Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-04-03 / 12. szám
1998. április 3. Paksi Hírnök FÓRUM AZ EGÉSZSÉGÜGYRŐL Dr. Pusztai Erzsébet Egészségügyi fórumra várta az érdeklődőket dr. Pusztai Erzsébet, a Magyar Demokrata Néppárt alelnöke és Dömötör Lászlóné, a párt 2. számú választókerületének országgyűlési képviselőjelöltje március 26- án, a Duna Szállóban. Egészségügyről ma beszélni könnyű, mert kevés jó dologról lehet szólni vele kapcsolatban - mondotta bevezetőjében az alelnök. Szólt arról: a betegek és az ágazat helyzete tarthatatlanságának okait vizsgálva átszámította dollárra a gyógyító - megelőző ellátás költségvetését, s azt tapasztalta, hogy annak összege 1990-94-ig folyamatosan emelkedett, ám jelenleg ennél háromszáz millió dollárral kevesebbet költ a kormány ezekre az ellátásokra. Dr. Pusztai Erzsébet bírálta a jelenlegi kormánykoalíció intézkedéseit, a kis kórházak bezárását, az ágyszám-leépítési törvényt. Felhívta a figyelmet arra: hazánkban több ugyan a kórházi ágy, mint az európai átlag, viszont kevesebb a kórház. Úgy vélekedett: nem kellett volna bezárni az egymástól távol levő kis gyógyintézményeket, hanem a sürgősségi betegellátás feltételeit kellett volna kiépíteni bennük. Említette a fogászati finanszírozási rendszer továbbfejlesztéséről, a vállalkozási normák kialakításáról szóló reformtervezeteket, melyeket a törvényhozás figyelmen kívül hagyott. Megengedhetetlennek tartja az MDNP alelnöke az egészségbiztosítási rendszer átalakítása érdekében tett lépéseket, amelynek következtében az egymással versengő társaságok magas árat szabnának a biztosításokért. Mint mondotta: az Egyesült Államokban éppen ettől a költséges rendszertől szeretne megválni a kormány. Ezt követően a fórumon jelen levő orvosok, egészségügyi szakemberek kérdéseket tettek fel dr. Pusztai Erzsébetnek. Sólya GAZDASÁG A KONZERVGYÁRI DOLGOZOK LEVELE HORN GYULA MINISZTERELNÖKHÖZ // / / / __ •• a ES A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ELNÖKÉHEZ A paksi konzervgyár eladására kiírt pályázatot - az egyetlen pályázó által felkínált, a felajánlott összegnek a kértnél jóval alacsonyabb volta miatt - a felszámolást végző Hunyadi Kft. érvénytelennek minősítette. Ezen elkeseredettségre okot adó, felháborodást is keltő döntés arra késztette a volt alkalmazottakat, hogy levéllel forduljanak Horn Gyula miniszterelnökhöz, és dr. Solt Pálhoz, a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez. A miniszterelnöknek címzett levelükben a konzervgyár hányattatott sorsát, a gyár privatizációját követő első, idézzük: ,jómadámak”, a Gombos László vezette társaságnak minősíthetetlen gazdálkodását és Lakos Alfréd felszámolóbiztos „az életüket reménytelenné tevő garázdálkodását” emelték ki, s kihangsúlyozták azt is, hogy véleményük szerint két ellentétes érdek ütközik egymással, mely az egyhelyben való toporgás, az eredménytelenség közvetlen okozója Az egyik csoport - a szakmai befektetők, az önkormányzat és a munkavállalók - érdeke a gyár minél hamarabbi, ha lehet a májusi konzervszezon előtti újraindítása, munkát és beszállítási lehetőséget adva ezzel ötszáz embernek, környékbeli kistermelőnek. A másik csoport - mely teljes kiléte ez idáig ismeretlen, de az szerintük bizton állítható, hogy érdekeit a felszámoló száz százalékosan képviseli - egyértelmű célja a gyáregység feldarabolása, az idő húzása. „...tehetetlenül toporgunk, mert nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben, s azt sem, hogy mi a feladatunk ebben a helyzetben. Mi már a lehetetlennel is megpróbálkoztunk, s most már csak ez az egy lehetőség kínálkozik számunkra, hogy az Ön segítségét kérjük...” - szólnak a levél befejező sorai. A dr. Solt Pálnak címzett levél is hasonlóan elkeseredett hangnemben íródott, melyben a munkavállalók arra kérik a Legfelsőbb Bíróság elnökét, hogy a Tolna Megyei Bíróság által a tevékenysége alól már decemberben felmentett felszámolóbiztos ügyében - amelyről a legfelsőbb jogi apparátus még nem hozott végleges döntést - amennyiben ez lehetséges, sürgősséggel járjanak el és hozzák meg a várva várt ítéletet. * * * A kérvény megírását követően véleményéről kérdeztük volna Lakos Alfréd felszámolóbiztost, aki érdeklődésünket azzal hárította el, hogy március 30-án, amikor ezek a sorok íródnak, még nem hozták tudomására a tevékenységét sérelmező levél tényét... Volf
