Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-09-12 / 32-33. szám
Paksi Hírnök 1997. szeptember 12. MÁRIA, VOLT... LFMEZREMI1TAT0 FINOMSÁGOKKAL-o SÓLYA EMMA Füstölt fürjtojás, töltött csiga, panírozott tintahal karikák, vörösboros pörkölt, házi rétes, sör -és borkorcsolya és más finomságok, jóféle italok várták azokat a meghívottakat, akik részt vehettek az ötödik paksi Blues -Rock és Gasztronómiai Fesztivál értékelésén: a jubileumi sajtótájékozatón és az állófogadáson, a Prelátus Kúriában, szeptember 5-én. Herczeg József polgármester köszöntője után a fesztivál zenei anyagát tartalmazó, a paksi Lézer Kft. által tizedikként kiadott CD lemezének bemutatója következett. “Nagyszerű, hogy van egy város, egy önkormányzat és egy multinacionális társaság, amely helyet ad ennek a fesztiválnak, amelyről a CD megjelent!- mondotta Nemes Nagy Péter, a Magyar Blues Társaság elnöke, zenei rendező, utalva a támogatók szerepére abban, hogy a rendezvény az idén is sikerrel zárult. Nagy Tibor, a “gasztronómia házigazdája” csatlakozva ehhez, hangsúlyozta: hagyományteremtővé vált, és az esemény kapcsán jelentős szerepet játszik immár a gasztronómia is a fesztivál életében. Elősegítve, hogy a meghívott vendégek életében is mihamarabb szerepet játszón a gasztronómia, köszöntőiket rövidre szabták a rendezők: a finomságok elfogyasztása előtt, alatt és közben igényes blues-zene szórakoztatta a megjelenteket, akik a finn Jani Uhlenius rövid koncertjén kivül Török Ádám játékában is gyönyörködhettek. A RABB együttes frontembere a Paksi Himöknek adott rövid interjújában elmondta: reméli, hogy jövőre még színesebbé tudják tenni a fesztivál programját. Kaktusszal (Gárdái György főrendezővel) közös elképzeléseik között szerepel, hogy a Tátrai Band, illetve Horváth Charlie meghívásával is bővítik a repertoárt. Török Ádám terveiben Paks más szerepet is kap: az 1998. januári, Petőfi csarnokbeli nagyszabású, „Ötven a harmincban” címmel meghirdetett koncertjét városunkba is „leköltöztetné”, minek köszönhetően rajta ldvül több más neves zenész, úgy, mint Tátrai Tibor, Závodi János szórakoztatnák az atomvárosba ellátogató blues- és jazz-kedvelőket. Az egyik leggyakoribb magyar női nevek között tartják számon és a legrégebbi feljegyzésben is ott áll, talán azért is, mert már Szent István király a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta fel a koronát. A név eredete és története nyilván sokak számára ismert, én sem tudnék sok újat mondani, mint ahogyan azzal sem, hogy talán mindenkinek volt egy Mária nevű szerelme, van akinek beteljesült, és van akinek sohasem. Nekem ismerősöm, közeli rokonom, sőt ennél is több volt Mária, emlékszem talán nagyon kicsi lehettem még, amikor az édesanyámtól kaptam egy ezüst nyakláncot, egy kicsi Mária képes intarzia medállal. Sokáig nézegettem ezt a képet, egy gyönyörű arc volt, talán csak az édesanyám lehetett ilyen szép, de gyermek fejjel nem tudtam igazán összehasonlítani, csak azt éreztem, hogy szép mind a kettő, és vigyáztam rá. Később kisiskolás koromban előfordult, hogy egzamen idején a vizes tenyeremben szorongattam, segítségét kérve. Később az első szerelemmel egy Mária nevű leány ajándékozott meg, s azok a szigligeti nyarak késő esti fuvallatát néha még ma is érzem az arcomon, féltő szülői szemek egy pillanatra sem kerültek el bennünket, és ettől még édesebb lett a tiltott gyümölcs, amit csak évek múlva szakítottunk le. Biztos nagy bolondság ezt a mai tizenéveseknek hallani, ők már nem várnak egy leányra ennyit. Az eredmény nyilván gyorsabb, határozottabb, célra törőbb s hatékonyabb, ám a nagy sietségben olyan kincset veszítenek el, amiről nem is tudnak, mert sohasem próbálták ki a “hosszú várakozás után megkapni végre" örömét, mert mást is hamarabb kapnak meg, játékot, kerékpárt, motort, autót. Talán nem is sajnálom tőlük, mert az anyagi javak könnyebben megszerezhetők lettek sokak számára, ugyanakkor elvesznek olyan értékek, amit nem lehet pénzzel megváltani. Talán már régen elveszett az az érték, aminél többet már egy leány nem adhat, az érzelmek finomságát, árnyaltságát egyre inkább felváltja a pokróc igennem. De hol maradt el a lehet, ami nem más, mint játék, amit Ady Endre is csak pótlásnak és feledésnek ha kapott, hogy várjon, várjon, várjon... Sajnálom, de valahogyan ma már nem, vagy kevesebbet tudunk, tudok játszani. Egyre kevesebb fiatalt látok sétálni valamelyik ligetben kézenfogva andalogni, csak úgy, mondjuk vasárnap délután három órától ötig, a romantika már csak a regényekben van jelen, egyre inkább kezdem azt hinni, hogy a mai középkorú generáció lehet az utolsó, amely még valamit érezhetett abból, amit a porosodó könyvekben elődjeink megírtak. Tudtak valamit. Bizonyára nálunk is többet.-K.PAKS ES A VAROSKORNYEK HETILAPJA Főszerkesztő: KISS G. PÉTER A szerkesztőség címe: Paks, Dózsa György út 51-53. Pf.: 26. Telefon: 75/311-611. Telefax: 75/313-522. A Paksi Hírnököt kiadja: Paks Város Önkormányzata. Felelős kiadó: Herczeg József polgármester. HU ISSN 0865-560X Számítógépes munkálatok: Megapress Bt. Nyomtatás: DC Nyomda, Paks. (Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!) Nemes Nagy Péter mondott köszönetét a fesztivál szponzorainak és támogatóinak
