Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-01-31 / 3. szám
1997. január 31. Paksi Hírnök § KULTURÁLIS FIGYELŐ F0LTAMAD01T M A HIMNUSZ SZÜLETÉSNAPJÁN Ma 174 éve annak, hogy Kölcsey Ferenc befejezte a Himnuszt - kezdte köszöntőjét Herczeg Ágnes január 22-én, a Magyar Kultúra Napján a Városi Könyvtárban. Elsőként a Herman Ottó Általános Iskola énekkarának dalcsokra csendült fel a könyvtár falai között, Kákainé Sebestyén Judit vezényletével. Ezt követően Herczeg József polgármester a kultúra napjának alkalmából díjat adott át Hanoi Ferencnének, a Művészeti Iskola pedagógusának és Hoffmann Ádámnénak, a Herman Ottó iskola tanítójának. Kedves kötelezettségnek tett eleget Herczeg József, amikor átadta Halász Károlynak a Pro Urbe-díjat, amit Paks városa adományozott a képzőművésznek több évtizedes munkásságáért. Ezután dr. Csányi Kinga, a Fortuna Rádió főszerkesztője vallott arról, hogy számára mit jelent ma a kultúra. Az ünnepséget mi más is zárhatta volna méltóbban mint a Himnusz, amit Wartig László, a Vak Bottyán Gimnázium tanulójának előadásában hallgathattak meg az egybegyűltek az esti harangzúgás idején.-préházi-ESELYEK, REMÉNYEK (Folytatás az 1 ■ oldalról.) Persze ma már az sem elhanyagolható szempont, hogy megtérül-e?- Ma sikerpályának a közgazdasági, a jogi mondható - folytatja az igazgatónő. A műszaki iskolákba a jelentkezés egyre csökken, a mezőgazdasági pedig a nullára esett vissza. A tanári pálya soha nem számított sikerpályának, nem volt népszerű a jelentkezők között, aki pedig most lép pedagógusi pályára, az tényleg tanítani akar.-Majdnem mindenki 2-3 helyre is beadta a jelentkezési lapját - mondja dr. Kárpáti Istvánná, a gimnázium negyedikes osztályfőnöke. - Utolsóként rendszerint egy olyan helyet jelöltek meg, ahova pontszámmal is bejuthatnak - mindenki biztosra megy A jogi egyetemre, a pénzügyi-számviteli, államigazgatási főiskolákra a legnehezebb bejutni, ide jelentkeznek a legtöbben. Aki nem valamely felsőoktatási intézmény elvégzését tűzte ki célul, az érettségi után szakmát tanul vagy tanfolyamot végez el. Az Energetikai Szakképzési Intézet végzős diákjainak a 60 százaléka tanult tovább az elmúlt években. Ezzel a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által közzétett statisztikák alapján az első helyen áll az ország szakközépiskoláinak továbbtanulási arányait tekintve.-A műszaki és a közgazdász pályát választják a legtöbben - mondja dr. Gálos István, az intézmény igazgatója. Ezen intézményekben igyekeznek a tandíjat a minimum szinten tartani, de a tanulók havi kétezer forintos tandíja csupán tizede a hallgatók havi kiadásának. A családok akár az éhezést is vállalják, hogy gyereküket taníttassák és ezért minden tisztelet a szülők önfeláldozásának. A főiskolák, egyetemek a „diákvadászat” finisében vannak. Sok intézmény léte attól függ, hogy lesz-e elegendő hallgatója. Bár ez a helyzet a város egyetíen felsőoktatási intézményében nem áll fönn - itt évről évre túljelentkezés tapasztalható -, a társadalmi-gazdasági átalakulás itt is visszatükröződik:-Ide nem az úgynevezett elit kerül - informál Kissné Hegyi Ilona, a főiskola szakterület-vezetője. - Az itteni diákok szülei között kevés számmal akad orvos vagy ügyvéd, ellenben előfordul a munkanélküli családfenntartó is. Visszatérünk a századelőre: föld a földdel házasodik. Az anyagi jólét folyamatosságát a gyerek biztosítja. Vállalkozók, menedzserek utódaikat is saját irányukba terelik. Aki a termelői szférában dolgozik az tudja: itt bizony nincs meg az a bizonyos anyagi jólét. Nehéz helyzetben vannak azok az iskolák, akik nem divatszakmát oktatnak. De ha ez így megy tovább akkor 20 év múlva egyetlen fiatal mérnököt sem találunk. Az iskola - ezt megelőzendő - kieszközölte saját mentőövét. Az oktatás segítésére a PA Rt. létrehozta ,A jövő energetikusa alapítvány”-t. Az alapítvány minden évben jelentős összeggel támogatja a hallgatók mintegy 40 százalékának tandíját. Ezen felül tanulmányi ösztöndíjjal buzdítjákjó eredményre a fiatalokat. Á kollégiumi díj az országos átlaghoz képest alacsonynak mondható, havonta átlagosan 1500 forintot tesz ki.- Húsz éve végeztem az egyetemen - emlékszik vissza a szakterület-vezető. - Akkor azt mondták nekünk: Reméljük ti lesztek az a műszaki értelmiségi réteg, akit megbecsülnek. Én most azt mondom: Remélem a felnövekvő generáció még megéri azt, hogy a műszaki értelmiségi réteget megbecsüljék... * * * Akinek kérdése van a felsőoktatási továbbtanulással kapcsolatban, különös tekintettel a műszaki területre, az keresse fel a főiskola tanulmányi irodáját (313-626) vagy kérjen felvilágosítást Kissné Hegyi Ilonától (314-653). préházi Ildikó A TENGER! A horizont piros-sárga színe bevilágította a messzeséget. A tenger hullámai egyenletesen érkeztek a száraz partra, majd visszahúzódva magukkal vitték a könnyed homokszemcséket. A távolból írógép kattogása hallatszott. Egyenletes kopácsolásából úgy tűnt nyugodtan és kiegyensúlyozottan szaporodnak a betűk a lapon. Készülőben egy mű, egy alkotás. Az író meg-megáll, összeszedi gondolatait, majd folytatja. Szeretné az igazit, a valódit olvasója elé tárni. Köti hite, meggyőződése, pedig gyakran betörik fejét érte. Pillanatnyi szüneteket tart, mintha figyelné a távoli part eseményeit. A tenger morajló hangja közelebb varázsolja a két helyszínt. A parton lévő homokvár körvonalai lassan kirajzolódnak, a hullámok egyre gyakrabban és erőteljesebben csapódnak a fövenyre. Vihar közeledik. Kialusznak a lámpák, az éj csöndje rátelepedik a nappal fénypompában fürdő város kis utcáira. A lámpa fényénél a gép monoton zakatolását alig hallani. Betelt a lap, kiteljesedett a mű, a gép pihenni készül. A hirtelen felerősödő szél porfelhőt keverve végigsuhan a házak között. A nyitott ablakon besurranva megrezegteti az asztalra helyezett papírt. Az író elgondolkodik - épp olyan a tartalom mint a tenger, viharos... A hullámok égig nőnek és egy szempillantás alatt szétrombolják a fáradságos munka gyümölcsét. A természet haragos erejével pusztít és rombol, a víz magáénak tekintve az ember alkotta művet eltüntetni. A kemény sziklák lapjait bőszük bikaként támadja meg újra és újra, égszínkék színe feketévé változik, háborog mindent elsöpör, de a sziklák magas csúcsait azonban mégsem éri el. -es-
