Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-12-05 / 45. szám
Paksi Hírnök 1997. december 5. ÜT A MIKULÁS KI ISO? Valamennyiünk kedvesebb emlékei közé tartozik a Mikulás napja, amire felnőttként is szívesen gondolunk vissza. Ha behúnyjuk szemünket a visszaidézett képeken hatalmas pelyhekben hull a hó, a kihalt utcákon csönd honol, az ablakokban alaposan kipucolt csizmák csillognak. A meleg otthonokban a gyermekek lélegzetük visszatartva figyelnek, hallgatóznak, vajon mikor hallják meg a Mikulás varázslatosan csilingelő szánkóját, a hatalmas piros kabát suhogását, a szaloncukor és csokipapír oly izgalmas csörgését. * * * Vajon tudjuk-e, hogy mindezeket a felejthetetlen emlékeket egy kisázsiai város Myra püspökének köszönhetjük, aki időszámításunk után 272. táján született, s akit szülei Nikolasznak, azaz Miklósnak neveztek el. Édesapja halála után nagy vagyont örökölt, s ekkor történt meg vele az a különös eset, melynek nyomán tisztelete az egész világon elterjedt, s aminek emlékét ünnepeljük ma is december 6-án. Egy elszegényedett patarai nemesember teljesen eladósodott, nemcsak három lánya hozományát költötte el, de már a betevő falatot sem tudta nekik megvenni. Ekkor elhatározta, hogy lányai ártatlanságát áruba bocsátva próbál pénzhez jutni. Miklós mikor ezt meghallotta, elhatározta segíteni fog, s egy éjszaka titokban házuk nyitott ablakán egy erszény aranyat dobott be a legidősebb lány számára. Ezt még kétszer megismételte, hogy a másik két testvérnek is összegyűljön a hozománya. Miután az apa kileste jótevőjüket, mindenkinek elhíresztelte a pap jóságát, aki később is segített minden elesetten, szegény emberen, így vált Miklós pap az emberek patrónusává. Volf Mónika SEREGÉLY ERZSÉBET Reggeli után egyszerre indultak el hazulról. Magdi, az édesanya elkísérte őt az iskolakapuig. Csendesen haladtak az utcán, csak Peti szipogott néha, mert reggelre nem jött a Mikulás. Iátod hiába mondtam, hogy i legyél jó fiú-mondogatta anyja. Bár Peti belátta: valóban volt néha egy-egy alkalom amikor „túllőtt a célon”, de egyáltalán nem értette, hogy miért is van az, hogy most egyetlen egy szaloncukrot sem talált a csizmájában. Nagyon fájt ezért a lelke. Amikor elbúcsúztak, Magdi megsimogatta fiának selymes arcát, és alig hallhatóan suttogta a fülébe: ma este még megjöhet hozzád is a Télapó. A folyosó hosszú volt és sötét. A kabátos szekrények eltakarták azt a sarkot, melyen a teraszra nyíló ajtó volt. Levette kabátját, és üdvözölte társait. Hihetetlen mennyiségű cukorról, ajándékcsomagokról szóltak a történetek. Lassan, hogy ne vegyék észre elindult a sarok felé. Kócos kis fejét a fal felé fordítva zokogott. Sajnálta már hogy a cipőjét, amit néhány hete kapott édesanyjának ki kellett dobnia, mert szétfocizta. Újat vásároltak helyette. Eszébe jutott amikor édeCIPŐBEN VAN A BOLDOGSÁG? sanyja könnyes szemmel rimánkodott, vigyázzon a holmijaira, mert kevés a pénzük ahhoz, hogy mindig pótolni tudják nemtörődömsége okán eltűnt és tönkre ment honfijait. A csöngetéskor elhatározta, mégha nehezére is esik, ma hazafelé nem fog a pocsolyában játszani, nem megy a fiúkkal a szünetben labdát rúgni. Magdi egész nap szorongva intézte a munkáját. A fizetése még nem érkezett meg a bankszámlára, pedig minden nap megnézi hazafelé menet. Azt sem értette, a volt férje miért nem látogatta az utóbbi időben a gyereket, és miért nem jelentkezett az este. Régen még vagy ő jött személyesen, vagy küldte a télapónak szánt csomagot. Azon gondolkodott: merje-e felhívni és elmondani nehéz helyzetét, és azt a tényt fiának, nem jött a Mikulás, mert napok óta nincs otthon pénz. Peti így még soha nem sietett haza mint, ezen a napon, elővette a leckéjét és mire a mama munkaideje lejárt, már át is ismételte a napköziben tanultakat. Magda leszállt a buszról és első útja az automatához vezetett. Idegesen nyomta be a kódszámokat, és míg az egyenleg megjelent, szinte teljesen sápadt lett. Csak elkeskenyült szemén látszott, mi ég most benne, és mi mindent tudna csinálni elkeseredésében. Megérkezett a fizetése, könnyebbült meg. Gyors léptekkel igyekezett a bolt felé, és mivel tudta, mit szeretne venni, hamar végzett. Mosolyogva üdvözölte Petit mikor hazaért. Meglepve vette észre, hogy a fiú rendben lerakta ruháit, leckéje hibátlanul kész.-Ma igazán jó fiú voltál. Felhívom a Télapót, ha tud mégis csak jöjjön el hozzánk -vigasztalta Petit Alig, hogy a vacsorát befejezték, csöngetés hallatszott az ajtónál. Magdi nyitott ajtót, majd meglepődve vette tudomásul piros köpenyben, puttonnyal a hátán egy Télapó áll előtte.-Eltévesztette az ajtót - mondta halkan, de mire befejezte volna, Peti is ott termett. Az elővett nagy csomagon szép kerek betűkkel Peti neve állt. Magdi megismerte az írást, nem tudta még elfelejteni, hiszen ez a kéz neki is gyakran írt szép sorokat. A fiú az átvett ajándékkal egy szempillantás alatt eltűnt a szobában. A búcsúzás az édesanyára maradt. A Mikulás kilépve az ajtón neki is átadott egy ajándékot. Becsukta az ajtót, és igyekezett szerény kis ajándékát ő is elrejteni Peti csizmájába, majd gyorsan a bejárati ajtó elé helyezte. A fiú, miután megszemlélte mit kapott az idegennek vélt Télapótól, szobájából menet a csizmájába bukott. Boldogan vette tudomásul: érdemes volt ma jónak lenni. Miután lejjebb hagyott határtalan boldogsága, anyja kibontatlan csomagjára vetette pillantását. Anyja kedvenc bonbonja hevert a szerkényen, néhány kísérő mondattal. Peti kicsi volt még ahhoz, hogy megértse, miért is a kedvenc bonbon lapult a csomagban és miért épp a három éve várt autó került a Télapó csomagjába, de Magdi jól tudta: a következő évben a Télapó időben fog érkezni.
