Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-02-14 / 5. szám

Paksi Hírnök 1997. február 14. SPORTHÍREK Vereség Skopjéban. Mace­­donia-Magyarország kosár­labda Eb-középdöntő mérkő­zésen a magyar válogatott 80:61 arányú vereséget szen­vedett. Az Atomerőmű SE centere, Gulyás Róbert cse­reként lépett pályára és 15 pontot szerzett. Paks NB II -es labdarúgó­­csapata előkészületi mérkőzé­sen 3-1-re győzött az NB I-es Stadler FC együttese ellen. A paksiak góljait Búzás, Barna és Fejes szerezte. Az Atomerőmű SE NB II- ben szereplő női kosárlabda­csapata hazai környezetben előbb Dunaújváros gárdáját fogadta, majd a Szombathelyi TK ellen lépett pályára. Mind­két mérkőzésen vendéggyő­zelem született. A dunaújvá­rosiaktól 62:53-as a szombat­­helyiektől 65:48-as vereséget szenvedtek. A paksi csapatból az első mérkőzésen Hirth 23, a másikon Hirth 15, Oszter­­májer 11 pontot szerzett. A Dunántúl utánpótlásáért Veszprémben rendezett Bá­thory Kupa röplabda leány gyermektomán a Paksi RK csapata is pályára lépett. A hat csapat részvételével lebonyo­lított általános iskolások gá­láján szereplő csapatokat két csoportra osztották. A Paksi RK gárdája a Kaposvár és Izsák társaságában az A cso­portba került. A paksiak mindkét ellenfelüktől 2:0-as vereséget szenvedtek, így cso­portjukban a harmadik helyet szerezték meg. Mély fájdalommal tudat­juk mindazokkal, akik is­merték és szerették, hogy hetvenhárom éves korá­ban, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt DARNAI ISTVÁN, a Paksi SE, valamint a Paksi Kinizsi egykori lab­darúgója. A kitűnő sport­embert Pakson, a Kálvá­ria-temetőben helyezték örök nyugalomra. a& LABDARÚGÁS Rovatszerkesztő: ZERZA JÓZSEF BÍRÓBÚCSÚ A ZÖLD GYEPTŐL DE A FOCIPÁLYÁKTÓL NEM A zöld gyepen eltöltött negyed évszázad alatt so­kat kapott a labdarúgástól, de az aranysípot már csak mint ellenőr kaphatja meg. Egy búcsúzó játékvezető­vel beszélgettünk pálya­futásáról, élményeiről, a terveiről. Egy olyan játék­vezetőről van szó, akinek - elmondása szerint - a lab­darúgás, ez a csodálatos já­ték, sok szép élményt, sportszerű életmódot, több mint három évtizeden ke­resztül jó egészséget adott. Ez a játékvezető nem más, mint Osztermájer Fe­renc, aki a tervezettnél kis­sé korábban volt kénytelen szögre akasztani a játékve­zetői szerelést és a sokszor felharsanó sípját. Azt a sí­pot, melynek hangja indula­tokat fékezett meg, az eset­leges súlyosabb sérüléseket volt hivatott megakadályozni.- Mikor határoztad el, hogy rablóból pandúr leszel?-Még aktív labdarúgó vol­tam, amikor 1974-ben játék­vezetői tanfolyamot szervezett Szinger Feri barátom Nagy­­dorogon. Úgy gondoltam nem árt, ha egy játékos tisz­tában van a szabályokkal is. így beiratkoztam a tanfolyam­ra és eredményes vizsgát tet­tem. 1975-ben hazakerültem Paksra és a már játékvezető­ként működő Szinger Ferenc és Haaz Ferenc rábeszélésére kezdtem vezetni.- Játékvezetői pályafutásod szép ívben haladt felfelé. Rö­vid idő alatt NB-s bíró lettél.- Első mérkőzésem, mint beugró partjelző Nagydoro­­gon volt. Egy évre rá megyei, majd fél év múlva országos utánpótlás kerettag lettem. 1978-ban felkerültem az NB Il-es keretbe. Egy fél szezon után bent voltam a legjobb tízben, a „csillagosok között”. (Akkor így nevezték az NB I-es jelölteket - a szerk.) Újabb fél év és már NB I-ben a Vasas- PVSK mérkőzésen partjelez­tem.- 1981-ben a munkahelyi vezetőm „ajánlatára” egy évig „lemondtam” a játékvezetés­ről. Újrakezdés után ismét utánpótlás kerettag lettem, de az NB III. bevezetése miatt, már csak ebben az osztályban működtem. Tehát NB-s bíró 1978-tól 1996-ig voltam.-Valami sztori a pálya­futásod alatt?-Általában sima, problé­mamentes meccseim voltak. Egy alkalommal Budapesten, a Sport utcában a BKV Előre- Kossuth KFSE mérkőzésen Rúzsa játékvezetőnek lenget­tem. (Annak a Rúzsának, aki akkoriban elcsalta Martonvásá­­ron a Paksi SE-Esztergomi Va­sas NB 11-es osztályzó mérkőzést - a szerk.) Játékvezetői szem­pontból egy „cikis” meccs volt. Mérkőzés után a já­tékvezetői hármast rendőri kíséret segítette az öltöző­be.-A lelátón helyet foglaló feleségemmel volt a há­roméves kislányom, aki szüntelenül kiabálta „apu­kám a bíró, apukám a bí­ró”. Képzelheted mit kap­tak ők is a szurkolóktól.-Mi az oka a korai bú­csúdnak?-Tavaly télen az ASE­­Stadler barátságos mérkő­zést vezettem.- Az utolsó percekben éreztem, hogy zsibbad a jobb kezem és fáradok. Ké­sőbb az orvosi vizsgálat meg­állapította, hogy ezt magas vérnyomás és érelhalás okoz­ta. Sajnos ez a zsibbadás a mai napig is megvan, így az egészségem érdekében abba kellett hagyni a játékvezetést. Egyébként is a korhatár miatt kiestem volna az NB III-as keretből.- Van valami, amit nem ér­tél el a közel 25 év alatt?-Az elmúlt öt évben min­dig bent voltam Tolna megye három legjobb NB III-as já­tékvezetője között, de az „Év játékvezetője” címet soha nem sikerült elnyernem. Ez egy kis csalódást okozott.- Terveid?-Nem akarok teljesen el­szakadni a labdarúgástól, így a jövőben ellenőrként műkö­dök. Elsősorban a feltörekvő, fiatal játékvezetők ellenőrzé­sét bízták rám. És szeretném megkapni az aranysípot.- Köszönöm a beszélgetést.

Next

/
Thumbnails
Contents