Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-02-16 / 6. szám
Paksi Hírnök 1996. február 16. KULTURÁLIS ELET FALUHÁZ Más falvak irigyelnék azt a problémát, amellyel a dunakömlődieknek kell „szembenézniük” - lakossági véleményként többek között ez is elhangzott a február 6-án tartott fórumon, amelynek témája a faluház hasznosítása volt. Az azonos időpontban tartott szülői értekezlet ellenére szép számmal jelentek meg a helybeliek a lakossági fórumon, amelynek „kezdeményezője” valószínűleg a nyugdíjasklub vezetője által a nyugdíjasoknak megküldött körlevél volt. Erről azonban nem esett szó a két és fél órásra sikerült beszélgetésen. Homok László, a faluház vezetője bevezetőül elmondta, hogy a hely a falu közösségi életének színtere hivatott lenni. Kitért arra, hogy az iskolával, az óvodával, a nyugdíjasklubbal, a termelő üzemekkel és a sportkörrel a kapcsolat jó, kölcsönösen tudnak egymásnak segíteni. A múltat értékelve a rendezvények közül példaként említette a fenyőünnepet, a márciusi vetélkedőt, a nyugdíjasok és óvodások találkozóját, a nőnapi műsort, a német nemzetiségi találkozót, a kézimunka-kiállítást. Nemrég szintén itt rendezték meg a finn estet és a vadászvacsorát. Dr. Széchenyi Attila, Dunakömlőd városi képviselője a bevezetőhöz hozzátette: a faluház megnyitása három évvel ezelőtt nagy örömünnep volt. A kezdeti kétségek, hogy a falu közösségi élete kitölti-e az épületet feladatokkal és igényekkel, mára eltűntek. Az alpolgármester úr buzdította a jelenlévőket, hogy a hiányosságokat, kritikákat nyugodtan mondják el, hiszen azok megbeszélésére gyűltek össze. Voltak is hozzászólók bőven. Több felvetett ödetre Homok László azt válaszolhatta: ilyennel is próbálkoztak már. Indult már többek között citeraszakkör, asszonytoma, hónapokig fel volt állítva a biliárdasztal, van lehetőség asztaliteniszezésre, sakkozásra, volt tánciskola, kertbarátok köre. Sarkalatos pontként felvetődött a lakodalmak és egyéb családi rendezvények kérdése. Volt, aki sokallta, volt, aki éppen örvendetesnek tartotta, ezért fejlesztéseket vélt szükségesnek. Kérdés hangzott el arra vonatkozóan, elegendő-e a bérleti díjként elkért összeg. Az általános iskola utáni korosztállyal több felszólalás foglalkozott: ők azok, akik nem járnak a faluházba. Néhány lakó véleménye szerint érdektelenek a kömlődiek, pedig a fiatalok formálása a szülők feladata. Polányi Máté, a nyugdíjasklub vezetője jelezte, hogy a nyugdíjasok következő taggyűlésükön megbeszélik észrevételeiket, s majd jelentkeznek a javaslatokkal. A nyugdíjasoknak megküldött körlevélben megfogalmazott konkrét elképzelésekről nem szólt. (A levél egyebek között felveti az intézmény élére társadalmi vezető testület létrehozásának, működési szabályzat kialakításának, a faluház és felszereltségének szükségességét.) Végül dr. Széchenyi Attila összefoglalta az elhangzottakat. Jó a faluház a „falunak”: az óvodásoknak, az iskolásoknak, a nyugdíjasoknak, értük is van. Az épület kiegészítése, fejlesztése (a lakók különösen a konyhára, tekepályára gondoltak) nem reménytelen elképzelés, a munkájukkal hozzájárulhatnak a helybeliek is, de nem máról holnapra fog megvalósulni. Az alpolgármester úr hasznosnak értékelte az összejövetelt, amelyről a többség egyszerre elégedetten és hiányérzettel távozhatott. A fómmon elhangzott és el nem hangzott kérdések biztosan foglalkoztatni fogják még a jövőben is a dunakömlődieket. J.É. Á MEGTALÁLT ELSŐ MAGYAR EGYETEM A millecentenáriumi évet a paksi múzeum egy szenzációszámba menő kiállítással nyitotta meg. Elhozta ide azt az anyagot, amely a pécsi Püspökvár, az ún. Aranyos Mária-kápolna és a Nagy Lajos korában alapított első magyar egyetem kutatását és feltárását mutatja be. A Regensburg, Felbach és Pécs után városunkban is látható kiállítás előzményeiről dr. Sándor Mária régészt, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal tudományos munkatársát kérdeztem.- Mikor és hogyan került kapcsolatba a pécsi Püspökvárral?-1968-ban. Akkor fejeztem be a Mecsekben a Máré vár kutatását, s mint a helyi viszonyokat és a kort jól ismerő régészt, engem bíztak meg, hogy végezzek régészeti feltárást Pécsen, a barbakánnál és a Püspökvár erődítésrendszerénél.- Mi ért volt erre szükség? -Mert a város vezetése elhatározta az északi út szélesítését, illetve megépítését. Azt már addig is tudtuk, hogy ez a Püspökvár nyugati erődítése, de hogy mi van a föld alatt a székesegyház és a várfal között, azt nem. Feljebb, a várfalra „ragasztott” kis házakat, alább a püspöki gyümölcsöskertet kellett elbontani, illetve átalakítani, s csak utána kezdhettük el az ásatást. Nagy segítségünkre volt az 1687- ben, a törökök kiűzése után készült ún. Hauy-féle térkép. A rajz szerint az észak-nyugati sarokban megszakad a belső várfal, ezért az első kutatóárkot ott húztuk meg. Szerencsénk volt, nemsokára egy nagyméretű gótikus épület maradványaira bukkantunk. Akkor még legfeljebb csak sejtettük, hogy mire akadtunk, de az évek során két újabb, egy kisebb és egy nagyobb termet és egy folyosót is feltártunk. Ma már tudjuk, s tudományos bizonyossággal állíthatjuk, hogy a 629 éve alapított első magyar egyetem maradványait találtuk meg. Tovább haladva az ásatásokban sikerült az Aranyos-kápolna romjait is megtalálnunk, ahol ráakadtunk a XIV század második feléből származó magyar gótikus szobrászat talán legszebb darabjaira, amelyekből itt a kiállításon is láthatunk néhányat.- Hogyan kerültek kapcsolatba a német kollégákkal?- 1992-ben a bambergi egyetemen tartottam előadást a pécsi Püspökvárról. Ekkor kerestek meg a bajor műemlékvédők. Munkatársuk, dr. Kühlenthal előbb előadást tartott a regensburgi dóm kutatásáról az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban, majd az erről készült kiállítást elhozták Budapestre és Pécsre is. 1995 januárjában a Donau Schwäbische Kulturstiftung, Felbach, a regensburgi püspöki múzeum és a bajor kulturális minisztérium segítségével elkészült ez a kiállításunk. Ezt előbb Regensburgban mutatták be - ezért német nyelvű a tablók szövege - utána Pécsen láthatták az érdeklődők, majd ide, Paksra hoztuk. A feltárás csaknem három évtizedes munkájában, s ezt jó szívvel és örömmel mondhatom, mindvégig nagy segítséget kaptunk a püspökségtől és a megye, illetőleg a város vezetőitől. A mindenre kiterjedően alapos kutató- és feltárómunka dr. Sándor Mária és dr. Gerő Győző régészeket dicséri. A kiállítást Szíjártó Kálmán grafikus tervezte.
