Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-04-10 / 13. szám
Paksi Hírnök 1998. április 10. ÜNNEPNAPOK EMBERMESÉK... SZARKA JÓZSEF Költő-újságíró első könyvének ünnepi bemutatóját április 3-án, a városi Könyvtárban közel félszáz ember jelenlétében tartották meg. A „Kövek énekelnek” című kötet több versét élőben is előadták, és a címadó verset maga a költő mondta el. Az ünnepi bemutatón Szarka József több éves munkája elismeréséül a Paksi Hírnök szerkesztőségének Nívódíjában részesült. Szarka József évek óta írja lapunk „Embermesék” című rovatát, és a Gallup Intézet legfrissebb felmérése szerint az egyik legnépszerűbb és olvasottabb rovat ez. Először költőként mutatták be nekem ezt a vézna, filigrán, kis termetű embert, akiről csak hamar kiderült, hogy tollforgató újságíróként lega.ább olyan jól állja a sarat, mintha csak a rigmusokat faragná. Talán sokan nem tudják, vagy nem ismerik fel, hogy a prózai műfajokban is ott van a ritmus és az élet dolgairól szóló rigmikus megfelelés, amely már írói, közírói feladat, s felelőssége a toliforgatásra fejét adó, elhivatott emberével mindenkor azonos. Szarka József a sajtó egy másik műfajában is otthonosan mozog, ez pedig nem más, mint a fényképezés. Embermeséi, mint megannyi kitűnő pillanatfelvétel, amely nem csupán egyszerű portré, vagy hétköznapi látlelet, hanem a kortárs empátiája, amelyben egyaránt ott van a kisemberekben felgyülemlő tehetetlen keserűség, az újgazdagok úrhatnámsága, a pénz hatalma ellen való lázadás, a jobbító szándék azokban a hétköznapokban, amelyeknek csakúgy részesei a paksi polgárok, mint bárhol másutt az emberek, itt a kilencvenes évek mai Magyarországán. A rendszerváltás nehéz, ellentmondásokkal teli éveiben születtek ezek az írások, amikor a szegény szegényebb, a gazdag gazdagabb lett, és a társadalom - köszönhetően a gazdasági folyamatoknak -, egyre inkább a múlt rendszer nivellációs hatása ellenében, az anyagiak szerint differenciál, miközben elvesznek olyan értékek, amelyen - eddigi hitünk szerint -, nem volt hatalma a pénznek, korrupciónak, vagy más árulásnak. Szarka József nem árul egy gyékényen azokkal akik így tesznek, mert nem fél kimondani azt amit érez, hiszen maga is szenvedő részese az „embert próbáló” időknek, az Ha nem mulasztotta volna el az elmúlt héten megvásárolni a Paksi Hírnököt, akkor elolvashatta volna, hogy Tokaji Nórának, Paks korábbi szépének valóban bekötik-e a fejét, hogy Bormúzeum nyílt a Prelátusban, hogy kérdőjelek jegyében telt a legutóbbi testületi ülés, hogy ítélet született Jádi Patrik ügyében, hogy a konzervgyári dolgozók levelet juttattak a miniszterelnökhöz, hogy a műszakosok célt értek a Belügyminisztériumban, hogy Paks körül is forog az idegen, hogy a Kihívás Napján dresszben jobb, mint stresszben... Legközelebb megveszi a Paksi Hírnököt? ezredforduló hányattatásainak, a munkanélküli segélyért sort állók egyre hömpölygőbb folyamának. A történetek - bár címük „Embermesék” -, mégsem kitalált sztorik, az igaz, a valóság, az „élet nem habostorta” szeletei, azok a történetek, amelyet jártában-keltében talál az ember, vagy hall az ivóban, ahol meg merik mondani az igazat. S bár a színtér gyakran a flaszter, mégsem lehet ezt a rovására írni, mert e környezet nem más, mint maga a többség. így aztán lehetősége nyílik arra is, hogy a szociológia adatgyűjtő, rendszerező alaposságával dolgozzon, ugyanakkor tolla gyorsan és könnyedén forog, stílusa változatos, nyelvezete az egyszerű emberek hangján szól. Talán ezért is teszi jól az, aki nem vár szép irodalmat, vagy romantikus történeteket, mert sajnos: az „egyszerű” emberek élete nem ilyen. Az embermeséket valószínű azok is kedvvel olvassák, akik nem paksiak, hanem az ország más vidékeiről valók, hiszen ezek a történetek, akár ő róluk is szólhatnának. Ezekben ott van a ma valósága, minden öröme és szomorúsága, s így szólnak az írások mindenkiről, akik itt élünk, Rólad és rólam. Ezért ha magunkra vagy egymásra ismerünk, az minden bizonnyal nem a véletlen műve. Paks, 1998. április Kiss G. Péter „Kövek énekelnek” A könyv, az írás, a vers ünnepén
