Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-03-07 / 8. szám
1997. március 7. Paksi Hírnök 1 Március kezdetén a télen kényszerű pihenőt tartó sarki virágárusok egyszerre lepik el, s népesítik be a tavasz hírnökeivel a sáros utcákat. Sietve tukmálják alkalmi vevőik számára portékájukat, hiszen talán ők is úgy gondolják: legalább egy alkalommal egy évben, március 8- án dukál a virág a gyengébb nem képviselőinek. Tapasztalnunk kell azonban hölgyeim, hogy immáron tendencia: évről évre kókadtabb, hervadtabb csokorral (roszszabb esetben szállal) lepnek meg minket hódolóink. Már, ha meglepnek. Mert bizony - no nem panaszként - gyakorta valami rejtélyes ok miatt elfelejtődik a bokréta. Ilyenkor a leleményesek fáradtságot nem kímélve keresnek és rendszerint találnak is okokat feledékenységük (vagy inkább, tekintettel szűkre szabott igényeinkre: otrombaságuk) leplezésére. Hogy férfitársaink eme képességeiről, egyébiránt nőnapi szokásaikról képet kapjunk „reprezentatív” felmérést végeztem körükben. Nem kímélve sem erejüket, sem idejüket hölgyek, íme kesernyés tapasztalataimat közkinccsé teszem: Péger József úgy hírlik nem veti meg a női nemet. Ennek ellenére a „legleleményesebb magyarázattal kibújók” táborának élmezőnyében tartom számon. „Én minden nőnek hódolok, ám a keleti blokkból induló idejétmúlt nőnapi ünnepről lesújtó a véleményem. A nőket egész évben tisztelni, szeretni kell, szükségtelen egy mesterségesen kreált nap, amikor kötelességszerűen átnyújtunk egy szál virágot. Ez nem bizonyít semmit” - vallja. Némi daccal fűzi hozzá, ezen a napon ő egészen biztosan nem köszönti kedvesét ekképpen, ő ugyanis azzal ünnepel, hogy nem ünnepel. Úgy tűnik a vendéglátóiparban tevékenykedők hasonló véleményen vannak. Gárdái György, aki ugyancsak neves nőtisztelő hírében áll, szintén a nap mozgalmi jellegével hozakodik elő. Nálam, a „ki, hogyan tud menekülni a nőnap tiszteletteljes megünneplése elől” verseny abszolút győztese. így nyilatkozik: „Március 8. a világ dolgozó női nemzetközi szolidaritásának napja. Megünneplését a szocialista nők 1910-ben Koppenhágában tartott második nemzetközi konferenciája határozta el” - idézi az Új Magyar Lexikon egy harminc évvel ezelőtti kiadását, s fűszerezi azzal, hogy ez akkor a demokráciáért, egyenjogúságért folytatott küzdelem része volt. Egyszóval, ő nem ünnepel. (Feleségét nem kérdeztük, mi is a véleménye demokráciáról, egyenjogúságról, emancipációról, nőnapról...) Mentségére legyen mondva, március 7-én (bizonyára külső nyomásra) az Új Hullám sörözőben rendezett koncertre a női vendégek díjtalanul juthatnak be, s emellett Gárdái György ajándékkoktéllal is elbűvöli őket. Most lássuk a gavallérokat; akik nem törik fejüket ádáz kibúvókon. Ha a szolgálat engedi: vásárolnak. Mint teszi azt városunk rendőrkapitánya, dr. Oláh László is. Megtudtam, hogy a kapitány minden hódolata a női nemé. Ezt úgy juttatja - többek közt - kifejezésre, hogy fiával a család nőtagjait nem mulasztja el megköszönteni. S hogy mivel: mindegy, csak élővirág legyen. Gesztust gyakorol e napon munkahelyén is, amikor egy-egy szál virággal munkatársait is megtiszteli. És a facér-parti: a fiatal, agilis vállalati ügyvezető: dr. Hüse István, aki szintén nem rejti véka alá az asszonyi bájak iránti vonzalmát. „Alapvetően minden tiszteletem a női nemé. Nem mulasztom el a köszöntőt, ám hangulatom függvénye, mikor, mivel hódolok a hozzám közelállónak.” Azt is elárulta dr. Hüse István, hogy amikor elérkezettnek látja az időt, maga megy el egy virágüzletbe, s önkezűleg válogatja össze a vegyes virágokból álló NŐNAPON csokrétát. (Figyelem hölgyeim, ez a sokszínűség gyakori partnerváltási igényt jelez a férfiaknál!) Ez utóbbi figyelmen kívül egyáltalán nem hagyható tény, bizony nem túl örömteli nőnemű olvasóink számára, főként azzal súlyosbítva helyzetét, hogy „nem vagyok az egy szál vörös rózsa híve”. Akad persze, aki tagadhatatlanul elkötelezettje a rózsának. Sokan, talán eme ismertetőjegy alapján (a keménykalap és a hosszú ballonkabátot leszámítva) ismerik a városban. Hubert István nem pusztán nőnapkor, de minden alkalommal, amikor új ügyféllel sikerül repertoárját bővíteni (lévén, ő egy neves biztosítótársaság prominens tagja) a virágok koronázatlan királynőjével köszönti. „Ilyenkor a szűkebb családtagokat illeti rózsa, szegfű, ügyfeleim, ismerőseim külön tervezésű képeslapnak örvendhetnek.” És lássuk, nem utolsósorban, a város élén álló vezető, vajon e téren is követendő példával szolgál-e alapos regulára szoruló társainak. Herczeg József polgármester példamutató magatartásával szembesülhetünk uraim: „Természetesen minden évben ünnepeljük a nőnapot, hiszen a hölgyeké ez az egyetlen huszonnégy óra az évből, a többi úgyis a férfiak territóriuma.” A polgármester úr, mióta tudja, hogy felesége a vörös szegfű helyett a sárga rózsát részesíti előnyben, minden alkalommal azzal köszönti, s nem mulasztja el nővérét és nagylányát sem virággal köszöntem. Mi több, munkahelyén, az egész évben őt segítői női munkaerőt is gesztusértékű virágszállal üdvözli. Hiába, régi mondás igazsága bizonyosodik a választásnál, amely szabad: „amilyen virágot szakítottál... ” POZBAI ÉS FÉRFI NAP: NINCSEN? ORCHIDEÁK, FEHÉR ORCHIDEÁK MONDJÁTOK EL, HOGY SZERETEM...
