Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-03-20 / 10. szám
Paksi Hírnök 1998. március 20. EMBERMESÉK A TORONYBAN A legrégibb paksiak közül is kevesen emlékeznek Baksai kőműves uramra, aki a múlt századi - századelői kiszáradt nádas területen mesteri fundamentumra húzta fel Paks mindmáig egyetlen lakótornyos épületét. A paksi óváros központjában évtizedeken át postahivatalként szolgálta az épület a város lakosságát, ám felidézésre érdemes annak elő -és utóélete is. • BUBOR GYULA Hernádi Ferenc nyugalmazott postamester és felesége - a családtagjaikkal jelenleg itt lakók - elevenítik fel a Városi Bíróság és a Bezerédj Általános Iskola kötődő história részleteit. Azt, hogy a házat miért és miképpen koronázta és koronázza mindmáig a lakótorony, ez a Deák Ferenc utcára és környékére tekintő látványosság. Hajdanában, danában még a századelőn vette nőül Kaszás István a paksi járási szolgabíró a gazdag paksi gazdálkodó Klein család leányát. Akik megérkezvén nyugat-európai nászújukról, hosszan mesélték élményeiket, többek között a szebbnél-szebb várkastélyok, villák emlékét, köztük több skót várkastélyra emlékeztető épületet. így történt aztán, hogy a Klein leány, most már fiatalasszony édesapja, a jómódú gazdálkodó anyagi segítségével rövid idő alatt valósággá vált az akkoriban ritkaságszámba menő, valóban gáláns szülői épületnászajándék.- A toronyszoba kezdetben - rakosgatják össze emlékezetmozaikjaikat-, hosszú éveken át csodás télikertül szolgált, s belül a megközelítése meglehetősen bonyodalmas volt. Mindez azonban nem befolyásolta a paksiak képzelőerejét, ami nem véletlen. Hiszen a torony-szinonima műidig is fantáziát indító, legtöbbször költői képekben manifesztálódó érzelmeket, gondolatokat sugall. így volt ezúttal is, habár a pisai ferdetoronytól, Bábel tornyától eltérő századelős paksi toronynak is fontos tanulságokat hordoz a sorsa. Ez a sors szorosan összefüggött a tulajdonos, Kaszás István szolgabíróéval, aki anyagi lehetőségeit igencsak túllépő dzsentri-mulatós-vadászós életvitele okán bizony leginkább adósságot hagyott hagyatékul halála után. Az eladósodás következménye lett a lakótomyos épület elárverezése, minek kapcsán a hitelezőktől a posta vásárolta meg a város akkori központjában álló épületet. Az egyetlen paksi toronyszoba szimpla ablakai mögül nyaranként most már alkalmi lakók tekintettek a Fő utcai házakra, a Bezerécjj iskola udvarára, tornatermére, a bírósági épületre. Jó lenne itt szólni arról, hogy a dunai panorámát is láthatták a toronyszobából, de nem lennénk hűek az igazsághoz. Mert akármennyire is egyedüli és szép ez a toronyszoba, tekintélyes a magassága, az ablakából való látószög, az emelkedő fák egyszerűen nem engedik meg a dunai küátást. Ám kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél a postai alkalmazottként szolgálati lakásban lakóknak, akik egymást váltogatva foglaltak helyet és teret a toronyszobában is, azt megfelelő méretű berendezésekkel bebútorozva, majd új, megfelelő lépcsőfeljáratot beépítve. Sok paksi tekintgetett errefelé, ide jövet a postahivatalba arra gondolván: jó is lenne, vagy vajon milyen is lehet ezen a torony-lakószoba-szigeten elvonulni, megpihenni? így teltek-múltak az évek, így működött az épületben a postahivatal, így használták a postamester családtagjai a toronyszobát is, miközben gyarapodott a család, nőttek a gyerekek. ...Aztán az újabb fordulat a nyolcvanas esztendők legelején következett be. Új, korszerű postaépületet adtak át Pakson rendeltetésének, amit máig közmegelégedésre vesznek igénybe a városlakók. A belülről változó igények szerint sokszor, sokféleként átalakított régi postahivatal az ezt követő időszakban -miként eredetileg-, ismét csak lakóházzá, pontosabban lakásokká vált. A Magyar Posta szolgálatában negyvenkét esztendőt eltöltő Hernádi Ferenc és családtagjai szolgálati lakásbérlőből tulajdonossá léptek elő. Jelenleg az unoka lakja a toronyszobát, úgy őrizve annak századelői képét, hogy közben a mai diák korosztályának, ízlésének, elvárásainak megfelelően modernizálta azt.
