Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-02-27 / 7. szám

Paksi Hírnök 1998. február 27. GAZDASAG TŐZSDE, KLUB A Tolna Megyei Kereske­delmi és Iparkamara az elmúlt héten sajtótájékoztató keretén belül mutatta be az Első Tőzsde Klub alapító szer­vezetét. A Tolna megyei Első Tőzsde Klub, egy országos há­lózat részeként a megyei ka­mara támogatásával - átérez­ve a pénzügyi kultúra fejlesz­tésének, a vállalkozók jövedel­mezőbb befektetési lehetősé­gekhez való segítésének fon­tosságát - februárban kezdte meg működését Szekszárdon. Az Első Tőzsde Klub mun­katársai rendszeres szol­gáltatásokkal állnak tagjai ré­szére: folyamatos ismer­tetőket tartanak a tőzsdéről és a tőzsdei termékekről, befek­tetési lehetőségekről; heti fa­xújságokban pedig befektetési javaslatokat, portfoliókat kö­zölnek. Ha nem mulasztotta volna el az elmúlt héten megvenni a Paksi Hírnököt, akkor elolvashatta volna, hogy miről vitatkozott a városépítő bizottság, hogy Paks is a választá­sokra készül, hogy a kon­zervgyári ebédlő jéghideg, ám a dolgozók hangulata forró volt a munkásgyűlé­sen, hogy kinevezték a város áj rendőrfőkapitá­nyát, hogy Németkér pol­gármestert választott, hogy hogyan és egy nyolc­vankilenc éves öregúr Pakson, hogy Komlódon minden adott a labdarú­góknak egy sikeresebb ta­vaszhoz... Legközelebb megveszi a Paksi Hírnököt? A rendszerváltás éve óta eltelt több, mint hét év. Élveztük előnyét, de legin­kább hátrányait: rohamosan csökkenő reálbérek, és élet­­színvonal, eltűnő középréteg, fokozódó ellentétek a két szélsőséges társadalmi réteg között, és az elkerülhetetlen munkanélküliség. A fogalom jobbára hét éve ismert a ma­gyar lakosság körében; persze az állampárti korban is léte­zett, a legszigorúbb titoktartás homályában, legkevésbé pub­­likusan. Ma már az. 1990 óta több, mint másfél millió mun­kahely szűnt meg. Megkülönböztethetünk pá­lyakezdő, időszakos és tartós munkanélkülit, a társadalmi - gazdasági rendszerváltást eg­zisztenciálisan elszenvedő csoportokat. „Semmittevé­sük” okai sokrétűek, a folya­matok megismerése nehéz feladat, de mégis megpróbál­ták: erre az összetett feladat­ra vállalkoztak az ország munkaügyi központjai, mikor elhatározták, felkutatják a tartós, azaz az egy évnél hosszabb ideje a rendszerük­ben lévő munkanélküliek munkába állását akadályozó tényezőket, hogy az okok fel­kutatásával a gondokat enyhí­teni tudják. * * * A Tolna Megyei Munkaügyi Központ paksi kirendeltsége is részt vett az országos felmé­résben, mely a tavalyi év vé­gén zárult le. Tavaly, január 20-án hatszázhuszonöt fő tar­tós munkanélkülit regisztrál­tak a helyi kirendeltség mun­katársai; az országos kutatás megkezdésének idejére 491-re csökkent a létszám, de a szá­madat még így is súlyos. A vizsgálat írásbeli kapcso­latfelvétellel indult, majd személyes elbeszélgetésre hívtak meg mindenkit, mely során a munkaügyi kirendelt­ség munkatársai a közelmúlt eseményeiről, magánjellegű Szakmunkásképzés, ‘98 problémákról, bajokról és a ritkábban előforduló örö­mökről diskuráltak a sok esetben fásult, életunt érintet­tek - mind képzettségüket, mind pedig életkorukat te­kintve heterogén - csoportjá­val, s felajánlották számukra segítségnyújtásukat, az egyre romló helyzetükön talán javí­tani képes különféle eszközö­ket. A kiküldött közel ötszáz meghívóból 432-en jöttek el a megbeszélt időpontban, s a közel félórás baráti beszélge­tés után csupán huszonha­­tan(!) jelezték részvételi szán­dékukat a munkaügyi köz­pont által felkínált több napos tréningre. Az ok a többség számára egyértelmű volt: a legnagyobb és egyetlen segít­ségnyújtás ezeknek az embe­reknek a számára a konkrét munkahely felajánlása jelen­tene valamit, más kiutat éle­tük mélypontjából nem lát­nak, vagy nem is akarnak lát­ni. Nem veszik figyelembe, hogy gyakran nem megfelelő megjelenésük, hibásan megírt önéletrajzuk, határozatlansá­guk az, ami akadálya lehet fel­vételüknek a kínált állásra. Éppen ennek tudatos kialakí­tását és elsajátítását szolgálta a felkínált tréning, ahol sza­koktató tanította őket az ál­láskeresés „mesterségére”, s ahol egyik legfontosabb cél az egyén önismeretének kialakí­tása volt. Hiszen a „kitörés” alapja ez: tisztázni önmaguk­ban és elfogadtatni önmaguk­kal a fennálló, változtathatat­­lannak tűnő állapotot, s csak ezek után kerülhetnek előtér­be és alkalmazásra a külön­böző, hatásosnak tűnő állás­kereső technikák. * * * Az elmúlt év végén lezárult kutatást idén megismét­lik. A múlt hibáiból tanulva a még hatékonyabb meggyőzés és segítségnyújtás a cél úgy országosan, mint Paks von­záskörzetében egyaránt. To­vábbi elképzelések között szerepel az is, hogy kevésbé hatóságként, de szolgáltató­ként segítsék e szomorú sor­sú embereket úgy, hogy a kapcsolatfelvétel és tréningek után egészen a munkába állá­sig folyamatosan végigkísér­jék sorsukat, együttműködve különböző nonprofit szerve­zetekkel (például Vöröske­reszt, Máltai Szeretetszolgá­lat). Hiszen nem elég a beteg­séget, a „gócpontot”, ennek okait megtalálni, gyógyír is szükséges a felgyógyuláshoz. (Volf) M MUNKANÉLKÜLISÉG

Next

/
Thumbnails
Contents