Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-10-31 / 40. szám
Paksi Hírnök 1997. október 31. EMBERMESÉK A napokban vetítettek a Spektrum Televízióban egy filmet, amely arról szólt: miért haltak ki a dinoszauruszok? A rejtély régóta foglalkoztatja a tudósokat, hiszen a megoldás megtalálása az emberiségnek is alapvető létérdeke. • KISS G. PÉTER U' gy tetszik, a tudósok megtalálták a választ, s az eredmény döbbenetes, mi több: tovább gondolkodást parancsoló. A kutatók az egymásra rakódott szénrétegeket vizsgálták a Föld különböző pontjain. A szénrétegek ugyanis a Föld történetének pontos forgatókönyvét mutatják, mert az nem más, mint egyszer volt élő A rejtély megoldásában a kémiát hívták segítségül: miből áll a három centiméteres réteg, kiderült, ismert földi anyagokból áll. De miért borította be egyszerre a Földet? A tudósok egy kozmikus katasztrófára kezdtek el gyanakodni, amely nem más, mint összeütközés, azaz egy bolygó összeütközése a Földdel. De annak nyomának kell Hold térségéből már két óra alatt ideért, a becsapódáskor sebessége 60 kilométer másodpercenként, ez kétszázszőr gyorsabb a hangsebességnél. Az üstökös tízszer szélesebb és százszor fényesebb volt a Napnál, a földi légtéren két másodperc alatt jutott át. Hatvan fokos szögben jött be és a Közép-Amerika térségében, a Yucatan félsziget közeMCS MENEKVES? anyag, amely elszenesedett. Millió években kell gondolkodni. (Úristen, milyen hosszú idő!) Nos, a szénrétegek, mint a különböző rétegek a tortában, nagyjából egyenletes képet mutatnak, ám a kutatók, úgy hatvanöt millió évvel ezelőtti időkben (a szénrétegből az idő is azonosítható) találtak egy három centiméter vastag réteget, amely nem szén. Ezt a réteget ugyanabban a magasságban, ugyanott, de más kontinenseken is hasonló módon megtalálták, ebből tehát az következik, hogy e bizonyos szénréteg szünetében az élet is szünetelt a Földön. Ez az idő pontosan arra tehető vissza, amikor a dinók kihaltak. De nemcsak a dinoszauruszok. Hanem az egész élővilág. A növényzet is, megsemmisült a flóra és a fauna. Ezért hiányzik a szénréteg. Megszűnt a biológiai lánc. Mi történt tehát? lennie magának a Földön is. Ezért úgy gondolkoztak tovább, hogy megkeresik azt a területet, ahol ez az anyag a Földön a legnagyobb mennyiségben található. Megtalálták. Közép-Amerika. S csodák csodája, ezen a területen a szénfalban ez a réteg vastagodni kezdett. Volt ahol már hat centimétert is elért. Tudták, hogy közelednek az epicentrumhoz. S végül így azonosítható lett a kráter, amelynek legnagyobbik része az óceánban van. (Ezért nem találták meg eddig.) A kráter méreteiből már viszonylag egyszerű volt a történet azonosítása. A tettes egy üstökös, tömege akkora mint a Mount Everest, hozzávetőleges átmérője „mindössze“ tizenöt kilométer. Csakhogy: ahogyan a Föld vonzásterébe érkezik, hihetetlenül felgyorsul, a lében a tengerbe csapódott. A becsapódás ereje 100 millió megatonna, ez tíz milliárdszor nagyobb, mint a hirosimai becsapódás. A robbanás a Föld minden pontján érezhető volt, hiszen a Richter-skála szerinti tizes erejű földrengést okozott. Az üstökös anyaga megsemmisült, de rossz helyet válaszott a becsapódáshoz, mert a tengerfenékről olyan anyagokat vert fel, amely szétrobbanva a levegőben elszennyezte az eget. A robbanáskor ötszáz fokos hőség keletkezett, mindkét kontinens erdői leégtek. Majd az ég elsötétült, és három hónapon keresztül állandó éjszaka lepte be Földet. Hideg lett, majd egy éven át savas eső áztatta folyamatosan a Földet. A savas esőtől megmérgeződött a tenger, elpusztultak a növények. Megállt a fotoszintézis, megszűnt a táplálkozási láncolat. A Földön az élet feltételei megszűntek. Eljött a világvége. A Földnek a lassú regeneráció százezer évbe került. A dinók halála az emberiség jövőjét, hajnalát, kezdetét is jelentette. Az embernek nem volt esélye a Földön a dinók mellett, legalább is hatalmi esélyei nem voltak. Az a faj, amiből az ember az evolúción keresztül fejlődött, gyenge volt hozzájuk képest. Ahhoz, hogy az ember ember lehessen, a dinóknak pusztulniuk kellett. De ha az élet, és az ember regenerálódott, miért nem regenerálódtak a dinók? Az élet nem pusztult ki teljesen. A Föld alatt és a tenger mélyén maradtak élők, akik túlélték a katasztrófát. Akik kicsik voltak, a dinókhoz képest: semmik. Valamelyikükből lett az ember. Aki ma korlátlan inra a világnak. Csak úgy, mint egykoron a dinók voltak. Vár-e ránk ugyanaz a sors, mint a dinoszauruszokra? A leírt kozmikus katasztrófa bekövetkezhet-e újra? A válasz: igen. Az esélye a tudósok szerint száz millió évenkénti egyszer. De ez nem több mint esélylatolgatás, ami vagy jó, vagy nem. Csak annyit tudunk, hatvanöt millió éve nem történt ilyesmi. Ez legalább biztos. De nem tudjuk pontosan, mennyi van még hátra. Ha e tudományos felfedezés birtokában van már az ember, akkor most eljött tovább gondolkodás ideje. Ha az ember képes már arra, hogy felismerje a veszélyt, miért nem képes cselekedni, hogy összefogjon: a saját létéért, megmentéséért? Most már nagyon is tudhatjuk: a Föld nem biztonságos, még akkor sem, ha az emberiség képes lenne egymással is békében élni. Valószínű, hogy ez sem megy igazán, eddig leg-
