Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-04-18 / 14. szám
Paksi Hírnök 1997. április 18. MEGKEZDŐDÖTT! Ésszerűsítés, más szóval racionalizálás, amit be kell látni. Hogyan? AKTUÁLIS PARTNER KISEBBSÉGEK Tolna megye és Bautzen Kreis közötti sokrétű kapcsolatot erősíti meg az az okmány, amelyet pénteken írtak alá a szekszárdi régi Vármegyeházán. Ez a partnerkapcsolat három évre tekint vissza és a lehetséges együttműködés szinte minden területét felöleli. Nemcsak a vállalkozók és a gazdasági szféra számára nyújt előnyöket a német féllel kialakított kapcsolat, a kulturális és a szociális területen működő Tolna megyeiek is kedvezményezettjei a bautzeni együttműködésnek. A szekszárdi Német Színház vendégszereplései Németországban, a segélycsomagok, berendezések, amelyek többezer márka értékben jutottak el a megyéhez, a kialakult szakmai kapcsolatok mind e barátság működésének tanúi. A közel ötven fős delegáció, amely a bautzeni közgyűlés tagjaiból állt, a szerződés aláírása után Tolna megye eddig számukra ismeretlen területeit járta be. Megtekintették a Paksi Atomerőmű látogatóközpontját, majd ezek után Paks városával ismerkedtek. Ennek az útnak egyik fontos célja volt a Tolna megyében élő német kisebbség megismerése. A megyében 1994 óta tizenhárom német kisebbségi önkormányzat alakult, az egyik Németkéren. A helyi kisebbségi önkormányzat tagjai voltak péntek este a látogatók házigazdái. Szombat este a Dunakömlödi Faluházban várták a falu lakói a bautzenieket egy nemzetiségi programmal és külön erre az alkalomra szervezett kiállítással. Horst Gallert a bautzeni delegáció vezetője elmondta, hogy a magyarországi németség jelentős szerepre számíthat a két megye közötti kapcsolatban. A német kisebbség Magyarországon példaképül szolgálhat, hiszen ennek a népcsoportnak sikerült évszázadokon át a saját történelmét, szokásait és identitását megőriznie. JK Segítséget és együttműködést kérek. Nem én akarok diktálni, csupán a célt határozom meg — mondotta Herczeg József polgármester április 9-én a Városházán azon a tanácskozáson, amelyen a város intézményvezetői vettek részt. A cél: ahhoz, hogy a képviselő-testület által meghatározott fenntartás-fejlesztés 80-20 százalékos arányát jövőre is tartani tudják a költségvetésben, felül kell vizsgálni az intézmények fenntartását, és ahol lehet, meg kell húzni a nadrágszíjat. Mindezt úgy, hogy a működés továbbra is zavartalan legyen és a szakmai színvonal csökkenését se vonja maga után. Minden vezetőnek magának kell „átvilágítani” az általa irányított intézményt, és meg kell találnia azokat a pontokat, ahol megtakarításokat lehet elérni. A fizetések az adott bérkategória alsó szintjén állnak, a dologi kiadás pedig nem csökkenthető tovább, ha meg akarják tartani az épületeket. Ezért a jelenlévők közül többen úgy vélekedtek, hogy számottevő megtakarítás, csak a személyi állomány csökkentésével érhető el. Önrevíziót tartani azonban nem egyszerű feladat, s a legtöbb esetben népszerűtlen intézkedéseket von maga után: — Nehéz felszámolni saját magunkat — hívta fel a figyelmet az előttük álló feladat buktatóira Haholt Miklósné, az Óvodák Gondnokságának vezetője. Ki tudjuk találni, hogy ne kelljen dolgozót elküldeni (bár mint mondotta, az óvodák nyomon követik a változásokat, idén két óvónő és egy dajka státusza szűnik meg.) Egyet tudok érteni az önkormányzat irányvonalával — folytatta —, de csak akkor, ha mindenkire ugyanúgy vonatkozik, és a költségvetés lefaragása nem annak függvényében történik, hogy ki, hogyan lobbizik. —Vagyunk annyira rafináltak, hogy bebizonyítsuk, minden fillérre szükségünk van — csatlakozott a felszólaláshoz Hartman József, a Művészeti Iskola igazgatója. Ez természetes, hiszen mindenki a saját intézményét akarja védeni. Éppen ezért, nem elég általánosságban meghatározni a feladatokat, egyezségre kell jutnunk — fejezte be. Megszületett az egyezség. Április 24-re, minden intézményvezetőnek le kell tennie az asztalra egy olyan tervezetet, ami az idei költségvetéshez képest legalább öt százalékos megtakarítást irányoz elő. — Ismereteim szerint minden intézménynél rendelkezésre állnak olyan tartalékok, amelyek alapján előirányozható a költségmegtakarítás — mondta Herczeg József. Ennek következtében egyetlen intézmény sem fog működésképtelenné vagy kevésbé jól működővé válni — így zárult a találkozó. —PRÉHÁZI— A DUNA-PART JÁR NEKÜNK! ADuna-part részletes rendezési tervének hatósági egyeztetését tartották az elmúlt héten a városházán dolgozó műszaki szakemberek, ületékes műszaki szakemberek, illetékes szakhatóságok képviselői. A terv részleteibe a meghívottak számára a B és H Régió Betéti Társaság építészmérnöke, dr. Heller Márta nyújtott betekintést. Elhangzott: az 1995-ben jóváhagyott, majd szakhatósággal egyeztetett program a DÉDÁSZ paksi kirendeltsége, valamint az ÁNTSZ Városi Intézetének szakembereitől származó észrevételekkel egészült ki, így került a megjelentek: az Önkormányzati Tűzoltóság, Paksi Vízirendőrség, az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, s az érintett önkormányzati bizottságok asztalára. Utóbbiak egybehangzó véleménye az volt, hogy a terv saját szakterületük figyelembevételével kivitelezhető, jó. A rendezési terület, melyre a már említett társaság tervezői megbízatásukat kapták, a Molnárároktól az Imsósi-kanyarig terjed. Három szakaszra osztották a meglehetősen nagy partdarabot, így a Táncsics úti bejárótól a Molnár-árokig, ahová a víziturizmus centrumát tervezték létrehozni. Az itt elhaladó hajók számára szervizelési, megállási lehetőséget nyújtana a hajókikötő, mely megvalósításának elvi akadálya nincsen, hiszen három évvel ezelőtt területalkalmasági vizsgálat készült. A második szakasz, mely a vízirendőrségig terjed majd, sétány lesz. Ez az elképzelés éppen összecseng a tervezett kerékpárútépítéssel. A vízirendőrségtől a jelenlegi kompkikötőig folytatódna a parti sétány, melyet a tervek szerint védett növényzet, fák díszítenének. Mint azt Fonyó L^jos képviselő, a Paksi Dunapartért Közalapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: a Duna parti sétány (gesztenyesor) az elmúlt évben négy újabb fával bővült, mely négyszázezer forintba került, s a felállított korhű padok, kandelláberek közel hárommillió forintot tesznek ki. Az idén a Duna-partra szánt, költségvetésben elkülönített ötmillió forint ezen „bútorok” kiegészítésére lesz feltehetően elegendő. A végleges kép kialakítása, mely a tervben fogalmazódik meg, akár húsz-harminc évbe is telhet. —pozbai—
