Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-11-07 / 41. szám
Paksi Hírnök 1997. november 7. TEHETSÉGES FIATALOK Már alsós koromban foglalkoztatott az írás -akkor még félbehagytam egy-egy művemet, újrakezdtem, egy másikkal... A „Tehetséges Paksi Fiatalokért“ Alapítvány pályázatán novellákkal, kisregényekkel indultam. Hatodikos koromban küldtem be az elsőt, azóta szinte minden évben megpróbálkozom hasonlóval. Az idén is több írással pályáztam, és nyertem az irodalmi kategóriában. Voltak más pályázatokon is sikereim. Mindig máshova, több helyre is küldöm az írásaimat, a szüleimmel böngésszük a lehetőségeket. Kudarcok is érnek -szintén pályázatok kapcsán, egyszer a Rádióból érkezett kedvezőtlen visszajelzés. De nem esek kétségbe, mert felkészülök a visszautasításokra. A „So-sose lesz vége“ című novellám budapesti, Szabó Ervin könyvtárbeli előadásán én is ott voltam. Egy általános iskolásokból álló önképzőkör vitte színpadra ezt a „dadogós“ írásomat, amellyel nyertem két évvel ezelőtt is, az Ács Kató meseíró versenyen. Gyakran írok sci-fiket, gyerekekről, hétköznapi dolgokról, állatokról szóló novellákat; volt, hogy tigris, és volt, hogy hangya szerepébe éltem bele magam. Nem csak írok, olvasok is, fantasztikus-, indián-, kalandregényeket: kedvenceim közé tartozik Nemere István, Asimov, és Karinthy is. Egy-egy írás megszületése előtt előbb összegyűjtöm az ötleteket, van úgy, hogy eltelik egy nap, egy hét, esetleg hónapok is, mire összeállítom, papírra vetem őket. Legfőbb bírálóim a családom és a tanáraim, de csak akkor mutatom meg nekik az írásaimat, ha már elkészültem velük, adok a véleményükre, utólag korrigálok. Sok időt töltök írással, de még nem fordult elő, hogy otthon rám szóltak volna, hogy hagyjam már abba. Bíztatnak inkább, a húgomat is, aki verseket ír. Hogy kivételeznek-e velem a magyar tanáraim? Nem tudom. Lehet, egy kicsit. A barátaim, osztálytársaim szívesen olvassák a novelláimat, nem irigykednek, sőt, bíztatnak, hogy írjak még. Most a paksi Vak Bottyán Gimnázium negyedikes tanulója vagyok, kevés az időm, de azért táncolni járok minden hét végén. Társastáncokat tanulok. Érettségire, felvételire is készülök, a pécsi egyetemre megyek, pszichológus szakra. Szeretnék írni továbbra is, kiírni magamból, ami bennem van, ami eszembe jut, de nem ez az életcélom. Csak az írásból különben sem lehet megélni... Elmondta: Radnóti István Lejegyezte: Sólya Emma PAKSI BABA ÉS MAMA A REKLÁM VILÁGÁBAN Miért jó, ha van az embernek egy figyelmes testvére? Többek között azért, hogy segítségével egy - az életben általában csak egyszer adódó - lehetőséghez juthat. így történt ez egy paksi családnál is: Molnárné Haholt Zsuzsanna húga lett figyelmes egy felhívásra, melyben olyan védőnőket kerestek egy pelenkát hirdető reklámfilm készítéséhez, akik augusztusban hozták világra gyermeküket. Mivel megfelelt az előírt feltételeknek, ezért jelentkeztek a felhívásra. A reklámfilm szereplőinek kiválasztását egy szortírozó felvétel előzte meg, ahol - az előzetesen, ténylegesen kipróbált - pelenkáról, annak előnyeiről és hibáiról kellett kamera előtt önállóan beszélni. Ezek után öt anyukát és kisbabáját - akik beszédében, mozgásában még a kritikus szakmai „szemek“ sem találtak kivetnivalót - hívták el a próbaforgatásra. Az itt felvett anyag alapján döntöttek aztán úgy az ügynökség és a gyártó cég szakemberei, hogy Molnámé Haholt Zsuzsát és kisfiának, Molnár Balázsnak bájos mosolyát és formás popsiját mutatják be országnak, világnak. Ők, ketten, három napos fárasztó, de ugyanakkor rettentően izgalmas, és egy egész életre szóló emlékű forgatás főszereplőivé váltak. Mivel Balázs a film készítésekor csupán hat hetes volt, így minden munkát az ő napirendjéhez kellett igazítani: már reggel öt órakor a fodrász és a sminkes várta Zsuzsát, hogy mire a kicsi felébred már kezdhessék is vele a felvételt. A feladat összetett volt, kamera és több tíz ember előtt kellett anyának és egyben védőnőnek is lenni: szeretgetni, tisztába tenni, megnevettetni, simogatni Balázst, amit ő nagyon élvezett és hősiesen tűrt is, így könnyű volt vele dolgozni és hamar a stáb kedvence is lett. A védőnő, mint riportalany szakmai véleményét, tapasztalatait a kipróbált termékről külön, a kisbaba nélkül vették fel. A három nap alatt elkészített, több órás „nyersanyagból“ vágták össze azt a csupán egy perces filmet, amit mi, TV- nézők hamarosan látni fogunk. A reklámfilm két-három hét múlva kerül adásba azokon a magyar nyelvű csatornákon, akik szerződést kötöttek a felvételt készítő reklámcéggel. Kíváncsian várjuk. Paksi Hírnök (VOLF) PAKS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK HETILAPJA Főszerkesztő: KISS G. PÉTER A szerkesztőség címe: Paks, Dózsa György út 51-53. Pf.:26. Telefon: 75/311-611. Telefax: 75/313-522. A Paksi Hírnököt kiadja: Paks Város Önkormányzata. Felelős kiadó: Herczeg József polgármester. HU ISSN 0865-560X Nyomdai előkészítés: L. A. Nyomtatás: DC Nyomda, Paks. (Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!) ß KASBÓL NGILEHET IGEI“,,,
