Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-06-06 / 21. szám
Paksi Hírnök 1997. június 6. NÁLUNK TÖRTÉNIK „CSAK TANÍTÓ SZERETNÉK LEM. SEMI MÁS,,,” Paksi Hírnök INTERJÚ • KISS G. PÉTER Az év tanítója kitüntető címet nyerte el egy fiatal paksi pedagógus, Puskásné, Ömböli Mária, a Bezerédj iskola tanítója. A díjat a napokban vette át a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. A „Tanítók a gyermekekért” Egyesület pályázatán indult. A pályázat sikeres volt, ezek után egy bemutató tanítást bírált el a zsűri, ezt a feladatot pedig sorsolták; a humán tárgyakat tanító pedagógusoknak matematika órát kellett tartania. A felkészülésre alig egy hónap állt rendelkezésre. A siker önmagáért beszél. A díjat egyébként még egy fővárosi és egy bajai tanító vihette haza. Mi természetesen a paksi tanítóval beszélgettünk, talán egy kicsit rendhagyó módon, kevésbé a feladat fortélyairól, inkább az emberi vonatkozásokról, a tanítói munka hétköznapjairól. ■ Miként ment fel a katedrára, amikor hazajött, mint az „Év tanítója?”- Azzal szeretném kezdeni, hogy én amikor a díjat elnyertem, ez nemcsak az én sikerem, hanem a kollégák elismerése is... ■ Elnézést, hogy félbeszakítom, most a szokásos udvariassági köröket futja?- Nem, az nem volt mindegy, hogy mögöttem kik állnak. Először is az igazgató, Németh Lászlóné biztatására mentem el, és ő el is kisért két másik kollegával a megmérettetésre. Arról nem is beszélve, hogy tizenhárom éve itt kezdtem, és egy nagyon jó kollektívában dolgoztam mindvégig. Ez sokat számított. ■ Mit mondtak a matek szakos kollegák, hogy mire vigyázzon? Gondolom adtak tanácsot, mert eddig németet és magyart tanított...- Talán azt, hogy ne mondjam mindig, hogy „úgy, bizony...”, de sokat segítettek, az tény... ■ Most, hogy jött, látott és győzött, nem lenne kedve matematikát is tanítani, talán szeptembertől?- Talán lenne, de az iskola érdekei fontosabbak. ■ Hogyan fogadták itt önt, mint az év tanítóját?- Nagyon nagy szeretettel, virággal, és azt gondolom, hogy lényegében nem változott meg semmi, én ugyanígy fogok bejönni ide mint eddig. Itt van még sok olyan pedagógus, aki nyugodtan lehetett volna az év tanítója Én ezentúl is ugyanúgy megyek fel a katedrára mint eddig, semmi sem változott. Igaz, a gyerekek is megünnepeltek egy háromszoros hurrával, de holnap is olyan leszek, mint ma, vagy voltam tegnap. ■ Ilyenkor nem kínálják meg valami jobb állással, jobb beosztással, fizetéssel?- Nem számítok ilyesmire, én eléggé ragaszkodó típus vagyok... ■ Nem szeretne ezek után valami, valaki más lenni?- Nem, továbbra is „csak” tanító szeretnék lenni. Ez olyan sok örömet szerez nekem, amit nem tudnék mással pótolni. ■ Sok örömet és kevés fizetést... A tizenhárom év alatt egyszer sem akarta bedobni a törülközőt?- Talán egyszer elkeseredtem. De ez egyszer volt és nem is akarok rá emlékezni. A pedagóguosknak korábban és most sincs könnyű helyzetük. A társadalmi elvárások nincsenek arányban a társadalom által adott juttatásokkal, megbecsülésével. Azt gondolom, hogy ez a szakma legnagyobb gongja. A mi munkánk nem látványos, apró kövekből építkezünk, amikor már látszik, hogy egy tanítónő mit tett egy kisgyermekért, akkorra már nagyon sok év eltelt. ■ Úgy tudom, nem egészen idevalósi, Kakasdról jött ide, mi az ami itt Pakson tartja?- Itt voltam gyakorló, befogadtak, sok szeretettel vettek körül, és ez nem szűnt meg a tizenhárom éven keresztül. Az érzelmi szálakat erősíti, hogy ötödik osztályos gyermekem is idejár. Ez egy jó suli, és jó munkahely. ■ Mit csinál majd a nyáron, egy ilyen hosszabb szünetben?- Hazamegyek, teszek-veszek a ház körül, otthon leszek. De tanítani továbbra is itt fogok. KOVATS BALÁZS ÉS A BOR-RALLY Második ízben tettek tanúbizonyságot borismeretből közlekedési szabályok ismeretéből, és nem utolsó sorban ügyességből és leleményességből Kováts Balázs a Tájékoztató és Látogató Központ főmérnöke és Major Ferenc az ESZI menedzser asszisztens szakának szakvezető tanára. Az elmúlt hétvégén 42-es rajtszámmal résztvevői voltak a II. Magyar Borok Útja Rally-nak, amely mintegy 1200 km-en keresztül érintette az ország valamennyi híres borvidékét Budapesttől rajtolva érintve Eger, Tokaj, Kiskőrös, Boglárlelle, Szekszárd, Etyek vidékét. A verseny feladatait úgy kellett végrehajtani, mint az igazi rallye versenyeken, betartva az érvényes közlekedési szabályokat, nehezítve ügyességi és szalonpályákkal, valamint borászati és közlekedési tesztlapokkal. Az autó, melyet ezúttal a Szekszárdi Renault cég ajánlott fel jól bírta a tesztet, hiszen az év autóját mutatták be ezen a három napon. A versenyzők „úgymond” mindent kihoztak a csodaautóból, így az előkelő tizenharmadik hellyel dicsekedhetnek. Jó reklám ez mind a résztvevőknek, mind a magyar bornak egyaránt, hiszen minden parlamenti párt képviseltette magát eme nemes küzdelemben, neves politikusok, színészek, sportolók indultak, hogy öregbítsék, vagy éppen reklámozzák a hazai borkultúra kimagasló értékeit. Egyben jó üzlet is, hiszen egy nevezés negyvenötezer forint és ezúttal hetven jelentkező állt rajthoz.
