Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-11-07 / 41. szám
Paksi Hírnök 1997. november 7. ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőműből származó kis és közepes radioaktivitású hulladékok elhelyezésének megoldására 1992-ben Nemzeti Projekt jött létre, melynek fő feladata egy olyan telephelyet találni, ahol földtani környezet és két műszaki gát együttesen megfelelő biztonságot ad. ELHELYEZNI IS TUDNI KELL NYITOTT KAPUK Miután a kis és közepes radioaktivitású erőművi hulladékok végleges elhelyezésére szánt üveghutai földtudományi kutatásokkal részletesen is megismerkedhetett a nagy nyilvánosság a sagtó közreműködésével, a TETT tagjai kaptak meghívást a Paksi Atomerőműbe, ahol az ellenőrző zónában végigjárhatták a hulladékok keletkezésének és kezelésének útját, egészen a tárolásig. A hat településről (Mórágy, Cikó, Bátaszék, Feked, Bátaapáti, Mőcsény) 46 érdeklődő érkezett az elmúlt hét péntekjén a mintegy nyolc órás kirándulásra. Elsősorban a községek képviselői és hangadói mutattak nagy érdeklődést, de itt voltak néhányan a tárolót ellenzők közül is. Kováts Balázs az atomerőmű tájékoztatási főmérnöke nagyon fontosnak tartja az ilyen jellegű találkozásokat, hiszen, mint mondotta a települések polgármestereivel rendszeresen találkoznak, ők első kézből kapják a tájékoztatást az atomerőmű működéséről, a hulladékok elhelyezéséről, de a település lakóinak nem adatik meg ez a lehetőség. ABátaapátiban történő kutatófúrások vége felé közeledve, nagyon fontos, hogy mire dönteni kell a tároló megépítéséről, a lakosságnak elegendő vizuális és egyéb információja legyen az atomerőműről, s ez a nap ezt a célt szolgálta. (folytatás az 1. oldalról) Az első szakaszban az egész ország területén lefolytatott szűrésnél elhelyezéstől függetlenül kizárták a határ menti 30 km-es sávot, a földrengésveszélyes körzeteket és az ivóvízbázisokat. Kizárták a karsztosodásra hajlamos képződményeket, az árvíz és belvíz járta területeket, a felszín elhelyezéséhez pedig azokat a körzeteket, ahol lehetőséget láttak a rétegvizek felfelé irányuló mozgására. A vizsgálat áttekinthető és szakirodalmi jellegéből következő az előzetes alkalmasság csak statisztikai értelemben volt érvényes, ezért további kutatások azt a körzetet jelölték ki, melyek felszíni és felszín alatti elhelyezésre vonatkozóan megfeleltek a követelményeknek. A Mezőföld és a délre eső dombvidék 5000 négyzetkilométeres térségét úgy jelölték ki, hogy itt is alkalmazták mindazokat a kizárásokat, melyek az országos szűrésnél már alkalmaztak, továbbá kizárták a műemlékeket, természeti értékeket, nyersanyag-lelőhelyeket, ásványi -és gyógyvízkutakat, gáz- és olajvezetékeket, tűz-és robbanásveszélyes anyagokat előállító és tároló, valamint katonai létesítményeket a hozzájuk tartozó védő övezettel együtt. A megmaradt területeken belül tisztán földtudományi adatokra támaszkodva 128 felszíni és 192 felszín alatti elhelyezésre alkalmasnak látszó objektumot körvonalaztak. A lakossági véleménykérés nyomán ezek mennyisége mintegy tizedére csökkent, de a további kutatásra csak ezek közül választhattak. Három körzetet vettek számításba: Diósberény-Udvari, Németkér és Bátaapáti-Mórágy. Az első kettő felszíni löszben, a harmadik felszín alatti gránitban elhelyezésre kínált lehetőséget. Németkér visszalépése után Diósberény, Udvari és Üveghuta körzetében egy-egy kutatófúrást telepítettek. A fúrásokban geofizikai és földtani vizsgálatokat folytattak le, és alaposan tanulmányozták a fúrómagot. A kapott értékek alapján a gránitterület paraméterei látszottak a legkedvezőbbnek, s ennek alapján a Nemzeti Projekt első szakaszának záródokumentuma 1996. decemberében Üveghutát jelölte meg a továbbkutatandó, s Udvarit a tartalékba sorolt körzetként. Az üveghutai körzetben öt lehetséges telephelyet körvonalaztak, s a telephelyeken sekélyfúrásokat telepítettek, valamint vízföldtani és geofizikai kutatást végeztek. Az eredményekre támaszkodva háromdimenziós hidrodinamikai modellezést folytattak, melynek eredményeként kitűnt, hogy az öt közül két telephely lehet alkalmas. A kiválasztott négyes számú telephelyen egy 500 és egy 300 m-es fúrás mélyítését kedték meg, majd részletesen tanulmányozzák a fúrásból nyert magot. A terepi kutatást 1998 elejére fejezik be, és az értékelő zárójelentésben választ kell adni arra a kérdésre, hogy alkalmasnak látszik-e megkutatott telephely a kis és közepes radioaktivitású hulladékok elhelyezésére, s ha igen milyen minimális mélységtől kezdve. A tervezett tároló környezetvédelmi szempontból teljesen semleges létesítmény, nincs károsító hatása az élővilágra, a természeti környezetre. A beruházás értéke meghaladja a 10 müliárd forintot, és a tároló létesítése a helyszínen több száz szakember együttes munkáját feltételezi. Az ezredforduló tájékán ez lesz Magyarország egyik legnagyobb beruházása. A vonatkozó törvény lehetővé teszi, hogy a beruházás folyamán tájékoztató és ellenőrző szerepet vállaló önkormányzatok (a TETT tagjai) pénzügyi támogatást kapjanak. A nemzetközileg is elismert tájékoztatási programban résztvevők a kutatáslétesítés során több mint félmilliárd forintot kapnak. A tároló esetleges üzembehelyezésével a beszállított hulladékmennyiséggel arányosan kifizetett összeg gazdagítja majd az önkormányzatok kasszáját. A helyszínen a sajtó munkatársai betekinthettek az ott folyó munkákba, megnézhették azt a számítógépes rendszert, mely a magmintákat átvilágítja és ad róluk pontos diagnózist. A jelenlegi kutatásokat az atomerőmű finanszírozza 1998 január elsejéig, ezt követően pedig az Atomtörvény szellemében a Nukleáris Pénzügyi Alap biztosítja majd. Mind az atomerőmű szakemberei, mind a TETT képviselői a sajtótájékoztatón egybehangzóan nyilatkozták: bíznak a tároló sikeres kivitelezésében, de végleges döntés a tároló építéséről csupán jövő év elején várható. (SEREGÉLY)
