Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-05-09 / 16-17. szám
1997. május 9. Paksi Hírnök j ARCOK A VÁROSBÓL HUMÁNUS ELLÁTÁST! Négyen ülünk a járőrkocsiban. Én, mint megfigyelő, hátul foglalok helyet, mellettem Cseh Tamás, a Bűnmegelőzési Alosztály fiatal rendőrzászlósa. Későre jár, kihalt a város. Csak a kutyák, meg a rendőrök mászkálnak ilyenkor az utcán - mondja az egyik előttem ülő járőr, miközben rendőrviccek záporoznak. Egy nagyszabású akció részeseként láthatom miként dolgoznak a rend őrei, mialatt sorra járják Paks szórakozóhelyeit. Néhányan régi ismerősként üdvözlik a zsarukat, a kapitányságon eltöltött meghitt órák emlékét idézve. Imádok rendőr lenni - mondja Tamás, s közben engem is átjár az életérzés: azért az újságíró se kutya!- Nem túl nagy népszerűség övezi a rendőrséget...- Amiről a rendőrség is tehet. El kell tudni adni magunkat, ne csak a hatóságot lássák bennünk. Közhely, de igaz: nem az emberek ellen, értük vagyunk. Nemrégiben olvastam egy jópofa feliratot: utálod a rendőröket? Ha bajban vagy, kérj segítséget a bűnözőktől.- Mielőtt egyenruhát öltöttél milyen szemmel néztél a rendőrökre?- Csak pozitív benyomásokat szereztem a testületről, már gyerekkoromban is. 11 évesen dinnyét loptam, de megúsztam! - meséli mosolyogva fiatalkori „botlását”, majd komolyra fordítja a szót műidig is felnéztem az olyan hivatásokra, mint a tanár, az orvos, a rendőr. Tiszteltem őket.- Egyik legrégebbi tagja vagy a Hit Gyülekezet paksi csoportjának. Ismerőseid hogyan fogadták, hogy „keresztény rendőr”vagy?- Sajnos a keresztény szónak rossz ízű felhangja lett az utóbbi években, túl sok mindenre ráakasztották. Számomra azt jelenti: társadalmi életben szerepet vállalni, mindenben „benne lenni”, és mindenből a jót kihozni. Ez semmiben sem mond ellent a hivatásomnak.- Szakterületed a drogmegelőzés. Dolgoztál fővárosi drogambulancián, közel 300 előadást tartottál e témakörben szerte az országban az eltelt 2 év alatt. Miért pont ezt választottad?- Mert reménytelen. Van egy mondás, miszerint: ha megmented egy ember életét, egy egész világot mentettél meg.- Az egész várost felrázta a hír: drogfogyasztással és kereskedelemmel gyanúsítható személyek kerültek rendőrkézre Pakson.- Hosszú és alapos előkészítő munka előzte meg az akciót. A cél: minél jobban megtisztítani a várost a kábítószertől. Az ügy még nem ért véget, folynak a kihallgatások.- Hogyan látod te fiatalként a várost?- Én azt látom: szerencsére nincs sok olyan hely, ahol erős a csábítás a rosszra. Mit lát egy fiatal? Kevés hely van bulizni. Ez a különbség.- Kinek adod tovább a hólabdát? Rompf Gabriella tanárnőnek, aki azok között dolgozik, akikért én küzdők. (Préházi) (Folytatás az 1. oldalról) Mellette megpróbált erről a szakmáról megtudni, amit csak lehet. A munka mellett általános ápolói asszisztensi, majd mentő szakápolói képesítést sajátítottam el, végül főiskolán tanultam, hogy mentőtiszt lehessek. Tíz esztendőt töltöttem el ebben a munkakörben... Barátságos lakásuk halfában kifogyhatatlanul meséli az akár a Vészhelyzet sorozat egyik epizódéba illő történeteit balesetről, sikeres újraélesztésről és persze a veszteségekről. Az élet úgy hozta, hogy 1992-ben a székesfehérvári Aerocaritas mentőhelikopterén teljesített szolgálatot, később egy Stuttgart közeli német városka időseket ellátó otthonában folytatta tevékenységét.- Ebben az intézményben az ott eltöltött közel két esztendő leforgása alatt háromszáz idős emberrel kerültem kapcsolatba. Meghallgattam az életük történetét, miközben forgattam őket az ágyban, láttam, kit látogatnak, és ki az aki vasárnaponként egyedül üldögél az ablak előtt, és vár arra, aki nem jön érte, hozzá. Megtapasztaltam, hogy ezen a pályán embertársaink életéért gyakran megküzdünk a halállal. Sikerünk csak átmeneti lehet. Örömünk, ha győzünk ugyanúgy határtalan, mint bánatunk, ha veszítünk. Sajnos, ez utóbbi gyakoribb. Tudom azonban, mint jelent visszajönni az életbe. Mi több, ez utóbbinál két alkalommal magam is segédkeztem az otthon berkein belül. Emellett nem adtam fel teljesen a mentőséletet, hiszen másodállásban külföldön is a Máltai Szeretetszolgálat egy rohamkocsiján dolgoztam. Talán ezért érzem úgy, hogy tudom az idős korosztályról azt, amit lehet.- Mielőtt megírtam a pályázatomat, tájékozódtam az otthonban, mi tagadás így merítettem a változtatásokhoz is ötleteket, melyek úgy tűnik találkoztak a döntéshozók kívánságaival. Tetszik például a terv, ami az otthon új helyére vonatkozik, ám vannak apróbb szakmai hiányosságok, melyek abba nem épültek be, de meglátásom szerint lényegesek a biztonság, és valljuk meg az ápolószemélyzet erejének kímélése érdekében. Szükség van többek között korszerű betegápolási és mozgató eszközökre. A financiális háttérről is vannak elképzeléseim, mely viszont az önkormányzatot kímélné: németországi kapcsolataim felhasználása, valamint pályázatokon való részvétel teremtené anyagi alapját elképzeléseimnek. Hogy milyen mentalitású vezető válik majd Büttl Bélából nehéz megítélni, önmaga szakmai terveit, kvalitását a vezetői tisztségre vonatkozóan így összegzi:- Igyekszem mindenkit arra ösztönözni, hogy maga határozza meg értékeit. Egyetlen szempont lehet az uralkodó: a humánus ellátásé. Ennek kapcsán eszembe jut egy halálközeli élményt átélt katonafiú története, akinek ezen állapotában látomásai voltak. A megdöbbentő, hogy noha évekkel élte át a klinikai halál állapotát, feljegyzései sorra bizonyosodtak be. Száztizenhét közül csupán huszonkettő vár még megvalósulásra, köztük, hogy az emberek bőre alá számítógép-chipet ültetnek be, mely halálos vírust hordoz. A vírust működésbe hozni, csak központi irányítással lehet, abban az esetben, ha úgymond „társadalmilag terhessé válik” az idős, segítségre szoruló, beteg ember. A látomásban szerepel azonban, hogy a gyilkos szer alkalmazása megfelelő társadalmi magatartással elkerülhető, így a jövőben sem képezhetünk mások által tetszőleges időpontban „demográfiai mínuszt”. Ha a paksi szociális otthon dolgozói ezért, az elkerülhetőségért dolgoznak, ha jövendőbeli munkatársaim ezt a szemléletet el tuúják fogadni: kölcsönösen jó kapcsolat alakulhat ki köztük, s köztem... Pozbai Ildikó JO NAPOT, MI ÚJSÁG?
