Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-08-22 / 29. szám

Paksi Hírnök 1997. augusztus 22. VÁROSHÁZA IGAZI OTTHONRA TALÁLTAK • • M KÖSZÖNET... A Hírnök szerkesztőségét illetékes helyen arra kérték: tegyük közzé azoknak a paksi befogadó családoknak a névsorát, akiknél az árvízkárosult lengyel gyermekek ven­dégeskedtek. A kérésnek örömmel teszünk eleget. A fel­sorolásban természetesen csak a családfők neveit említjük: Ludányi Miklós, Vas Istvánná, Horváth János, Kiszl József, Boáné Süveges Á., Papp Attila, Weisz Ferencné, Till János, Kacsó Tibor, Kovács Ferencné, Bach János, Pollackné Kardos Ibolya, Filip József, Herczeg Gabriella, Zemliczki Lajos, Schmidtné Kovács Klára, Sinorovits István, Fülöp Ferenc, Grósz Pál, dr. Molnár Klára, Feil Ferencné, Mayer Mónika, Lackó László, Winter Mihály, Farkas Ferenc, Száraz István, és Gál János. Több hete már, hogy a gu­­bini és a városkörnyéki árvízkárosult lengyelek gyer­mekei a paksi családok ven­dégszeretetét élvezik. Szent István király ünnepére eljöttek hozzánk a partnerváros elöljá­rói, és a képviselő testület több tagja, hogy köszönetét mondjanak a segítő gondosko­dásért. Erre a találkozásra augusz­tus tizenhatodikán délelőtt ke­rült sor, ott voltak a befogadó családok, a gyermekek, a két város vezető tisztségviselői. Meleg hangú köszöntők szóltak a szálló épületében, Herczeg József, Paks város polgármestere elismeréssel adózott a gyermekeket befog­adó paksi polgároknak, és megköszönte munkájukat, anyagi áldozatvállalásukat, és külön köszönetét mondott azoknak a vállalkozóknak, és gazdasági szervezetek vezetői­nek, akik adományaikkal siet­tek a rászorultak segítségére. Gubin alpolgármester asszo­nya úgy vélekedett, hogy az el­múlt hetek során tovább erősö­dött a hagyományos lengyel - magyar barátság, köszönetét mondott a magyar családoknak a vendégszeretetért, s minden családnak ajándékot adott át. Vadász Pál a paksi polgár­­mesteri hivatal szakreferense lapunk kérdésére adott vála­szában úgy vélekedett, hogy a polgármesteri hivatalnak nem áll rendelkezésére anyagi for­rás a családok költségeinek kompenzációjára, ennek ellen­ére nem elképzelhetetlen, hogy a képviselőtestület ebben a kérdésben pozitívan dönt. Anyagilag persze már má­sok sokat segítettek, így példá­ul a paksi atomerőmű, ahon­nan a kirándulásokhoz szüksé­ges buszt kapták a lengyel gye­rekek, vagy a teniszsport egye­sület, amely minden délutánra szabad pályát biztosított, a ka­jak-kenu szakosztály teljes el­látással a csónakházba várta a harminchat lengyel gyermeket és a négy kísérő felnőttet. Vadász Pál azt is elmondta, hogy a mostani árvízzel kap­csolatos események a gubini és a paksi családokat hozták közelebb egymáshoz, eddig a városi kapcsolat nem volt több a hivatalos, protokoll­­szerű találkozásoknál, ezek után pedig várható, hogy új magyar és lengyel családok kötnek hosszú időre szóló, tar­tós barátságot. ** Fülöp Ferencné családjával az Öreghegy utcában lakik. Egyike azoknak, akik önként vállalták lengyel gyermekeket, így már több hete náluk ven­dégeskedik Őrlik Emelia és Malaszczuk Aleksandra:- Nekünk is két gyermekünk van, a gyerekek hamar össze­barátkoztak, szereztünk egy társalgási szótárt, meg muto­gattunk, kitűnően megértettük egymást. Sinorovits István családjá­nál Machalo Malgorzata és Ru­­sinska Renata kapott helyet:- ők már tizennyolc éves leá­nyok, beszéltek németül és an­golul, így könnyű volt a társal­gás - mondja a paksi család há­ziasszonya. - Elvittük őket la­kodalomba, ez igazi élmény volt nekik, diszkóba is elmen­tünk velük, és csatlakozott a családhoz két lengyel fiú is. Renáta ott ünnepelte a ti­zennyolcadik születésnapját, kapott tőlünk egy nagy csokor virágot, ezt mint mondotta, ha­za is viszi emlékbe. A lengyel lányok egyébként hálásak vol­tak, amikor én nem éreztem jól magam kitakarították a há­zat, én csak jót mondhatok, mi nagyon megszerettük őket. Azt is tervezzük, bár erről még nem esett szó, hogy hazautazá­suk után is tartjuk velük a kap­csolatot. A Grósz családnál Dolio Erik és Dobras Adrian vendégeskedett. Grósz Pálné elmondta: nekik is négy gyer­mekük van, unokáik is vannak és így nem jelentett gondot a pótmamaság. Máskor is vállal­na a család hasonló segítséget, mert mint azt Grószné mon­dotta: ami ott a lengyeleknél történt, az egyszerűen, borzal­mas lehetett... Kiss G. Péter HERCZEG JÓZSEF KITÜNTETÉSE Keleti György a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere, a Magyar Honvéd­ség és a honvédelem ügye ér­dekében végzett kiemelkedő munkája elismeréseként első osztályú Honvédelemért Ki­tüntető Címet adományozott Herczeg Józsefnek. Paks város polgármestere a kitüntetést Budapesten a Magyar Honvéd­ség Tiszti Házában vette át Ke­leti Györgytől (képünkön). Szintén a Charon ‘97 polgá­ri védelmi gyakorlat si­keréért a honvédelmi minisz­ter augusztus 20-ai hatállyal, soron kívül ezredessé léptette elő Nagy Zoltánt a megyei Vé­delmi Bizottság titkárát.

Next

/
Thumbnails
Contents