Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-12-06 / 45. szám

1996. december 6. Paksi Hírnök 1 Emlékezetes kép: viharkárok Madocsán VÖRÖSKERESZTES ADOMÁNYOK A Paksi Hírnök POSTÁJÁBÓL Tisztelt Szerkesztőség! □ A városi Vöröskereszt közben­járásával három család ve­hette át november 27-én az egyenként tízezer forintról szóló csekket, ami az emléke­zetes nyári vihar madocsai ká­rosultjainak leginkább rászo­rultjait illette. Ferencziné Vesz­­tergombi Klára, a helyi szerve­zet vezetője a Vöröskereszt or­szágos titkárságának korábban e célra szervezett lakossági gyűjtésből származó összegét adta át a családoknak, akik az utolsó pillanatig nem tudták, mi is Paksra jövetelük célja. Özv. Horváth Lászlóné ke­serűen emlékszik vissza a nyári jégzápor napjára. Háza ugyanis becsült adatok szerint negy­venezer forint értékben káro­sult, melyből idáig semmit sem kapott vissza. Elmondása sze­rint az önkormányzat nem tu­dott segíteni, az esőzések miatt viszont a helyreállítási munká­latok nem várhattak. Rokonok, barátok igyekeztek a család se­gítségére lenni, az anyagköltség újabb harmincezer forintja mellett így legalább a munka költsége nem terhelte a rok­kantnyugdíjas asszonyt. Sárközi Mihályné szó szerint bőrén érezte az égi veszedelem hatását. Gyermekeivel az egyik szobában voltak, amikor a ké­mény a tetőre dőlt, beszakítva a szomszédos helyiség plafonját. Nem sérültek meg, ám az anya­gi kár - lévén, hogy a szél a cse­repek egy részét is magával vitte - igen jelentős. A pillanat­nyilag gyedből élő asszony ne­hezen tudta kifizetni a helyre­állítás költségeit, többre pedig nem fütóttá, noha volna még kiadás. Elkel a segítség özv. Horváth Imrénénél is, akinek házán a plafon repedt meg. Tízezer fo­rint támogatást kapott ugyan az önkormányzattól, azonban a beszivárgó esővíz okozta kár meglátása szerint ennél jóval nagyobb. A madocsai önkormányzat lehetőségei végesek. Az akut helyzetben a kevés központi támogatásból tudtak adni némi pénzt a károsultaknak, ám így is vannak még jócskán, akik isszák a nyári zápor levét. Közülük a legrászorultabbak . nevét az e célra összegyűj­tött pénz kiosztására a pol­gármesteri hivatal adta meg a Vöröskereszt számára. A szer­vezet ugyancsak a viharkáro­sultaknak 100 darab 5 kg-os sárgarépakonzervet is adomá­nyozott Madocsának. pozbai Egyik este vacsora előtt odabújt hozzám a tízéves kislányom, Andika: - Ugye, holnap el­jössz az iskolánkba? Az osztályunk nyílt napot tart. Mit is lehetett erre mondani... Láttam az óriási vára­kozást - akkor fejezte be házi fel­adatát - megírta Berci mackó első levelét. De ki is ez a Berci mackó? Egy megmutatott meghívóból megtudtam, hogy Bársonyfülű Borbála és Irgum-Burgum Bene­dek november 5-én született, 58 cm-es és 5800 grammos mackója. - De többet most nem árulhatok el, apa! Ha eljössz holnap, mindent megtudhatsz. A Móra Ferenc Álta­lános Iskola 4/A osztályfőnökétől, Szabó Istvánnétól minden szülő kapott meghívót. Már az elmúlt évben is volt lehetősége a szü­lőknek délelőtt a hátsó sorokból megfigyelni gyermekeik iskolai munkáját. Jómagam először vet­tem részt nyílt napon, így most egy német- és egy magyarórán ta­pasztaltak erősítettek meg abban, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a tanító és szülő kap­csolatára. Számomra óriási meg­lepetés, a 24 fős osztály 6 fős csoportokba szerveződött közös munkája volt. Ezt nem lehet megjátszani, betanulni. Ők ezt naponta megélik, így bizonyára fejlődik a csoportmunka-képes­ségük, mások véleményének elfo­gadása is. Szabadi Jánosné - Ani­kó néni - németóráján pergő rit­musban válaszoltak a gyerekek a feltett kérdésekre és több mint tíz feladatot oldottak meg. Mindenki sorra került, az aktívabb és többet tanuló gyermekek magukkal vit­ték a kevésbé tehetségeseket. A né­metet is meg lehet tanulni ilyen órán. Ilyenkor sajnálta a megje­lent hat apuka és nyolc anyuka, hogy gyerekkorukban nem ilyen módszerekkel tanították az ide­gen nyelvet. A gyerekek imádnak játszani és most a németórán ezt németül tanulva tehették. Nincs kétségünk, hogy nyolcadik osz­tályban már több gyermek sikeres nyelvvizsgát fog tenni. Addig is annak örülhetünk, hogy a tízéves korosztály számára még tiszta a közölt értékrend, nem szégyen a tanulás és büszkék a megszerzett tudásukra. Szünet után Margit néni - az osztályfőnök - magyarórája kö­vetkezett. Talán majd itt mindent megtudhatok Bársonyfülű Borbá­la és Iigum-Burgum Benedek ro­máncáról - gondoltam. Az óra Paksi Hírnök 7030 PAKS Pf. 25. nem játékkal, hanem közös együttgondolkodással kezdődött: „Egy kincse van minden nem­zetnek adva. Míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: az édes anyanyelv.” (Jókai Mór) -Melyek az értékeink, kincseink? - tette fel Margit néni a kérdést és igyekezett finoman terelgetni a válaszokat, hogy gyermekeink teljesen ki tudják bontani a nem könnyű fogalmat. Rendkívül oko­sak így együtt! - állapítottam meg magamban és azt hiszem a tárgyi tudás megszerzése mellett a gon­dolkodni, rendszerezni tudó ké­pességűk fejlődött az órán. A fel­adott rejtvényt játszi könnyed­séggel oldották meg, így a meg­fejtés - NÉPKÖLTÉSZET - került megbeszélésre. A 6 fős csoportok a házi feladatokat értékelték, így közös döntésük alapján kijelölték a szereplőt, aki felolvashatta Bár­sonyfülű Borbála és Irgum-Bur­­gum Benedek nevében otthon elkészített meghívóit. Azt monda­ni sem kell, hogy a szülőnek leg­nagyobb boldogságot az okozza, hogy gyermekek produktumát nemcsak a csoport, hanem az egész osztály kollektívája elis­meri. Végignéztem a szülőkön és őszinte boldogság sugárzott az arcukról. Az óra végén Mátyás ki­rály juhászát játszották el a fiúk a társaik derültsége mellett. Volt ének és tánc is a rövid 45 percben, majd jött a szabadtéri foglalkozás. Itt sajnáltam, hogy a budapesti hivatalos utam miatt csak két órán vehettem részt. A nevelői munkát bizonyára erősítette a szülők és a tanítók csütörtöki együttműkö­dése. Gyermekeink fejlődése ér­dekében a szülők minél nagyobb számban látogassák ezeket a nyílt rendezvényeket. Az így szerzett tapasztalatok alapján tudunk együttgondolkodni a pedagógu­sokkal és gyermekeink fejlődését is nyomon tudjuk követni. Javaslom, tehát ne hárítsuk el az iskolai meghívókat, hanem mindenkor éljünk a felkínált lehetőséggel. Az egyik apuka: SIPOS LÁSZLÓ Paks

Next

/
Thumbnails
Contents