Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-03-20 / 10. szám
1998. március 20. Paksi Hírnök Első ízben járunk itt Pakson, látogatásunk célja az ismerkedés, a Paksi Atomerőmű Rt-vel már korábban kialakult jó kapcsolat továbbmélyítése - így kezdte tájékoztatóját Horváth István, a Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatója a Dunacenter Kft-nél megtartott március 10-i rövid sajtóbeszélgetésen, ahol a Dunaferr Rt. vezetőségét többek között Keresztes László vezérigazgató-helyettes, és Szőnyi Zoltán a Dunaferr Fejlesztő és Karbantartó Kft. ügyvezetője képviselte. Horváth István az újságírók kérdéseire válaszolva elmondta: a Dunacenter Kft-t igazgató új tulajdonos, a Ferroplusz befektetői társaság ezidáig számos eredménnyel büszkélkedhet; és remélhetőleg az elsősorban kohászati hulladékok begyÚjtésének, kezelésének, és feldolgozásának területén szerzett tapasztalatait elsőként Pakson, ezúttal már a kommunális hulladékok terén is hasznosítani tudja. Másik, hasonlóan kiemelkedő jelentőségű feladat az új tulajdonos számára, hogy a már meglévő karbantartási munkákat bővítsék és megfelelve az előírt követelményeknek a jövőre tervezett, atomerőművet érintő nagyobb beruházásokban, bővítésben is részt vegyenek. Ehhez viszont - ahogy azt az elnök-vezérigazgató kihangsúlyozta - szükséges ismerni a feladatokat, a „leckéket”, hogy a versenyben képesek legyenek helyt állni. A produktumok létrehozása természetesen a Dunacenter Kft. más területein, így a kertészeti és az építőipari munkák során is egyaránt fontos, hisz a Dunaferr Rt. profiljában az építőipar csakúgy szerepel, mint a kohászat. Bár a cég értékesítése és a fogadtatás során - Horváth István elmondása szerint - fenntartásokkal, ellenérzésekkel talál-Egy újabb részvényjegyzés tartotta lázban a kisbefektetőket az elmúlt héten. Március 11 és 17 között a MÓL Rt. a jegyzett tőkéjének egy százalékát, névértéken közel 989 millió forintnyi olajrészvényt „dobott a piacra”, lehetőséget teremtve arra, hogy a kisebb, nagyobb tőkével rendelkező befektetni kívánók e nagy olajipari cég vagyonából részesedhessenek. A DUNAFERR RITMUSÁBAN koztak, ám ezeket csak úgy lehet leküzdeni, ha itt létüknek a város is hasznát látja. Ehhez viszont az szükségeltetik, hogy a dolgozók „vegyék fel a Dunaferr ritmusát”, s ha ez megtörténik, eredményes munkával jelentősebb jövedelemre tehetnek szert, így nagyobb létbiztonságot lehet garantálni. Természetesen a vezetőség célja a munkahelyek megtartása, és bíznak abban is, hogy az atomerőmű területén indítandó beruházásokkal, esetleges bővítéssel a paksi munkaerőpiac számára is alternatívát kínálhatnak. Szabó József, a PA Rt. vezérigazgatója a Paksi Hírnök kérdésére válaszolva elmondta: az első találkozás alkalmából a hivatalos kapcsolatfelvétel megtörtént; az atomerőmű gépészeti és általános műszaki igazgatói a jelenlegi és jövőbeni lehetőségekről, az elvégzendő gépészeti és építészeti munkákról, a vállalkozókkal és pályázókkal szemben felállított elvárásokról, követelményrendszerről tájékoztatta a Dunaferr Rt. vezetőségét. Mivel a dunaújvárosi részvénytársaság - többek között - acélszerkezetek gyártásáról ismert a magyar piacokon, s profúját tekintve sem áll messze az atomerőmű egyes részterületeitől, így - ha megszerzi a megfelelő minősítéseket, műszakilag, minőségben és árban is teljesíteni tudják a kívánalmakat - semmi akadálya, hogy a PA Rt. üzleti partnereivé váljanak. V.M. Az OTP Rt. paksi fiókjában, ahogyan azt Hegedűs Zsigmondné, kirendeltségvezető elmondta: igen nagy volt az érdeklődés. Az első három napon folyamatos volt, nagyobb rohamot nem tapasztaltak, hétfőn és kedden viszont már hosszú sorok kígyóztak a pénzintézet előtt, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a paksi polgárok is egyre inkább megkedvelik a piacgazdaság új Játékszerét”. KÖDÖS LENFONÓ Március 4-én úgy tűnt, újabb gazdasági társaság teszi be a lábát a Paksi Ipari Parkba: az osztrák érdekeltségű Karolnia Kft. - amely 1854-ben alakult, hazújában két telephellyel rendelkezik, s Budapesten is kiépített már egy kilencven főt foglalkoztató üzemet - szinte „lerohanta” városunk vezetőségét; egy lenfonó üzem építésének lehetőségeiről és feltételeiről kérdezték a paksi szakembereket.Az „adj mám Isten, de rögtön” stílusú megkeresés oka a következő volt: az említett osztrák cég képviselői már korábban Tolna polgármesterével tárgyaltak, ahol ígérgetéseket ugyan kaptak, de konkrétumokról nem sikerült megegyezni. Ekkor választották ki Paksot befektetésük színhelyéül, ahonnan minél hamarabbi választ vártak, így városunk képviselői március 10-én rendkívüli ülésen tárgyaltak az ügyről, a felajánlható kedvezményekről, a felmerülő, várost érintő költségekről, s határozatot hoztak arról is, hogy a beruházást akkor engedélyezik, ha a Környezetvédelmi Főfelügyelőség engedélyét is bemutatja a Karolina Kft. A városatyák és a meghívott szakértők - tanulva a Graboplast ominózus esetéből, akik ugye Paks helyett mégis Tatabányát választották - az értékes információk kiszivárgásától félve zárt ülésen tárgyaltak a konkrétumokról. Mindezek után két nap elteltével, valós indok nélkül nemleges választ kapott Herczeg József polgármester: mégis Tolnára települ a könnyűipari cég. Az okokat csupán találgatni lehet. Egyes hangok arról szólnak, hogy az atomerőmű közelsége riasztotta el a befektetőket (annak ellenére, hogy az osztrák befektetők a NAÜ minőségi felülvizsgálatának eredményeit Vámos Gábortól, a PA Rt. biztonsági igazgatójától megkapták), mások szerint Tolna mellett a könnyűipar már jóval korábbi térnyerése szólt. Akad olyan vélemény is, mely sajnálja a történteket, de a céget körülvevő bizonytalanság, valószínűsíthető forráshiányosság, és a felettébb gyanús - sokak számára ismeretlen - háttér másokat inkább arra késztet, hogy megnyugvással vegyék tudomásul a cég „visszakozását”. (VOLF) MÁK AKINEK VAN PÉNZE
