Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-11-22 / 43. szám

Paksi Hírnök 1996. november 22. HD KULTURÁLIS FIGYELŐ M •• PAKSI TŰKOR PÁKOLITZ ISTVÁNRÓL Októberben a Paksi Tükör harmadik évfolyamának második száma különkiadásként jelent meg. Szomorú apropóként szolgált a kiad­vány elkészítéséhez a paksi szüle­tésű, hetvenedik életévén túl, Pécsen élve is magát paksinak valló költő, Pá­­kolitz István halála. Az újság címlapja, hátoldala is Pákolitz emlékét idézi régi, megsárgult iratokat juttatva eszünkbe - barna tónusban, jelezvén azt, hogy valami-valaki - el­múlt. A lap oldalain sorra olvashatjuk az egykori költő és munkatársak vissza­emlékezéseit, búcsúznak versben, pró­zában. A szerkesztők tallózva az ország­szerte - és kisebb pátriánkban megjelenő napi, hetilapok, folyóiratok és köszön­tők, méltatások között Pákolitz Istvánnal kapcsolatos „morzsák” után kutattak - így jelenhetett meg Bertha Bulcsú in­terjúja a költővel, a Kabdebó Lóránt által tolmácsolt születésnapi köszöntő, va­lamint kisebb-nagyobb írások - több kö­zülük már csupán az életpályát méltatva, a halálhírt közölve. Talán kuriózumként is értékelhetnénk a tanárnőnek, Hanoi Ferencnének Pákolitz munkásságáról 1967-ben írt szakdolgozatát, amely teljes terjedel­mében került a lap hasábjaira, beveze­tésként magának a költőnek Herczeg Ágneshez írt, a diplomamunkához csa­tolt észrevételeit bemutatva. Az utolsó oldalakon nem marad­hatnak el a város első díszpolgárának a város, a paksiak, a paksi hangulatok, barátok által megihletett versei sem — felidéződnek e sorokban a régi utcák, a régi ismert nevek - találkozhatunk Tumpekkel, a fényképésszel, Bencze Fe­renccel, a halásszal, Pach Szepi bácsival - s barangolhatunk képzeletben a „gálicos szőlőtőkék” között is, s a Fő utcán, az „Erzsébet Nagy Szállóval” szemközt... A költő tépelődései, a Jelenkor című folyóiratban napvilágot látott, majd a Paksi Tükörben közzétett válo­gatás is őrzi a hetvenhét év emlékét éppúgy, mint ezt a különszám, amely hetvenhat oldalnyi Pákolitz Istvánt nyúj­tott nekünk - mementóként. Sólya „Paks város képviselő-testülete a Duna­­kömlődi Általános Iskolát nyolc évfo­lyamos iskolaként működteti mindaddig, amíg a tanulólétszám a 80 főt eléri. Ha a tanulólétszám 80 alá csökken, a 7. és 8. osztályokat Paksra irányítja.” / Így határoztak a városatyák a november 5-i testületi ülésen. Az intézménynek jelenleg 114 tanulója van, a maxi­mális tanulócsoport-létszámokat figye­lembe véve 220 lehetne.-Az iskola működtetését azonban nem szabad kizárólag gazdasági szem­pontoknak alávetni - hangsúlyozta dr. Ferenczy Istvánná, az oktatási, kulturális és sportbizottság elnöke, s ezzel a testület tagjai is egyetértettek. A dunakömlődi templom melletti is­kola 1989-ben vált külön a Bezerédj is­kolától és lett önálló intézménnyé. Azóta tovább bővült tantermeinek száma. A buszmegállónál található új épületben a második osztályosok kaptak helyet, va­lamint a korszerű konyha és ebédlő, ahol hiszem, a többi iskola is így van ezzel. Csak éppen nálunk mindez nagyon élesen rajzolódik ki. Ahol meghúzták, hogy 80 a határ, ott egy diák is számít.