Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-02-28 / 7. szám
1997. február 28. Paksi Hírnök 2) Tősgyökeres paksi iparoscsaládból származók, nagyapám vízimolnár volt, édesapám asztalos. Ebből a családból indultam el - meséli Kern István, a Ropánt Kft. ügyvezetője.-Nem voltam rossz tanuló, kitűnőre érettségiztem a dunaföldvári gimnáziumban. Ennek szamárlétrát. Aztán következett 1990, olyan volt ez mint mikor a fokhagymát gerezdjeire szedik: fölbomlott a szövetkezet, sorra alakultak a kft.-k, így a miénk is, amelynek ügyvezetője lettem.-A sorozat előző szereplője, Frast Antal, a hajdani iskolatárs, a jó barát afelől érdeklődött: Hogy érzi most magát?-Mind magánemberként, mind vállalkozóként jól érzem magam. Egy valamivel nem vagyok elégedett: kicsit későn jött ez a rendszerváltás az én korosztályom számára. Ha mondjuk tíz évvel előbb következik be, akkor több idő lett volna arra, hogy fejlesszük a céget. így is van értelme dolgozni, de hamar magam mögött hagyok mindent, mehetek nyugdíjba. De azért ez még odébb van, többségi tulajdonrésszel nem engedhetem meg magamnak, hogy otthon váljam a postást.- Mi foglalkoztatja mostanában leginkább? 10 NAPOT, MI ÚJSÁG? ellenére mégsem sikerült elsőre bejutnom az egyetemre. Ekkor döntött a család: valamiből meg kell élni, így elmentem kitanulni édesapám szakmáját - asztalos lettem. - Miután fölszabadultam és letöltöttem a katonaidőt, munkába álltam, de történt velem 1964-ben egy baleset, elvágtam az ujjam. A kényszerpihenő alatt, unalmamban előszedtem gimnáziumi tankönyveimet. Látván igyekezetemet, hozzátartozóim unszolására egy évvel később jelentkeztem a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre, ahol 1971-ben diplomáztam.- Időközben - még 67-ben - megkeresett a Paksi Építőipari Szövetkezet akkori elnöke, hogy nem lenne-e kedvem ott dolgozni. Elvállaltam. Ez volt a második igen életemben - az első a házasságkötésemnél volt -, ami meghatározta további utamat. Részlegvezetőként kezdtem, majd végigjártam a-A régi békeidőben talán boldogabban élt az ember, még ha nem is volt olyan szinten anyagilag mint most. Ma, amikor 2,5 milliárd forintból gazdálkodik a város, valahogy könnyebben átlépi az ember a másikat, nem érdekli mi van vele. Foglalkoztat a város fejlődése. Várhatóan 2015-ben bezár az atomerőmű. Mihez kezd akkor az a jól képzett értelmiségi réteg, aki az erőmű miatt jött Paksra? Hogyan oldjuk meg, hogy ők vagy a gyerekeik itt maradjanak? Ha az erőmű nem fizet majd iparűzési adót, miből fogunk megélni? Nem irigylem a város akkori vezetőit. Több mint 20 ezer lakost ilyen szinten kiszolgálni nem lesz könnyű. Ha egyszer megszoktuk, hogy Audival járunk, nehezen ülünk bele a Skodába.-Kinek adja tovább a hólabdát? Varga Jánosnak, a Piakész Kft. ügyvezetőjének, préházi ARCOK A VÁROSBÓL BÁN BÁNJA MÁR... Egy évtizedekig tartó házasság, feleség, két gyermek, barátok, munkatársak váltak áldozatokká a középkorú ember gyötrelmes életében. Az ok: a magas árat felszámító pillanatnyi boldogság, a mámor. Bán József ezután mérleget vont. Tapasztalatai arra sarkallták: változtatni kell. Kapcsolatba került a Pakson és környékén 1988-tól működő Református Iszákosmentő Misszió, később Kékkereszt Egyesület néven újjáalakult szervezet helyi csoportjával. Ma, józanul, betegségéből felépülve, az egyesület megyei elnökeként igyekszik segítséget nyújtani:- Ezt évekkel ezelőtt végigéltem. Támasz nélkül maradtam, gyógyírt csak az italban találtam. Nem kellett sok idő a felismerésig: a szeszfogyasztás nem a megfelelő módszer a problémák enyhítésére. Ekkor döntött amellett, hogy felkeresi a csoportot:-Tizenkét napos gyógyító alkalmon vettem részt Bükkszentkereszten, majd a györkönyi székhelyű Szőlőtő Alapítvány jóvoltából vidéken is működő csoporthoz fordultam. Hozzá hasonlóan ma mintegy huszonöt-harminc tag a dömösi gyógyító alkalom után (mely financiális terheit a gyógyulni vágyók vállalják) szerét ejü a heti egy alkalommal, hétfőnként zajló csoportfoglalkozásnak. Közösének, Bödger Antal nagytiszteletű úr és Zsednai Józsefné lelkészasszony lelki támogatása, új vendég fogadásakor ismerkedés a menete a hétfői találkozóknak, ahová felekezeti hovatartozás nélkül mindenkit szeretettel befogadnak. A csoport gyakran látogatja meg a fiatalabb nemzedéket is. Missziót teljesítenek:- Nagyon fontos, hogy már a kisiskolások figyelmét felhívjuk a fenyegető veszélyre, ennek egyetlen lehetséges módja, ha mi magunk mutatjuk meg, mivé lettünk. Az egyesület aktívabb tagjai jártak a Móra Ferenc Általános Iskolában, Nagydorogon, a biritói szakmunkásképzőben és néhány szekszárdi középiskolában is. A tapasztalatok biztatók (vagy inkább megdöbbentők): néhány gyermek az előadást követően felkereste őket szüleik alkoholizmusa miatti aggodalmukban. Hozzájuk hasonlóan más hozzátartozók is jelzik a családban fellépő problémát. Ilyenkor is segítenek az egyesület tagjai. Megpróbálják tagságra bírni az alkoholproblémákkal küzdő családtagot. Feltételeket nem szabnak, szeretettel próbálnak gyógyítani. Bán József szerint köztük és az állami gyógykezelés közti különbség éppen ebben áll:-Mi előítéletektől mentesen, vádak nélkül közelítünk. Jelszavunk: „szabad neked nem inni”, aki azonosul ezzel, az megszabadul. Gyógyszerek helyett elfogadást, hitet adunk... POZBAI Több család megmentését teszik lehetővé azok, akik az adótörvény módosítása kapcsán létrejött lehetőséggel élve személyi jövedelemadójuk egy százalékáról úgy rendelkeznek, hogy azt a Magyar Kékkereszt Egyesület számlájára írják jóvá. 1 9006468 101
