Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-09-05 / 31. szám
Paksi Hírnök 1997. szeptember 5. EMBERMESÉK A TÖRTÉNET bármelyik ország bármely településén játszódhatna, -játszódott, játszódik, játszódni fog. Mi, amolyan magyaros egyszerűséggel természetesnek tartjuk, ha teszem azt egy válóperes tárgyalás során megállapítást nyer, hogy a duhaj, részeges férj üti-veri a csalását, elsősorban, s “természetesen” a feleségét. “Üti az ördög a feleségét!” -fogalmazódik meg legtöbbször a fej csóváló ítélethozókban. Akadnak azonban váratlan fordulatok, melyeken még egy sokat próbált jogvédő is meglepődhet, -lepődik. Esetünkben például azon, hogy történetesen az ördögöt üti rendszeresen a felesége. Hát, igen ez a dolog is megtörtént, történik, s minden bizonnyal meg fog történni számtalanszor, csakhát az ördög, azaz a feleség megdorgálta férj ritkán és szégyenkezve vallja be, -ha ugyan van bátorsága bevallani a “gyengébb nem” által rajta ejtett sérelmet. Bizony, nem könnyű az “erősebb” nemnek bevallani egy szép napon, hogy tulajdonképpen nem is ő az erősebb. VERI AZ ÖRDÖGÖT AZ ASSZONYA “ZSUZSA, ZSUZSA, SIMOGATNÁL TE MÉG ENGEM...” Naponta megver a feleségem -mondja szemlesütve János egy pohár sör mellett, egy ellazult késő nyári délután. A kitűnő szakember hírében álló paksi ács így folytatja: -Jelenleg Dunaújvárosban dolgozom. Hajnali négy órakor kelek, ugyanis reggel hat órakor kezdődik a munka, de már tizenhat órakor itthon vagyok Pakson, persze, csak tizennyolc órára érek haza. Legtöbbször ez a b^j, meg az, hogy megittam néhány üveg sört, esténkért ezért kapok. Ha a fizetést viszem haza, akkor meg azért kapok, mert kevésnek tartja a pénzt az én drágaságom. Van két kislányom, hét és kilenc évesek. Ha rosszalkodnak, s én nem bírom ezt türelemmel, akkor meg az a baj, hogy -megjegyzem, nagyon óvatosan egyet-egyet a fenekükre ütök. Ha pihenek kicsit, az a baj, hogy nem csinálok semmit, ha meg dolgozgatok odahaza, akkor azt kiabálja a Zsuzsa, a feleségem, hogy hülyeségeket csinálok, üyenkor ezért kapok. Ennek az asszonynak semmi se jó. Abban éli ki magát, hogy rendszeresen mindennap megpofoz, de áldja meg az Isten, legalább nem a gyerekek szeme láttára.- Dehát ön erős alkatú, élete delén járó férfiember - jegyzem meg rezignáltan.- Én csak hetvennégy küogrammot nyomok, Zsuzsa a feleségem azonban megközelíti a százhúsz küót, nem is szólva arról, hogy miután én hazaérkeztem a munkából, hulla fáradt vagyok, ő viszont a gyerekeinken, és a háztartáson kívül csak az én ütlegelésemmel foglalkozik.- Miért nem adja be a válópert? Szavaiból ítélve nem egy leányálom az életük.- Szeretem én ezt a sárkányt. Mégis csak a gyermekeim anyja. De azért megmondtam neki, hogy Zsuzsa, Zsuzsa, simogatnál te még engem, de akkor már késő lesz. Tudom, hogy nincs szeretőd, mert te már szeretőnek se kellesz senkinek, a dagadt negyvenkét évedet elteheted magadnak. Hiába is fested magad, meg hiába próbálod bő ruhákkal eltakarni az emberek elől azt, amit úgyis látnak. Hiába udvariaskodsz a szomszédok előtt, úgyis tudják, hogy minden nap megversz. A lányaink is éngem szeretnek jobban, mert ők is tudják, hogy mit teszel velem. Akármit csinálsz, a családfő akkor is én vagyok.- Mit válaszolt a felesége?- Adott egy pofont, s este lévén azt kiabálta, hogy azonnal menjek fürödni, aztán mars az ágyba, mert korán lesz reggel, és munkába kell indulnom. Megfenyegettem, hogy nyilvánosságra hozom az én nagy sanyarúságomat. Nekem is védekeznem kell valahogy. Jó asszony ez a Zsuzsa, csak üyen pofozkodó természetű.- Bántotta valaha az asszonyát?- Bántotta az ördög - válaszolja szemlesütve az izmos férfi. - Jó is voltam, rossz is voltam, de hűtlen soha nem voltam. Ha engem megütöttek az utcán, vagy kocsmában, én olyant ütöttem vissza, hogy kő kövön nem maradt. De biztosíthatom magát, hogy a családban csak az asszony verekszik. Mondtam is neki, hogy én ezt nem bírom tovább, panasz teszek valahol, erre ő azt felelte, hogy mehetek a Mindenhatóhoz, ő még a fényes trónus előtt is el fog verni. * * * Szabad vitáznunk arról, hogy férfi, avagy nőnemű a sátán, - esetleg mindkettő, esetleg egyik sem. Mindenesetre látnunk kell, hogy ilyen-olyan alakot öltve itt él közöttünk, sőt még az is megesik, hogy a késő esti szóváltást követően felpofozza Luciferkét. Szarka József
