Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-04-18 / 14. szám
1997. április 18. Paksi Hírnök PÁLYÁZOK. PÁLYÁZATOK FONTOS ÖNKORMÁNYZATI FELADATOKRA A gazdasági bizottság gazdálkodó szervek által átvállalt önkormányzati feladatok támogatására tett közzé pályázatot március kezdetén. Apályázatnak az volt a célja, hogy az eddig önkormányzat biztosította feladatok egy részét — megfelelő garanciák érvényesülésével — eztán vegyék le válláról olyan szervek, melyek ugyanezt a tevékenységet esetleg olcsóbban, hatékonyabban, netán az eddigieknél magasabb színvonalon képesek ellátni. Kikötés volt persze, hogy az önkormányzat számára kötelező megvalósításra előírt vagy eddig önként ellátott feladat megvalósításában gondolkodjanak a pályázók. Szép számmal érkeztek a március 17-i benyújtási határidőre pályamunkák a polgármesteri hivatalba, ami nem is csoda, hiszen a nyertesek vissza nem térítendő támogatáshoz juthattak. A gazdasági bizottság által nyertesnek ítélt pályázatokról lapunk előző számában már szóltunk. Az oktatási, kulturális és sportbizottság ugyanebben az időben hirdette meg pályázatát a városban folyó oktatási, kulturális és sporttevékenységek fejlesztése, rendezvények lebonyolítására. Nyertes pályamunkát tudott felmutatni többek között a Dunakömlődi Faluház, mely fafaragó tábor szervezéséhez kért önkormányzati hozzájárulást. Miután az egyszeri, vissza nem térítendő forma eszközbeszerzésre, illetve működési költségek fedezetére is szolgálhat, így számos intézmény e célra igényelt, és kapott pénzt. (Köztük a Református Egyházközösség vagy a Városi Fúvószenekar). A nyertesek közt meglehetősen sok sportegyesület is van, így a Dunakömlődi vagy a Paksi SE, a Paksi Röplabda Klub is. Közülük az ASE-PSE Közös Labdarúgó Szakosztálya kapta a legnagyobb pénzbeli támogatást, összegszerűen tizenhét millió forintot. Az Óvárosi Kábeltévé Bt. 3 millió 600 ezer forint összegű támogatásban részesül, hogy közműtérképét elkészíthesse a városban. Az idén első alkalommal minimális önkormányzati hozzájárulással tervezett Tavaszi Fesztivál megrendezését magára vállaló BAUPAKS Kft. ugyancsak pénzbeli támogatásnak örvendhet. A bizottságok, keret hiányában arra kényszerültek, hogy néhány pályázatot elutasítsanak. A „futottak még...” pályájára szorulók közt találjuk a Játék határok nélkül televíziós sporteseményre nevezés elutasítását vagy a Nevelési Tanácsadó igényét számítógépes fejlesztésre, csakúgy, mint a lapunk korábbi nyomdai munkálatait ellátó nyomdász, Ruskó István kérelmét arra vonatkozóan, hogy az önkormányzat egy új lap kiadásához járuljon hozzá. Pozbai LEVÉL SÓLYOM KÁROLYHOZ Kedves Karcsi bácsi! Tudom, nem veszed tőlem rossz néven azt sem, ha a nyilvánosság előtt így szólítalak, de én már nem tudom másképpen. Úgy mentem el hozzád látogatóba a kórházba: majd valami kis beszélgetést írok az újságban arról, hogy milyen is az, hogy ha beteg valaki, és miképpen tudja a megpróbáltatásokat méltósággal viselni az ember. Talán azt mondtad volna, hogy Isten mindennek tudja az okát, és ha egyszer keresztet rak valaki vállára, majd le is veszi azt. Sok mindent mondtunk volna egymásnak, ez sajnos most nem adatott meg, de elmondani szerettem volna: most megteszem levélben. Nem te, és nem én tehetünk arról, hogy ez a beszélgetés nem sikerült. A hagyományos kórterem helyett az intenzív osztályra voltam kénytelen menni, csak néhány szót tudtunk suttogva váltani, csak néhány bíztató szót tudtam neked mondani, én, annak az embernek, aki valóságos művésze volt a vigasztaló szónak, annak az embernek, aki évtizedeken keresztül volt nagy tudósa a léleknek, a hit és a bizakodás visszaadója a betegeknek. A betegség nagy úr, szigorúan, irigyen méricskéli a másodperceket és szavakat, nekem kellett volna, a látogatónak vinni apró kis ajándékot, amit ilyenkor szokás, és mégis én hoztam el tőled a nyugodtság és a higgadtság ajándékát, és azt ígérted, hogy ha felépülsz, nagyon sokat fogsz erről az egész rossz „álomról” beszélni és írni. Ezt az ígéretet számon kérjük tőled, ezt már nem vonhatod vissza, mert visszavárunk téged, hogy hivatásodhoz híven — még ha nyugdíjasként is —, hirdesd Isten igéjét vagy ha találkozol valakivel a paksi utcán, legyen mindenkihez egy-két jó szavad, mert a jó szó a lélek kenyere, és mi egyre többet éhezünk. ígérted hát, hogy majd sokat mesélsz, tehát nem hiszed te sem, hogy kenyered javát már megetted, hiszed te is, hogy van még abból szelni való. Ha te hiszed, hisszük mi is, mert ahogyan egyszer régen, még az esküvőmön mondtad: Jézus veletek együtt megy az úton, én is hiszem, hogy Jézus veled együtt van az úton, és nem hagy el téged. Mielőbbi gyógyulásodban, felépülésedben bízva kívánok neked mielőbbi hazatérést: Cj. A(jt, fiatalok az egészségügyben Haholt Adél, Misi Zsanett és Sörös Melinda ESZI-s diákok, egyébként aktív vöröskereszt-tagok április 9-én délelőtt csecsemőgondozási versenyen vettek részt, amit a szekszárdi Szent-Györgyi Albert Egészségügyi Szakközépiskolában rendeztek meg. Az elmúlt évhez hasonlóan, idén is jó eredménnyel zárt a paksi csapat, mondotta a lányokat felkészítő Orvainé Tóth Beáta családvédelmi védőnő. A középiskolások kategóriájában négy csapat mérte össze a csecsemőápolás terén eddig elsajátított tudását, és közülük, mindössze két ponttal az elsőktől lemaradva, szerezték meg a második helyezést a paksiak.