Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-04-25 / 15. szám
1997. április 25. Paksi Hírnök • Seregély Erzsébet Nemrégiben az ország növényvédelmi szakemberei, kistermelői tanácskoztak Kecskeméten az almatermésűek tűzelhalásos betegségéről, amely a tavalyi évben drasztikus pusztítást okozott Nyárlőrincen. Az akkor még szinte ismeretlen kórokozót eddig már négy megyében regisztrálták. Tolna megyében még nem, de a szakemberek úgy vélik, széles körű tájékoztatást kell adni a lakosság körében, hogy mindenki időben felismerhesse a tüneteket. A tanácskozáson sokszor hangsúlyozták, hogy jó tudni, melyek azok az almafajták, amelyek különösen fogékonyak erre a betegségre. Míg a legtöbb ember arra gondolt, hogy a régi, negyven-ötven éves kultúrák vannak veszélyben, a szakemberek úgy vélik — és ezt kutatások is bizonyítják —, hogy a jonatán és ennek hibridje, az idared és a jonagold fajta az, amelynél gyakran előfordul a betegség. Nagy körültekintést igényel ezért a megelőzés, de mindenekelőtt fontos szabály, hogy csak a növényegészségügyi hatóság által ellenőrzött helyről vásároljuk szaporítóanyagot! A fertőzés terjesztésére alkalmas növényeket ne zugárusoktól vagy a piacon szerezzük meg, és óvakodjunk a rég áhított, kedvenc fajtáink külföldről, „zsebimport” útján történő behozatalától is. Ha valaki így oldja meg a hiányzó készlete pótlását, gondoljon arra, hogy az ülegális helyről beszerzett szaporítóanyagok felhasználása nem csak kockázatos, hanem tiltott is, ezért szabálysértési bírságot, növényanyag-elkobzást és megsemmisítést is von maga után. A megelőzésen túl azonban a védekezésről se feledkezzünk meg. Fontos, hogy a betegséget mielőbb felismerjük, a fertőzés gyanúját jelenteni kell a területileg illetékes növényegészségügyi hatóságnak, a beteg növényi részeket, főként a hajtásokat azonnal el kell távolítani oly módon, hogy a tünetmentes részből is 40-60 centimétert kimetszünk. A kimetszett részeket el kell égetni vagy mélyre elásni. A betegségre fogékony gyümölcstermő növényeink, ültetvényeink kondícióját a kiegyensúlyozott tápanyagellátással biztosítsuk. Kerüljük a túlzott N-adagolást. Kiemelt jelentőségű agrotechnikai védekezési módszer a szakszerű metszés, a vízhajtások eltávolítása, a permetezőszer behatolását elősegítő koronaforma és az optimális hajtássűrűség kialakítása. A vegyszeres védekezésre pedig a réztartalmú növényvédő szerek alkalmazhatók. A szakemberek állítják, hogy korunk almabetegsége, ha idejében felismerjük, gyógyítható, és hogy a hatékony munkához nagyban hozzájárul az is, hogy Európában Magyarország az egyetlen olyan ország, ahol magasan képzett növényvédelmi szakembergárda dolgozik. A Madocsai Termelőszövetkezet több hektár régi ültetésű almát vágatott ki. Molnár Andrástól megtudtuk: a fák betegek, de nem tűzelhalásos fertőzésben, egyszerűen nem volt gazdaságos a művelésük, mert kicsi, csökött terméseket hoztak, azonkívül divatjamúlt fajták voltak, helyettük a keresettebb idared és jonagold került a talajba. Ezek a fajták 15- 20 évig teremnek csak jól, és a leghajlamosabbak a tűzelhalásos megbetegedést illetően. A termelőszövetkezetből senki nem vett részt az országos tanácskozáson, így nem is tudtak a tapasztalatokról beszámolni. Annyit azért elmondtak, hogy ezek az ültetvények már öt-hat évesek, termőre fordultak, és az ültetés időszakában még nem volt ismert hazánkban ez a betegség. MIT KELL TUDNI A TÜZELHALÁSRÓL? Bár lapunkban nem szoktuk, most mégis megtesszük, hogy írunk a betegségről és a védekezésről, segítve a laikusok munkáját . Az almatermésűek tűzelhalásos betegségét az Erwinia amylowora nevű baktérium okozza. Nevét onnan kapta, hogy a hajtásszáradással és elhalással járó tünetei leginkább a tűz okozta perzseléshez hasonlítanak. A csonthéjasokat nem fertőzi meg, a kórokozó gazdanövénye az alma, a körte, a birs, a galagonya, a berkenye, a madárbirs és a tűztövis. A betegség látványos tünetei a gyümölcsfák virágzása után, az intenzív hajtásnövekedési szakaszban hívják fel magukra a figyelmet. A fertőzött, még nem fásodott hajtásvégek “pásztorbotszerűen” meghajolnak és a rajta lévő levelekkel együtt megbámulnák. A levelek azonban nem hullanak le, hanem a következő tavaszon is ott éktelenkednek. A kezdeti virágfertőzöttség nem szakember számára kevésbé szemtenűnő. A csészeleveleken és a kocsányon vízzel átitatott foltok észlelhetők, majd később ezek megbámulnák, megfeketednek, és az elvirágzást követően a fán maradnak. A fertőzés kialakulhat a terméskezdeményen is, amely ezáltal megfeketedik, de nem hullik le. A fa törzsén és ágain keletkező fertőzések nyomán a vegetáció második felére besüppedt, lilás színű kéregelhalások, fekélyes sebek jelennek meg. Az egészséges és a beteg felületek határán a kéreg rendszerint felreped. Meleg, párás időjárás esetén mind a fertőzött virágzaton, mind a termésen és a zsenge hatjásvégeken a betegségre jellemző baktériumnyálkacseppek jelennek meg, amelyek a kórokozó fertőzőképes sejtjeinek tömegét tartalmazzák. A kezdetben piszkosfehér nyálkacseppek idővel a sárgától a barnáig terjedő színárnyalatokon át borostyán színűvé sötétednek. A kórokozó a fertőzött szaporítóanyaggal, a fertőzött virágokat látogató rovarokkal, virágporral, gyümölccsel, a vándormadarakkal, a művelő eszközökkel, mint a metszőolló, valamint a szél, az eső és az öntözővíz útján egyaránt terjed. A fertőzés kialakulását a viharral kísért eső (különösen a jégeső), valamint a másodvirágzásra, illetve vízhajtások képzésére hajlamos fák is segítik. KORUNK ALMABETEGSEGE IGENIS MEGGYÓGYÍTHATÓ...
