Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-11-22 / 43. szám

Paksi Hírnök 1996. november 22. 4 VÁROSI MOZAIK TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS Dunaföldváron tartották összejövetelüket no­vember Ll-én a területfejlesztési önkormányzati tár­sulásban részes települések polgármesterei. A tizennégy környékbeli ön­kormányzatot tömörítő szervezet kilenc polgár­­mestere érkezett Nagy Gábor­­né, a társulás elnökének hívó szavára, hogy megvitassa a kis­térségi terület fejlesztésének első lépését. Napirenden sze­repelt továbbá a térség fejlesz­tésére elkülönített pénzösszeg pótlásának megtárgyalása, mi­után többszöri sikertelenséget követően nemrégiben a me­gyei területfejlesztési tanács kiírt pályázatán 870 ezer fo­rintot nyert el a térség. A kéz­hezvétel feltételei közt szere­pel azonban, hogy 30%-os önrésszel kell rendelkezni, ami itt mindössze 20%. A dunaföldvári polgármes­terasszony körükbe invitálta Faludi Erikát, aki szakmai ko­ordinátori múltja és több ma­gyar térség fejlesztésére ki­dolgozott terv készítőjeként hasznos tanácsokkal látta el a megjelenteket. Mondandójában a szakem­ber rámutatott arra, hogy a kezdeti legfontosabb lépés ezen a téren a tizennégy tele­pülés közös érdekének meg­találása, közös célok kitűzése és ehhez szoros együttműkö­dés megvalósítása. Az előadást követően a pol­gármesterek ismertették a tár­sulás területfejlesztés terén tett eddigi lépeseiről, eredmé­nyeiről alkotott véleményü­ket, az elhangzottakhoz fűző­dő meglátásaikat. Herczegjózsef, Paks polgár­­mestere hangot adott felhábo­rodásának a tekintetben, hogy a megyei területfejlesztési ta­nácshoz címzett pályázatok sorra elutasításban részesül­nek, ezzel nehezítve a kistér­ségi társulás munkáját. Pin­­czési László, Nagydorog pol­gármestere szavaival élve: hiá­bavalónak érzi az együttmű­ködést. Ügy gondolja eddigi eredményeik nem túl biztatók (a társulás ez év júniusában alakult), s ha a megye a to­vábbiakban sem adja tanúbi­zonyságát segítőkészségének, úgy ő maga további tagságát feleslegesnek ítéli. A polgármesterek többsége a meghívott előadó tanácsait megfontolásra ajánlotta. A bi­­kácsi polgármester, Varga Já­nos a vezetése alatt álló tele­pülés és a környékén lévő más falvakkal elképzelhető együtt­működés konkrét lépéseit említette, amikor a falusi turizmust, a népi hagyomá­nyok felelevenítését hangsú­lyozta. Az ötletek ezt köve­tően özönlöttek, s lassanként a teremben minden település vezetője megegyezett abban, hogy a megyét kikerülve, ki­zárólag saját maguk erejére tá­maszkodva, s a meglévő ener­giákat pályázati eszközökkel kiegészítve folytatják - azaz megkezdik - a munkát. Her­­czeg József vetette fel, hogy a térség piaci lehetőségeit fel­mérő tanulmányt is lehetne készíttetni, s erre a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány pályázata, mint kiinduló pont szerepelhetne, valamint Kiss József, bölcskei polgármester­rel együtt ajánlották egy pécsi cég szakembereinek véle­ménykikérését ez ügyben. A pályázati pénz elnyerésé­hez szükséges önrész-kiegé­szítésről a polgármesterek úgy döntöttek, hogy azt együt­tesen egészítik ki a kívánt ösz­­szegre. Az első fázis térségünk fejlesz­­l tésére kidolgozott tervben megvalósulni látszik. A dunaföldvári találkozó Her­­czeg József meglátása szerint is gyümölcsöző volt. POZBAI ILDIKÓ Tisztelt Szerkesztőség! , Eltűntek a romák a köz­meghallgatás elől című cikkükhöz szeretnék vé­leményt nyilvánítani. Az ok­tóber 30-i testületi ülésről semmit sem tudott a paksi cigányság, mivel hogy nem volt sehol kiplakátolva, senkit sem értesítettek a képviselő tagok. Nem tudom mi okozta a felháborodásukat, hiszen, ha nem tudtunk semmiről sem, így nem lehettünk ott. Az ut­cán letámadják őket, „hogy hová tették a pénzt”? (kijelen­tést tették), holott szóba sem állnak az emberrel, a telefonos irodájuk hiába van, soha nem találni ott őket! A képviselő-testület szeret­né megvalósítani munkahely­teremtő beruházásait, ami alatt ők kosárfonást és üstké­szítést értenek! Nem tudjuk, hogy mi ebben a munkahely­­teremtés, mivel hogy kosarat fonni senki nem tud, üstház­­készítésre nincs kereslet és nem is tudják megcsinálni. Véleményük szerint erre évi egymillió forintra lenne szük­ségük és ebbe a tiszteletdíju­kat is beleszámolták! Holott érte semmit sem tesznek. A tizenkilencezer forintos ka­mat azért maradt meg, mert nem költöttek a cigányokra. Itt is a maguk hasznát nézik, mert már ők maguk között el­döntötték a 13. havi tisztelet­díjukat. A december 6-i fenyő­ünnepély elmarad és a harká­nyi kirándulás is, mert 14 év alatti gyerekeknek 500 Ft-ot osztanak ki (vásárlási utal­ványban). A következő hozzászólá­som még annyi lenne, hogy nyáron szerettünk volna el­menni egy egynapos nyara­lásra, de a Berki Elemér azt mondta, neki erre nincs pén­ze és ő nem szégyeníti magát a paksi oláh cigányokkal! Pedig a költség felét kifizettük vol­na. De mi fogadtunk a saját Paksi Hírnök 7030 PAKS Pf. 25. pénzünkön autóbuszt, kettőt is, és elmentünk a gyerme­keinkkel a Balatonra! Az Erzsébet Szállónál a ci­gányság 90%-a nem tüntetett, hanem követelte, hogy szá­moljanak be eddigi munká­jukról, hogy mire ment el a cigányság pénze! Választ erre a polgármester úr jelenlétében nem kaptunk. A Szili István képviselő tag az ajtóban állt, mert szégyelli magyar létére, hogy ő a cigá­nyok képviselő tagja. De a ci­gányság után a tiszteletdíjat nem szégyelli felvenni. Ennyit a képviselő tagok munkájáról, mire veszik fel a tiszteletdíjat. Annyira meg vagyunk a ci­gány elnökünk munkájával elégedve, hogy lemondásra szólítottuk fel! Hogy nincs semmi szükségünk a munká­jára, mivel hogy előnyünk nincs, de hátrányunk az van bőven, mert a nem cigány emberek az utcákon jót ne­vetnek rajtunk és azt a véle­ményt mondják, hogy a paksi cigányoknak nagyon jó a so­ruk, mert az elnökük nagyon sokat segít rajtuk. Ez a cikk még egy okot ad arra, hogy jobban utáljanak az emberek bennünket! Kérem a tisztelt szerkesztő­séget, hogy levelemet közöl­je a Paksi Hírnökben. Hadd tudják meg az emberek az igazságot. Kérem önöket nevemet és címemet közöljék. Továbbra is maradok hűsé­ges olvasójuk! Paks, 1996. november 12. Tisztelettel: Kiss Zoltánné Paks, Kereszt u. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents