Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-08-15 / 28. szám

Paksi Hírnök 1997. augusztus 15. NÁLUNK TÖRTÉNIK Mindig akadnak olyan kérdések, melyekre se­honnan sem kap kíváncsiságát kielégítő vála­szokat az ember. Szerkesztőségünkhöz nap, mint nap érkeznek olvasói levelek, melyben ezeket a bizonyos eddig el nem hangzott kér­déseket hozzánk címzik. Úgy gondoltuk tehát, hogy a közérdeklődésre számot tartó példá­nyokat közkinccsé tesszük, megpróbáljuk megtalálni a feleletet, s azt hétről-hétre la­punk hasábjain közöljük önökkel. Bátorítom tehát olvasóinkat, ezután is juttassák el szer­kesztőségünk címére (Paks, Dózsa György út. 51-53. szám 7030 ) kérdéseiket, hogy minden alkalommal válaszolni tudjunk azokra. ÖNÖK £ÉR(-DEZ)TÉK... A Dél-Dunántúli Történé­szek táborán résztvett hazai és külföldi pedagógu­sok, régészek a múlt héten csütörtökön az Atomerőműbe látogattak, ahol az üzem meg­tekintése után Dr. Vinnay Ist­ván fizikus, szaktanácsadó tartott előadást az atomener­gia felhasználásának kezdete­iről és jelen helyzetéről. Az előadás aktualitását a Hirosimára és Nagaszakira több, mint fél évszázada ledo­bott atombomba szörnyű pusztítása adta , melyre ezek­ben a napokban emlékezik a Föld minden lakója. Becquerel 1895-ben még nem gondolta, mekkora je­lentősége lesz annak, hogy rá­jött: ha egy uránérc darabból sugárzás indul ki, és semmi­lyen külső eszközzel nem áll­ják útját, azt később nem le­het befolyásolni. Mme. Curie azonban hama­rosan a polonium, majd a rádi­um hatását is megismerte. A röntgensugarakkal szer­zett tapasztalatok alapján használni kezdték a rádiumot a rák gyógyítására, de csak néha volt látványos ered­mény. Az atommag felfedezése az 1910-es években mérföldkő volt a fizikában. A láncreakci­ót, mely az atomfegyver fon­tos kémiai alapja, 1938-ban voltak képesek létrehozni. A második világháború ide­jén a plutóniumbomba megal­kotása után dobták le Japán területre az uránbombát. Az atomenergia békés célú felhasználását sok esetben ennek a szörnyűségnek kö­szönhetően utasítják még most is el. Az atomerőművek megjelenésével a laikusok számára úgy tűnik a reaktor egy megszelídített atombom­ba, és ugye egy megszelídített oroszlán is megvadulhat né­ha. Erre példa a csernobili baleset, mely az eddigi legsú­lyosabb atomerőművi ka­tasztrófa volt. Az atomenerge­tika történetében ezért is fon­tos mindenütt a világon, hogy a reaktorok biztonságosan működjenek. Az atomerőműveknek lé­nyegesen nagyobb környezet­kímélő tulajdonságai vannak, mint például a szénerőművek­nek. Tudjuk, hogy az ember ipari tevékenysége következ­tében kibocsátott nagy­­mennyiségű széndioxid hozza létre a Föld körül az üvegház hatást, ezért is fontos e tevé­kenység minimálisra csökken­tése. Az atomenergia ötvenéves fennállásának alkalmából a Nukleáris Társaságok Nem­zetközi Szervezete egy nem­zetközi szakértői testületet bízott meg azzal, hogy átte­kintse az atomenergetika vár­ható fejlődését a következő ötven évre. A testület megáll­apította, hogy 2050-ig az ener­giaigények növekedését csak kis részben tudják fedezni a megújuló energiaforrások (nap, szél) még akkor is, ha jelentős fejlesztéseket tétele­zünk fel. A szénfelhasználás a készletek miatt illetve az egy­re szigorodó környezetvédel­mi okokból nem növekedhet tetszés szerint, ezért a kör­nyezetet is jobban kímélő földgáz felhasználás növeke­dése várható. Mindezek együtt az energiaigény hatvan százalékát fogják fedezni, a többi atomenergiából állítha­tó elő. Az is kiemelkedő fontosságú x\. megállapítás, hogy a jövőben várhatóan nagyobb lesz az igény az energiafel­használásra.-seregély-A rovatunkban szereplő első levél írója a lakótelepen él, s bántja a szemét, a szemét. Mint írja: “eddig heti két alka­lommal, kedden, és csütörtökön ürítették a ház előtti szemetes­konténereket, most azonban már csak hetente egyszer jutnak el a hulladékgyűjtő autóval a mi területünkre.” Olvasónk nem ér­ti: vajon miért csökkent a rend­szeresség felére, s ha már így esett miért nem kérdezték meg a lakókat is az új helyzetről. A Dunacenter Kommunális Kft ügyvezetője, Kővári Miklós nem arra nem tudott magyará­zatot találni, hogy miért egy al­kalom a kettő, hanem, hogy mi­ért volt korábban két alkalom­mal is kiskuka ürítés a Kishegyi út környékén. Mint mondotta, a rendszeres szemétszállítás a vá­rosban heti egy alkalomra szól, 739 forint negyedévenkénti d(j ellenében. Igény esetén több al­kalommal is elszállítják a sze­metet az utcából, természetesen ezért magasabb dijat kell fizetni. “Szimpla díjért, ennyi szolgálta­tás jár”- mondotta az ügyvezető. Ugyanennek az olvasónak a panaszára, miszerint a társashá­zuk előtti bokrok nagyon maga­sak, azokat ritkán vágják, ami nem pusztán esztétikailag nem nyújt szép látványt, de az autó­­tulajdonosokat is akadályozza abban, hogy a közlekedési utat Kié itt a park...? jól láthassák, az ügyvezető el­mondta: nem minden közterüle­ti bokor, és fű tartozik a DC. Kommunális Kft-hez, a városban több parkgondozó vállalkozó is tevékenykedik, ezzel a problé­mával őket kell megkeresni. Próbáltunk utánajárni leg­alább annak, hogy mely területek tartoznak a DC. Kommunális Kft fennhatósága alá, így mindenki számára egy­értelmű volna, hogy a listán kí­vüli területek “gazdáját” má­sutt kellene keresni, azonban Kővári Miklós nem volt hajlan­dó a Hírnök rendelkezésére bocsátani egy listát, melyen té­telesen szerepelne, hogy mely közterületek, parkok rendbe­tétele feladata a cégének s me­lyek tartoznak más társaság­hoz. P. I. II HIROSIMA UMTE: A BÉKÉS FELHASZNÁLÁS

Next

/
Thumbnails
Contents