Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-10-24 / 39. szám
Paksi Hírnök 1997. október 22. EMBERMESEK JÓSZÍVŰ TOLVAJOK Megszoktuk manapság, mindennapi történésnek számít, hogy egy perc alatt kelnek lábra értékeink. Igaz, ahhoz, hogy ez megtörténhessen, némi ügyesség és bátorság is szükségeltetik az új, leendő tulajdonosok részéről. Vannak, akik „csupán” ötödik kerékpárjukat, vannak, akik kedvesüket, vagy még náluk is kedvesebb autóikat siratják, vagyis vége-hossza nincs a sornak. Akad azonban (ha ritkán is) olyan, aki egyik szemével sír, a másikkal nevet, mivel szerencséjére jószívű tolvajt fogott ki magának. Szarka József írása. Itt van például az én öreg Jani barátom. Az idős, kisnyugdíjas hajléktalan embernek özönvíz előtti, foszladozó téli sapkáját lopták el jószívű tolvajok, hogy aztán egy csomó pénzzel megrakva szolgáltassák vissza a megkeseredett tulajdonosnak. Ellopták tőle a kölcsönkért-kapott kerékpárt is, melyet néhány hét múlva a szomorkodó idős embert megszánva, szintén visszaszolgáltatott a jólelkű tolvaj, ugyanolyan észrevétlenül, mint ahogy elvitte. Mi több: a megkerült kerékpár kormányára akasztott szatyorban néhány szendvicset, cigarettát is talált az öreg. De tudunk olyan jólelkű, enyves kezű emberről, aki szomszédjától illegálisan eltulajdonított kakasból készült pörkölttel vendégelte meg a szomszédját, sőt, a jólelkű tolvaj borából ittak a nem mindennapi eseményre. Mindketten végtelenül elégedettek voltak. Természetesen a kakas korábbi gazdájának sejtelme sem volt arról, hogy a magáéból falatozik. Van, aki titokban eltulajdonított terményét lopta vissza a tolvajtól. Csősz legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy tulajdonképpen ki is itt a tolvaj. Az aki a nyomozást, mindenféle jogi tortúrákat elkerülendő Jólelkűen” hagyta, hogy visszalopja tőle az eredeti tulajdonos azt amit ő korábban ellopott, vagy az aki visszalopta. „Ha meglopott, hát meglopott, nem akarok én ezért senkivel ölre menni” - mondta a korábbi tolvaj, s a jelenlegi sértett, majd így folytatta: „Jószívű ember vagyok én, nem szeretem a veszekedéseket.” Ki gondolná, hogy egy napon postaládájában megtalálja a bevásárló kosarából elemeit pénztárcáját, irattartóját, többezer forintjával s hiánytalanul megkerült irataival együtt egy papirfecni kíséretében, melyre a következő üzenetet firkantotta a tolvaj: „nem loptam magától csak ötszáz forintot. Nehéz időket élünk, meg voltam szorulva, hát ezért loptam, meg azért, hogy nehogy más lopja el a pénzét. Köszönöm.” így tehát be kell látnunk, hogy élnek még köztünk jószívű tolvajok is. Nem a mi feladatunk megállapítani, hogy milyen büntetést érdemelnek, mindenesetre könyörületesebb elbánást, mint a millió dolláros, márkás, forintos összegeket tolvajló tolvajok.- Ha már ilyen tolvajtermészetű a vüág. MUNKA NÉLKÜL
