Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-09-19 / 34. szám
Paksi Hírnök 1997. szeptember 19. 4 VÁROSI MOZAIK Mindig akadnak olyan kérdések, melyekre úgy tűnik az első pillanatban: sehonnan sem kap kíváncsiságát kielégítő válaszokat az ember. Szerkesztőségünkhöz érkeznek olvasói levelek, melyben ezeket a kérdéseket végül hozzánk címzik. Ha tudunk, segítünk, megpróbáljuk megtalálni a feleletet. Bátorítjuk olvasóinkat, ezután is juttassák el szerkesztőségünk címére azokat a kérdéseiket, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot. Levélcímünk: Paks, Dózsa György út 51- 53. szám 7030 ) ÖNÖK KÉRDEZTÉK, A PAKSI HÍRNÖK VÁLASZOL... BONTANAK-E HÁZAKAT AZ ÖREGHEGY UTCÁBAN? Szerkesztőségünket többen megkeresték, igaz-e, hogy az Öreghegy utcában több házat lebontat az önkormányzat? Az Általános Rendezési Terv az Öreghegy utcában a Kálvária temető közvetlen szomszédságában lévő rossz állagú lakóházak területét közterület funkcióba sorolta, mely azt jelenti, hogy az érintett ingatlanokat a Öreghegy utca 9-től a 15/B -ig (mely öt házat foglal magában) folyamatosan, pénzügyi lehetőségek függvényében megvásárolja. Az Általános Rendezési Terv e területre a további elképzelések pontosítása céljából RRT készítési kötelezettséget írt elő, melynek első fordulója szeptember 23-án lesz. A szabályrendelettervezet lényegében az ÁRT a területre vonatkozó előírásait nem módosította. A szóba került ingatlanok lebontása azért válik szükségessé, mert a Kálvária temető állapotát meg kell őrizni, így meg kell akadályozni a föld további csúszását a támfal építésével. Mint ismeretes, a korábbi években már sor került néhány ingatlan szanálására, és ezzel együtt a támfal építésére, melynek folytatása szükségessé vált. A Részletes Rendezési Terv elfogadásával, és az építési tilalom elrendelésével megindulhat az érintett ingatlanok önkormányzati tulajdonba vétele olymódon, hogy mindkét fél számára kedvező feltételek alakuljanak ki a házak eladását illetően. A jelenlegi jogszabályok értelmében az önkormányzat 10 évre szóló építési tilalmat rendelhet el, és az elrendelés után az ötödik évtől kérelemre kártalanítást köteles fizetni az elrendelő, mely jelen esetben az önkormányzat. EGY PAKSI LEÁNY FRANCIÁKNÁL, M ' M KUKORICAFOLDON Jártam Anjou megyében, ahonnan a híres uralkodócsalád származik, René király egykori birodalmában... Egy hónapig éltem az Eiffeltorony hazájában, hétvégeken kirándultam, gyönyörködtem a rendezett parkokban -hétfőtől péntekig pedig keményen dolgoztam a kukoricaföldeken. Június 30-án huszonöt diáktársammal utaztam Párizsba. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Tudományegyetem gazdasági szakán már elvégeztem két évet, mikor idén a több országgal -Ausztriával, Hollandiával, Izraellel, Dániával, Németországgalszakmai kapcsolatban álló egyetemen adódott a lehetőség: egy francia agrárfőiskola, az angers-i központú ESA is vendégül lát magyar agrárfelsőoktatásban tanuló fiatalokat. Tizenöt jelentkező közül iskolánkból hármat választottak ki -én St. Martin de la Place-ba, egy Loire-menti kis farmra kerültem egy idős, földműves házaspárhoz. Tőlük minden nap oda-vissza tíz kilométert kellett kerékpároznom a németek által alapított, kukoricanemesítéssel foglalkozó nemzetközi céghez, amely alkalmazott. Az első héten adatokat vittem számítógépre, aztán, mikor megnőtt a kukorica, számolnom kellett... Eleinte értelmetlennek találtam a munkát, nem tudtam, miért szükséges egy ötven hektáros területen szálanként számon tartani a tengerit. Aztán elmondták: minderre az önmegtermékenyítés miatt volt szükség. Számoltunk, majd zacskót húztunk a virágokra minden nap, hagy levédjük őket, délelőtt nyolctól délig, délután egytől ötig. Nem unatkoztam, diákokkal dolgoztam, beszélgettem velük munka közben, emellett számos tapasztalatot is szereztem, és hasznosíthattam az itthon tanultakat. Változott a nézőpontom: mi, magyarok mindent szeretünk gyorsan elintézni - a franciáknál alapelv, hogy folyamatosan, precízen végezze mindenki a munkáját, ki-ki a saját, megszokott ritmusában. Megtanultam én is ezt: mindent előre, pontosan beosztok ezentúl. Ez alatt az egy hónap alatt -július 26-án érkeztem hazanem volt kellemetlen élményem odakint. Barátságosak, kedvesek a franciák. Érdekes az, ahogyan a falun, a hegyekben élő embereket támogatják, ösztönzik őket, hogy otthon gazdálkodjanak, ne költözzenek el a városokba: államilag, központi szervezetek révén segítik őket a gépek, műtrágya, vetőmag beszerzésében, szakmai tanácsokat is kapnak a gazdaság vezetésével kapcsolatban. A vidéki franciák magyar gazdaságról alkotott véleménye nem a valóságon alapszik: nagyon meglepődtek, mikor arról beszéltem nekik, hogy a magyar vetőmagot minden országba lehet exportálni, hogy a tej előállítása nálunk olcsóbb... Terveim? Szeretnék jövőre egy hasonló, olaszországi tanulmányúton részt venni. Franciaországba is elutaznék újra, hívtak is vissza a cég vezetői. Még három évig egyetemista leszek, van időm eldönteni, hol kamatoztatom majd a tudásomat - egyelőre úgy látom, nem jövök haza Páksra - ott szeretnék dolgozni, ahol a legnagyobb szükség lesz rám. Akkor döntök majd, ha már felmértem a lehetőségeimet... Elmondta: Nagy Annamária Lejegyezte: Sólya Emma
