Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-05-08 / 16. szám
Paksi Hírnök 1998. május 8. SVÉDASZTAL / / / A Nemzeti Kulturális Alap, Paks Város és Tolna megye Önkormányzata, az ESZI, a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, valamint a Magyar Úttörők Szövetsége paksi elnökségének támogatásával színvonalas rendezvénynek adott otthont a paksi Városi Művelődési Központ. Április 25-én és 26-án a Magyar Drámapedagógiai Társaság rendezésében megtartott VII. Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó regionális - Somogy, Tolna, Baranya, és Fejér megyét felölelő - döntőjét tartották Paks város kulturális intézményében, ahol közel tizenkét órán keresztül, reggel kilenctől egészen késő estig, a népballadától kezdve a mesejátékig a magyar és nemzetközi irodalom gyöngyszemeit tekinthették, hallgathatták meg az odalátogató vendégek. A programsorozatban tizenöt, más és más településről érkező színjátszó csoport, tizenöt szebbnél szebb produkcióval ajándékozta meg a közönséget. Az esti eredményhirdetésen végre nyilvánossá válhatott, hogy a résztvevők közül négyen - a taszári Általános Iskola alsó tagozatosai Békaszerenád című verses összeállításukkal, a szekszárdi Garays Színjátszók a Kádár Kata című népballadával, a martonvásári Beethoven Általános Iskola színjátszói Arany János: A Fülemüle című elbeszélő költeménye alapján rendezett pódiumjátékkal, valamint a sellyei Irodalmi színpad ifjú művészei által bemutatott Élet-képekkel - képviselhetik majd régiónkat az országos fesztiválon. Az izgalommal teli megmé. rettetés fáradalmait másnap, vasárnap egy dunai hajókiránduláson pihenhették ki a résztvevők, majd egy kiadós ebéd után megkezdődhetett a hazautazás. IFJÚ FIZIKUSOK PAKSON ilárd Leó születésének századik évfordulója alkalmából, az országos megemlékezési programsorozat méltó részeként április 28-30. között Pakson rendezték meg az első, de mindenképpen folytatásra váró Országos Szilárd Leó Fizikaverseny döntőjét. A megmérettetésnek az Energetikai Szakképzési Intézet adott otthont, de a két nap során a - hetvenhárom iskola négyszázötven benevezett tanulója közül - döntőbe jutott huszonöt diák az atomerőmű Tájékoztató és Látogató Központját, a Karbantartó és Gyakorló Központot, és az Új Színkör bemutatkozó előadást is megtekinthette. A verseny különlegessége nem csak az alkalomnak, de a témának, az érintett résztudományágnak a magfizikának is köszönhető volt. Az ország - képzettséget és tanulmányi sikereket tekintve - élenjáró középiskoláinak hírnevét tovább öregbítve, a fizikát szerető és abban igen-igen jártas tanulók elméleti és gyakorlati síkon is bizonyították hozzáértésüket. Az eredményhirdetésen Kováts Balázs, tájékoztatási főmérnök köszöntötte először a vendégeket, majd Csajági Sándor ESZI-tanár, s egyben a verseny főszervezője a Tolna megyei fizikaverseny helyezettjeit - melyek között a harmadik helyen két ESZI-diák is szerepelt - ismertette. Ezt követően Marx György atomfizikus emlékezett meg Szilárd Leóról, idézve hitvallását, mely szerint érezve a változások irányát, a jövő számára fontos tudományokat kell művelni; majd a professzor dr. Szűcs József adjunktussal, a JPTE Fizika Tanszékének vezetőjével adta át a díjakat. A junior - első, második osztályos - korosztály versenyében Bálint Péter, a JPTE szegedi gyakorló iskolájának tizenötéves tanulója lett az első; a másik csoportban, a harmadikosok és negyedikesek versengésében pedig Tóth Ádám, a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium diákja került ki győztesként. Az iskolák között, az összesített eredmény alapján a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium bizonyult a legeredményesebbnek. (Volf) A PAKSI HÍRNÖK POSTÁJÁBÓL Az 1998. május 1-jei számunkban közzétett nyílt levélre az alábbiakban válaszol dr. Rosner Gyula múzeumigazgató. Tisztelt Szekeres Judit! Tyjyílt levelére aligha kéne válaszolnom, hiszen megállapításainak döntő többségével nem tudok mit kezdeni. Az ominózus zsűrizésnek valóban elnökként voltam részese, de talán több évtizedes tapasztalatom, valamint zsűritársam e városban szintén több évtizedes és köztiszteletnek örvendő rajztanári múltja elegendő biztosíték kell legyen az értékítélethez. Hogy Ön másképp látta, másképp ítélte meg az alkotásokat, nem elvitatható joga. Ezt én tiszteletben is tartom. De joggal várjuk el a mi döntésünk tiszteletbentartását is. A pályázati kiírás és a méretek kérdésének egységbe hozásával nem értek egyet, mert pont az alkotó gyermek hitét a szépben töretnénk meg. Ami a többi kép kiállításának általam történt megakadályozására irányuló mondatait illeti, egyszerűen nem tudom értelmezni. Hogy nem járultam volna hozzá a kiállításhoz, ez egyszerűen nem igaz, hiszen magam is hiányoltam a többi mű bemutatását. így további megállapításai szubjektivitásukban már nem bírálatot, hanem annál sokkal gonoszabb indulatokat takarnak. A világ egyetlen zsűrije sem foglalkozott és foglalkozik a jutalmak kérdésével, csupán a produktumok bírálata a feladata. így sem én, sem zsűritársam nem tudta és lényegében ma sem tudja milyen jutalmakban részesültek a gyermekek. Amennyiben a jutalmakkal kapcsolatos megállapításai hitelesek (s ezt nem kétlem), akkor sajnos nagyon hasonlatosak az Ön véleményéhez a magaméi. Ám én a kifejezések területén a szinoním szavakkal jobban gazdálkodtam volna, mert a hántás mindig talál alkalmat az újabb hántáshoz. Amiről valaki nem tud, s én minderről nem tudtam, így nem is tehetek róla, de mivel ott voltam a helyszínen, talán helyesebb lett volna tőlem megkérdezni mindazt, amit megkérdőjelez, s akkor erre az esetre nem lett volna igaz Marcus Aurelius megállapítása: Szoktasd magad hozzá, / / hogy minden emberi cselekedet láttán, ha lehetséges, tedd föl magadnak a kérdést: vajon milyen célból teszi ezt? De önmagadon kezdd, és először önmagadat vizsgáld meg.”