- Évente 3-4 gyereket íratnak be szü­leik paksi iskolába, de ők általában va­lamely speciális képzést választják. Tavaly egy valaki ment a Balogh Antal Katolikus Iskolába, ketten pedig a Bezerédj balett-, valamint német nemzetiségi nyelv tago­zatára. Lehetőség van a 4. osztály elvég­zése után a nyolcosztályos gimnázium­ban továbbtanulni. Erre egyszer volt pél­da és sikerült is a diákunk felvételije. Ez egyfelől megelégedéssel tölt el bennün­ket, másfelől egy kicsit elszomorít, hiszen elvesztettük egy jó tanulónkat.- Nekünk nincs lehetőségünk arra, hogy speciális oktatást nyújtsunk, hiszen egy osztály van évfolyamonként, de mind­azokat az eszközöket és feltételeket biz­tosítani tudjuk, amire a nevelőknek és a gyerekeknek szükségük van. Van számí­tástechnika-szobánk, ahol négy gép vár­ja a gyerekeket. Első osztálytól tanítjuk a AZ A BŰVÖS NYOLCVAN egyszerre 32 gyerek étkezhet. Innen pár lépés a faluház mellett álló tornaterem, valamint a technikaműhely, ahol még érződik a felújítás utáni friss festékszag. A faluház könyvtárszobájában ottjár­iunkkor éppen Gutái István, a Városi Mű­velődési Központ népművelője tartott mesemondó órát a 4. osztályosoknak. Miszler Jánosné igazgató körbevezet „birodalmán”: - Munka ez itt, kisebb-na­gyobb sikerek, amelyekhez hosszú az út. Siker, ha egy gyereket versenyre viszünk, siker egy-egy jó dolgozat, felelet és siker az is, ha a végzős diákjaink a választott iskolába bekerülnek. Tavaly 16 nyolca­dikos végzett, közülük nyolcán érettségit adó iskolába mentek és mindenkit az első helyen megjelölt intézménybe vettek fel.- Hozzánk tartozik az óvoda is - foly­tatja az igazgatónő -, ahol jelenleg 20 tanköteles korú gyerek van. Hogy ebből mennyien fognak jövő ősszel az iskola­padban ülni, nem tudni, előfordulhat, hogy a szülő, esetleg az óvónő kérésére még egy évet az óvodában marad egy-két gyerek. Ebben az évben 11-en iratkoztak be első osztályba. A gyereklétszám vár­hatóan a következőkben sem fog csök­kenni, hiszen, ha egyik évben keveseb ben vannak, azt a másik év kiegészíti. Természetesen nem lehet előre megmon­dani, hogy hány tanulónk lesz, de azt németet. Az elmúlt évben indult alap­fokú nyelvvizsgára felkészítő szakkör. Minden gyerek kivétel nélkül megtanul úszni, részt vesznek a VMK és a Duna­kömlődi Faluház által szervezett progra­mokon, a város rendezvényein - és még sorolhatnám. De változatlanul az a meg­győződésem, hogy elsődleges maga a pe­dagógus, hiszen ő adja át a tudást.- Dolgoztam olyan iskolában, ahol két falu gyerekei is tanultak — emlékszik visz­­sza Miszler Jánosné. - A fiatalabb szülők igyekeztek közel kerülni az oktatási in­tézményhez, ezt szem előtt tartva inkább elköltöztek szülőfalujukból. Éppen ezért nem véletlen, hogy minden település ra­gaszkodik a maga iskolájához, hiszen, ahol ez nincs, ott az élet is megáll.- Nagyon örülnek a szülők, hogy minden marad a régiben - mondja Raffai Istvánná, a szülői munkaközösség elnö­ke. - Mindkét lányom idejár, egyik 2., másik 5. osztályba. Nem mindegy, hogy mennyit tudnak velük foglalkozni, hány­szor szólítják fel őket. Ennek az intéz­ményformának is megvan a maga elő­nye, jobban oda tudnak figyelni rájuk. Itt a kirándulást sem osztályonként szer­vezik, hanem az egész iskola megy. Olyan ez, mint egy nagy család. Dunakömlődön nem áll meg az élet, megy tovább... PRÉHÁZI

Next

/
Thumbnails
Contents