Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-08-15 / 28. szám

1997. augusztus 15. Paksi Hírnök DIPLOMA „ARANYBÓL” A pedagógus igazi életmű­ve a felnőtt emberi sors­nak átadott boldoguló okos ember. E gondolatok jegyé­ben kereste fel lapunk mun­katársa Mácsik János tanár urat, aki a közelmúltban vette át az aranydiplomát. Az ötven esztendővel ezelőtt Nagy­kőrösön megszerzett diploma aranyba foglaltatása többek között a hűség szimbóluma­ként is értelmezhető, - diá­­kos egyszerűséggel írva: kö­szönet érte.- Nem származom értelmi­ségi családból, édesapám ka­lauz volt a fővárosban, édes­anyám földműves szülők gyermekeként látta meg a napvilágot - emlékezik a ta­nár úr, Mindenesetre a pálya­­választást már kisgyerekko­romban eldöntöttem. Ekkor Dunaszentgyörgyön éltünk, itt jártam iskolába. Mindig is fűtött a megismerés vágya, ezen kívül nagyon szerettem és csodáltam a tanítóimat, el­bűvölt az a közmegbecsülés ami körülvette őket. Minden bizonnyal kereső-kutató ter­mészetemnek köszönhetem azt is, hogy katolikus vallá­som ellenére a Nagykőrösi Református Tanítóképző In­tézetben szereztem diplomát. 1947-ben a Duna­­kömlődi Általános Is­kolában kaptam állást, sokáig voltam itt igaz­gató-helyettes, majd 1957-től a megyei mű­velődési osztály felké­résére egy évig tanfel­­ügyelősködtem. Rideg­nek találtam a bürok­ratikus munkát, így egy korábi megállapo­dás értelmében vissza­tértem Dunakömlődre, eredeti állásomba. Itt dolgoztam 1965-ig, majd különböző meg­fontolásokból hét esz­tendeig ismét tanfel­ügyelői állást töltöt­tem be. A matematika­fizika szakos tanári diplomát is megszereztem 1970-ben, illetve a szellemi fogyatékos gyermekek okta­tására való felkészülés jegyé­ben speciális képzésben vet­tem részt.- Azután ismét vissza­tért...- A korábbihoz hasonlóan ismét saját kérésemre kerül­tem vissza, ezúttal a paksi ki­segítő iskolába. Nagyon érde­keltek a szellemileg visszama­radt gyermekek problémái, úgy gondoltam, hogy nem csak kell, de lehet is tenni ér­tük.- Ha visszatekint, hogyan értékeli az ötven éves pályát az aranydiplomás pedagó­gus? Szép volt, így végül is magá­tól értetődő, hogy az éle­tem értelmét jelenti. A pálya­­választás pillanatában egy életre elköteleztem magam a tanítás mellett, s ahogy mon­dani szokták: az úton végig kell menni, ha célba szeretne érni az ember. Ha valaki szere­ti a munkáját, hivatását, akkor az a munka fenségét is megta­pasztalja. A pedagógus számá­ra az átadott, és diákjaiban megfogant tudás a legnagyobb öröm, ami megadathat. Szarka József ARCOK A VÁROSBÓL Ülök a fodrászszékben, s a tükörből figyelem őt. Még a várakozás közben elha­tároztam, hogy én nem fogom a többi vendéghez hasonlóan kiönteni a szívemet. Sőt! Én biztosan nem fogom elmonda­ni a problémáimat, a le- és fel­menőimet... ahogy ez egyéb­ként szokás. De nem sokáig bírom szótla­nul. Egyszerűen Meg Kell Szó­lalnom. Benne van ez a le­vegőben. Schönecker Róbert még csak a huszonnegyedik életévét tapossa, mégis ko­moly szakmai háttérrel rendel­kezik. A szalon falán oklevelek tanúsítják rátermettségét, ügyességét. De vajon mire gondol, miközben dolgozik? Munkájára és rám is figyel egyúttal:- A vendégre érdemes oda­figyelni, mert így megismered az egyéniségét, és így könnyebb számára is tetsző frizurát ké­szíteni. Ezt nem tanítják a szakmunkásiskolában. Fon­tos, hogy a vendég jól érezze magát, tudja, odafigyelnek rá, meghallgatják. Az emberek egy része azt is igényli, hogy tanácsot adjak. Ez nem köny­­nyű feladat, de jó érzés, hogy- Persze. Ha egy férfi be­megy egy női fodrászatba, tíz perc után idegrohamot kap, hogy miről beszélgetnek a nők. Megkérdezik tőlem,hogy ho­gyan bírok ennyi hülyeséget hallgatni minden nap. Szerin­tem érdekesek. De a főzésről nem beszélgetnek velem, ők is alkalmazkodnak az én ér­deklődési körömhöz. Vannak olyan vendégek, akik néha fá­rasztanak, de ezt nem vehetik észre... megbíznak bennem. Ezzel so­ha nem szabad visszaélni. Úgy érzem, nagyon jól tudok alkal­mazkodni az emberekhez, már kiskoromban érdekelt mások véleménye, szívesen hallgat­tam a felnőttek beszélgetéseit.- Te is beszélsz magadról?- Vannak jó barátaim, akik­kel mindent meg lehet beszél­ni. Mi az, ami megfog egy em­berben? Ha lazán fogja fel az életet, és bármikor képes “vál­tani”. Én erre kevésbé lennék képes, mert mindent jól átgon­dolok, mielőtt valamibe bele­vágnék. A kapcsolataim is ilye­nek. Nem “szaggatom” a nő­ket, ragaszkodó típus vagyok. Ebben talán különbözők a ve­lem egykorúak nagy részétől.- Más egy női fodrászat, mint egy férfi...- Vannak-e új irányzatok a hajvágásban?- A Sasson megmaradt di­vatirányzatnak, de lazábbá vált, én sem szeretem a me­rev frizurákat. Persze megcsi­nálom, ha a vendég úgy kí­vánja. A hölgyvendégek megisme­rik az utcán, ha egy nő szintén a Schönecker fodrászszalon vendége. Schönecker Róbert szerint minden fodrásznak más a stílusa: szárításban,haj­festésben. Az egyik vendég a színekről szokta felismerni, hogy egy a fodrászuk, a másik a kontyokról - ami Robi édes­anyjának “specialitása” -, de abban mindannyian egyetérte­nek, hogy a szalon fontos. Robi is... Kiss Kata JÓ NAPOT, I ÚJSÁG?

Next

/
Thumbnails
Contents