Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-04-24 / 14. szám
Paksi Hírnök 1998. április 24. EMBERMESÉK VISSZA AZ ÉLETBE Jópáran élnek köztünk, akik börtönviselt emberként is bizonyítani igyekeznek családjuknak, környezetüknek. Ami a talpra állást illeti, talán az ő dolguk a legnehezebb. •+ SZARKA JÓZSEF Beszélgetőtársam, a harminc esztendős H. A. Idáig sem volt könnyű élete, ma sem az, s valószínűleg holnap is nagyon keményen meg kell küzdenie a boldogulásért. A jó kiállású fiatalember szemében a bánat ül, amikor kérdéseimre válaszol. Elmondja, hogy ‘91-ben tősgyökeresen paksi felesége révén került városunkba Ettől az időponttól maga is paksi polgárnak tekinti magát - ma is itt él velünk családjával. Négy gyermek van, három kisfiú, meg egy tizenegy éves kislány. Az apuka két esztendeig távol volt:- Börtönben voltam.- Miért?- Volt egy ittas gépjárművezetésem, ezért tíz hónap felfüggesztettet akasztottak a nyakamba, később pedig egy szerencsétlen összeszólalkozás során pofon ütöttem egy embert, s ezt a cselekedetemet a bíróság garázdaságnak ítélte. így kaptam két év börtönt.- Az elmúlt csaknem egy évtizedben téged megbecsült felszolgálónak tartottak azok, akik ismertek...- Három éven át nem találtam munkát. Tejesen elveszítettem a fejem, elkezdtem inni. Ez az oka mindennek. Miután ‘97 szeptember 29-én kiszabadultam a börtönből, indultam munkát keresni. Tudtam, hogy egy börtönviselt embernek nem sok esélye maradt, de meg kellett próbálnom. Összesen ötven munkahelyet kerestem fel, negyvenküencen a priuszom miatt elutasítottak, végül az ötvenedik munkaadó befogadott. Hálát adok a sorsnak, hogy a családom is visszafogadott, - ma is velük, és persze nekik élek. Megfogadtam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ők és a környezetem ugyanúgy becsüljenek és szeressenek mint korábban, s hogy a hibákat többé nem kövessem el.- Mi volt a legfájdalmasabb?- Jómagam kereken öt hónapig voltam előzetes letartóztatásban, az ezt követő időszakot pedig a börtönben töltöttem. De a legszömyűbb az, hogy történt egy családi tragédia, kislányomnak eltört a keze, s én nem tudtam őt meglátogatni. A börtönönben még alkoholelvonó kúrára is elmentem... Köszönet a sorsnak, az előítéletek tömegében is találtam egy munkáltatót, akinek, miután elmeséltem a történetemet, semmiféle rosszindulata nem támadt irántam, csupán ennyit mondott:- Felveszlek, Attila, nem lesz semmi baj... Nekem ez jelenti a mindent. Végre visszatérhettem az életbe. A Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság BM. Klubjában ünnepélyes keretek között jutalmazták meg a kiváló rendőri munkáért a megye több kapitányságán dolgozó munkatársakat. Molnár Lajos főtörzs-zászlós, a paksi kapitányság közrendvédelmi munkatársa az ORFK vezetőjének dicséretében és pénzjutalomban részesült:- Ismerik-e Paks városában, és tudják-e, hogy a szigorú tekintet mögött valójában ki lakozik?- Én úgy gondolom, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. Ahhoz, hogy felbosszantsanak akár intézkedés alatt, akár a magán életben, nagyon sokat kell tenni.- Volt olyan eset amikor mégis a szolgálati fegyverhez nyúlt?- Egy alkalommal. Autós üldözéskor egy figyelmeztető lövés adtam le, de akkor más lehetőségem nem volt.- Van néhány polgári szakmája, melyből sokkal jobban megélhetne, miért választotta mégis a rendőri hivatást?- Mindenáron katonatiszt szerettem volna lenni, sokáig az is voltam, de a családtól nagyon messze teljesítettem szolgálatot. Amikor úgy döntöttem, hogy hazatérek, nem volt más lehetőségem mint a rendőrség. Megtaláltam itt is a számításomat, szeretem amit csinálok, igyekszem minden tudni, amit az utca rendőrének tudnia kell.- Amikor nincs szolgálatban, akkor mivel tölti idejét?- A konyhában csupán a konzervet tudom megmelegíteni, de a kislányomnak és feleségemnek porszívózni besegítek. Az öt éves fiammal néha pecázgatunk, és rúgom a bőrt, ha időm engedi.- Végezetül: áruljon el egy rendőr-sztorit, az utóbbi időből: A nemrégiben történt tömegverekedés volt nagyon tanulságos. Mire kiérkeztünk, addigra mindenki eltűnt, így azonnal senkit nem tudtunk kihallgatni. Kaptunk egy bejelentést, hogy az egyik hangadó Németkérre való, így kiálltunk az oda vezető útra, nemsokára meg is érkezett a fiatalember. Nem tagadta, hogy ő is ott volt, beszállítottuk az orvosi ügyeletre, mert vérzett, majd szépen szállingózni kezdtek a többiek is: ott gyűjtöttük őket össze. Seregély JÓ NAPOT, 1 ÚJSÁG?
