Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-05-08 / 16. szám
Paksi Hírnök 1998. május 8. EMBERMESÉK A KOSÁRFONÓ BOKSZOLÓ Él Pakson, a Haladás utcában, pontosabban, szavait idézve: „életét tengeti” egy ötvenegy éves rokkantnyugdíjas ex-ökölvívó. A tömött bajuszú, jó kedélyű, alacsony termetű Erdei András azok közé tartozik, akik nem futamodnak meg a felmerülő nehézségek elől, becsülettel megharcolnak velük - az ő esetében a puszta megmaradásért. SZARKA JÓZSEF Paksra 1964-ben érkezett. Munkát vállalt, volt csőszerelő és pék, de azokban az időkben legfőképpen bokszoló volt, egészen 36 éves koráig, amikor is örökre kiszállt a ringből. Jelenleg ötven százalékos rokkantnyugdíja mellett koszorúkat köt, gyönyörű kosarakat fon:- Voltam én a hőskorban - meséli -, kétszeres könnyűsúlyú országos bajnok, bekerültem a magyar ifjúsági bajnokság döntőjébe, részt vettem a Balaton bajnokságon. Persze, csúfos vereségeket is szenvedtem. Egyszer például Szekszárdon úgy leütött egy Kovács nevezetű ózdi gyerek, hogy hat óra negyven percig feküdtem eszméletlenül. Mégis visszatértem a szorítóba.- Miért?- Mert imádtam verekedni, persze, csakis a ringben, utcán én sohasem bántottam senkit. Szerelmese voltam az ökölvívásnak. Olyan példaképeim voltak, mint Joe Fraiser, vagy a hatalmas, hústorony skót Paterson. A nagyhangú Mohamed Ali-féléket azonban sohasem szerettem. Kilenc éves koromtól harminchat éves koromig táncoltam a ringben, ekkor végleg kiszálltam a szorítóból. Be kellett látnom, hogy kiöregedtem a sportból, ezt éveim számán túl az is mutatta, hogy akkoriban már mindig megvertek. Hajdanán olyan balosom volt, hogy ha beindítottam, kő kövön nem maradt. Bizony, a balos is elment az ifjúságommal. Gondoltam, feleslegesen nem veretem hülyére a fejemet.- Mivel foglalkozott ezek után?- Legfőképpen a betegségemmel. Pékségben dolgoztam, itt asztmás lettem. Megesett, hogy annyira fulladtam, hogy az utcára sem tudtam kimenni. Most kicsit jobban vagyok, olyan gyógyszerem van, hogy talán még futni is tudnék tőle. Persze, azért ezt még nem próbáltam meg. Talán nugd egyszer.- Hogyan jutott el a koszorú- kosárkötéshez, fonáshoz?- A rokkantnyugdíjam ötven százalékos, mindössze havi nyolcezerötszáz forintot taksál. Ha nem csinálok valamit, egyszerűen éhen halok. írtam a TB- nek, hogy adjanak valami pénzt, hivatkoztam a huszonnyolc éves munkaviszonyomra. Azt a választ kaptam, hogy az ilyeneknek, mint én, nem jár semmi, csak a rendes nyugdíjasoknak. Hozzátenném: meg azoknak, akik egyáltalán nem akarnak dolgozni, csellengőknek, csavargóknak. Azoknak, akik hozzám hasonlóan dolgozni akarnak, annyi sem jár, mint egy kivert kutyának.- Kitől sajátította el a mesterséget?- Újvári Zoltántól, tőle tanultam meg az alapokat. Véleményem szerint a város legkitűnőbb kertésze volt. Néha már attól féltem, hogy ennek a csodálatos embernek kibuggyan a testéből a szívé, mert olyan hatalmas szíve volt. De azért jócskán vannak saját ötleteim is. Például a virágkosaraimat teljes egészében a saját elgondolásom szerint valósítottam meg.- Mennyire sikeres a piacon?- Változó. Egyszer hopp, másszor kopp. Kaptam én komoly ajánlatokat, így például megkerestek Siófokról, hogy készítsek kosarakat, de az volt a feltétel, hogy csakis nekik dolgozhatok. Mivel rettenetesen utálom a kötöttségeket, nem vállaltam.- Hallom, ma más foglalkoztatja. ..- A napokban egy korombeli, akkoriban sikeres bokszoló barátommal arról beszélgettünk, hogy jó volna még egyszer összehozni a veterán bunyósokat néhány meccsre. Bizonyisten, ha többre nem is, de legalább egy menetre beállnék...- Egy utolsó pofonra. Vagy kapná, vagy adná? Nem mindegy... Jómagam kiszálltam a ringből, de az ifjúságom, a boksz iránt érzett szeretetem ott maradt. Nézem az üvegen át, ahogyan bontogatja szirmait, s majd amikor teljes pompájában sikerül megpillantanom jövök rá: ez az egyik legközismertebb virágunk egyike, mely igénytelen, könnyen szaporítható és szinte a legnépszerűbb a háziasszonyok körében. Természetesen mint a legtöbb növénycsoportban, itt is akad nehéz eset, melynek neveléséhez és hozzáértéséhez rendkívül nagy szakértelem szükségeltetik. Az ostobaság és az unalom kereszteződésének mérgező hajtása ez, mely tipikus lakóházi növény. Mindenütt felüti a fejét, ahol tétlenül lézengők, szellemi tunyaságban szenvedők azzal mulatják az idejüket, hogy éberen figyelve mások életét, ebbéli élményeikkel teszik társaságukat szórakoztatóvá. Lepcsesné a gyes ideje alatt nemegyszer izgalmas sztorikkal szórakoztatja a többi unatkozó kismamát, akik úgy mint ő, többek között arra használják fel az otthon töltött néhány évet, hogy kifür-i A PLETYKA 1 késszék a „Panel” utca félszáz lakójának magánéletét, anyagi és szexuális helyzetét, és igyekeztek mindent megtudni mindenkiről. Ezt részben úgy érik el, hogy üres óráikat a nyitott ajtóban álldogálva töltik. Minden közelítő lépésre vagy csöngetés hangjára kikukucskálnak és jószándékú felvilágosítással szolgálnak, hegy aztán parkbeli börzén az általuk meséitekért cserébe új értesüléseket szerezzenek. így a Panel utca lakóinak élete nyitott könyv. A kerek kis történetek több szájon át még kerekebbek és megfűszerezve akár egy-egy aprócska váláshoz is vezetnek. No természetesen akadt olyan is aki, csak egy - egy szó erejéig kapcsolódott be a történet kikerekítésébe, de olyanok is akadnak, akik mintha teljesítményre dolgoznának, úgy ontják a szavakat. Lepcsesné munkálkodása sem volt hiába való. Az utóbb elköltözött Kikapósiék házassági bontóperének ő volt a koronatanúja, mely izgalmas órákat adott a fiatalasszonynak. A végeredmény pedig az lett, hogy az ügy záróakkordjaként Kikapósiné lekevert neki két olyan csárdás pofont, hogy nem csak a tengelye körül, de a Panel utca körül is megfordult, e pálfordulás nem történt. (Seregély)
