Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-04-11 / 13. szám

1997. éprilis 11.

Paksi Hírnök

—I

y

Az én kis pitbullom csak pitizni akart, amikor a néni váratlanul rátámadt...

(Izsák Jenő karikatúrája)

SEJ, HAJ, KUTYABAJ ?

Az április nem csak a tavaszi séták, hanem a veszettség elleni oltás, valamint a pitbullok bejelentésének ideje is. Hivatalos információink szerint a harci kutyákat és keverékeit hiába keressük Pakson, ugyanis nincsenek - egyéb, kevésbé hivatalos berkekben azonban azt beszélik: a pitbulloktól városunkban is tartani kell. Mert van, hol tartják őket - egyenlőre titokban.

Harapni nem csak az állkapcsukat másfél tonnányi erővel szorítani képes pitbullok képesek, hanem az ártatlannak tűnő „sétatéri keverékek is - ők is számon tartanak remélhetőleg azon 1200 eb között, akik a veszettség elleni oltásban részesültek, s így nyilvántartásba vétettek. A kutyák tizenöt százaléka azonban oltatlan -sőt, a papírforma szerint nem is létezik, hiszen nincs olyan előírás, amely kötelezné az ebtartókat - a pitbullosok kivételével - a kutya beszerzésének, tartásának bejelentésére.

A kutyák természetesen nem tehetnek anonimitásukról és az elmulasztott szuriról sem - gazdáik annál inkább, sőt, agresszivitásukért, saját harapott sebeinkért is mi, emberek vagy „gazdáik" vagyunk a felelősek.

Ez utóbbi megállapítás dr. Fehér Tibor állatorvostól származik - vele, és a nem kevésbé kutyabarát humán sebész főorvossal, dr. Vöröss Endrével beszélgettünk - a témák közt az éppen napirenden levő veszettség elleni oltás is szerepelt.- Az idei tapasztalatok szerint többen hozták kutyájukat oltásra, mint az eddig - köszönhető ez talán az iskolai szünetre történő időzítésnek, valamint a pótoltás szombati napjának - mondta dr. Fehér Tibor, aki biztatónak tartja, hogy kevés veszélyesnek minősített (fegyelmezhetetlen, agresszíven támadó) kutyával találkozott a beoltandók között.- A harci kutyák, a pitbullok agresszivitása nem velük született - hozzájuk hasonlóvá lehet nevelni a német juhászt, a dobermannt, a kuvaszt, de még a kis keverékeket is - bár ez utóbbit talán még senki sem próbálta ... Az állatorvos két végletet említ a csupa izom, félelmet keltő ebekkel és gazdájukkal kapcsolatban: az egyik kutyus rendkívül barátságos és jóindulatú és az is marad, míg a másiknak tulajdonosa az állat fülének megkurtításához az instrukciókat a kutya kinézete brutálisságának növelése érdekében határozta meg.- Veszélyessé tehát mi neveljük kutyáinkat, s tudnunk kell azt is, ok nélküli támadásaiknak száma rendkívül elenyésző - piszkáljuk, megrúgjuk őket, ne csodálkozzunk, ha odakapnak. Ugyanakkor az sem jó, ha neveletlenek - verni nem szabad a kutyákat, de az összetekert újságpapírral a fenekére csapni hatásos fegyelmező eszköz. A nevelési gondok súlyos következménye, ha maga a gazda is fél a kutyájától.

A harapás elkerülésére hatásos orvosságot ajánlott dr. Fehér Tibor: semmiképpen sem szabad elfutni, hiszen menekülésünk feléleszti az állatban a lappangó ösztönt: el kell kapnia a zsákmányt. Rémült rohanás helyett

nézzünk inkább határozottan a harcias eb szemébe; négy-öt vakkantás után fejét elfordítja majd, ami azt jelenti: mi győztünk.

Elég sokan ismerhetik városunkban e módszert, hiszen mint azt dr. Vöröss Endrétől megtudtuk, nem gyakori a kutyaharapással jelentkező páciens a rendelőben.

Ennek ellenére a sebész főorvos fontosnak látta elmondani: amennyiben az állat sebet ejt rajtunk nem szabad elkövetnünk azt a ballépést, hogy megöljük a kutyát-ezzel lehet, ártatlan életet oltunk ki, de gyakran felesleges procedúrának vetjük alá magunkat:- Ha a kutyát elpusztítják, fejét vizsgálatra kell küldeni az Országos Közegészségügyi Intézetbe, hogy kiderítsék a szakemberek, a veszettség kórokozói kimutathatóak-e az agyvelejében. Erről megbizonyosodni hetek kérdése, így a sérült veszettség elleni oltását mindenképpen meg kell kezdenünk. Hat a alkalommal kell oltást kapnia a páciensnek, amely nem is teljesen veszélytelen, és meglehetősen drága-bár költségeit a TB állja. Az oltástól akkor lehet csak eltekinteni, ha a kutya él és egy éven belül ellátják őt a veszettség elleni szérummal.

így hát, amennyiben az elpusztítás drasztikus lépése elkerülhető, a kutyát el kell különíteni, és három héten át megfigyelni - a veszettség tünetei ugyanis előbb jelentkeznek az ebnél mint az általa megtámadott embernél, így az oltás még idejében adható - ha viszont a kutya tünetmentes, áldozata megkíméltetik az injekciók sorozatától.

Előfordul az is, hogy a sebet ejtő kutya ismeretlen (a 30-60 kóbor eb színfoltja utcáinknak) - ám Paks kisváros, s dr. Vöröss Endre szerint az esetek kilencven százalékában felkutatható a „tettes".

A sebész azt is elmondta: eddigi praxisának tapasztalatai alapján a legnagyobb sebeket általában a kuvasz és német juhász ejti, bár szerinte a kis korcsok a legvadabbak.

Végül egy újabb jó tanács: akár mi tehetünk róla, akár nem, ha a négylábú pajtás belénk kóstolt, kutyaharapást ne szőrével gyógyítsuk; a sebészek a hat órásnál frissebb sebet még összevarrják...- SÓLYA EMMA -