Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-11-01 / 40. szám

Paksi Hírnök 1996. november 1. <3 GAZDASAG Az elmúlt évek tapasztalata j\ szerint a munkanélküli tá­mogatásban részesülők­nek csak elenyésző hányada kerül sikeresen vissza az aktív II MUNKA NÉLKÜL Nem könnyű év az 1996-os sem a munkanélküliek számára. munkaerőpiacra. A foglalkoztatási törvény­ben foglaltaknak megfelelően meghatározott feltételek meg­léte esetén munkanélküli jára­dék folyósítható, ennek lejár­takor a szociális törvény sza­kaszai az irányadók. Amikor a munkanélküli a közel egy évig adható támo­gatás lehetőségét kimerítette, jövedelempótló támogatást vehet igénybe. Korábbi ren­delkezések előírták, hogy mindaddig folyósítják a meg­határozott összeget a jogosult számára, amíg újra munkába nem áll. A törvény nyitva hagyott azonban egy igen fontos kér­dést: mi történik, ha nem si­kerül többé munkahelyet ta­lálnia, esetleg - érdekeltség híján - nem kíván dolgozni. A befejezetlen törvényi sza­bályozást ellensúlyozni kíván­ták; így módosítottak a szo­ciális törvényen: A munkanélküliek jövede­lempótló támogatása huszon­négy hónap időtartamra, meg­határozott feltételek megléte esetén vehető igénybe, s mi­után letelt a két esztendő, a munkát nem találó 180 nap elteltével negyvenöt napra is­mét a rendszerbe kerülhet. Átmeneti rendelkezésként 1996. szeptember 30-át köve­tően annak a számára folyó­sítható újra jövedelempótlás, aki ezt a dátumot megelőzően kilencven napi munkavi­szonnyal rendelkezik. Saáry Miklósné, a Tolna Megyei Munkaügyi Központ Paksi Kirendeltségének veze­tője úgy vélekedik, hogy ezt a helyzetet az önkormányzatok által biztosított közmunkával lehetett áthidalni. Az elmúlt időszakban 837 fő munkanélküli személyt re­gisztráltak Pakson, akik közül 163 fő részesült jövedelem­­pótló támogatásban, 73-an vet­tek részt közmunkán, hogy annak letöltését követően is­mét jogosulttá váljanak jöve­delempótló támogatás igény­lésére. A következő évtől újabb szigorítás várható: a jelenlegi három hónapot ugyanis 1997. január 1-jétől felváltja a szük­séges féléves igazolt munkavi­szony, mint a támogatás igénybevételéhez szükséges kritérium teljesítése. Munkanélküliség van, Pak­son is. A három hónap iga­zolása sem volt egyszerű, most fél év szükséges. Emiatt várhatóan nehéz helyzetbe kerülhetnek az ellá­tottak. Az önkormányzat idén még tudott segíteni, jövőre, kétszer annyi időt nem képes igazolni. Elhelyezkedésre nin­csen lehetőségük, hiszen ala­csony iskolázottságuk nehe­zíti elhelyezkedésüket. A kilátások tehát nem túl biztatóak. Az erőműn kívül jelentős ipar nincs a városban, a mezőgazdaság is tengődik. Hogy mi marad a napról napra élő munkanélküli csa­ládfenntartóknak? Nem tudni. Egy azonban biztos, illetve bizonytalan: a munkanél­küli segély. -pozbai-A SZÖVETKEZETEK ÖTVEN ÉVE A falvak és puszták népe ötven éve alapította meg a földművesszövet­kezeteket Tolna megyében és az egész országban. Üzleteit az apró fal­vak vegyesboltjaitól a városok szupermarketjéig csakúgy megtaláljuk, mint a szövetkezeti áruházat vagy az élelmiszeripari termelőüzemet. ANagydorog és Vidéke Áfész hét településen mű­ködik, a legfőbb tevé­kenységi körük a kiskereske­delmi üzemág, de jelentős mértékben foglalkoznak me­zőgazdasági termeltetéssel és forgalmazással. A szemes ter­ményeket saját csomagoló­üzemükben kis zacskóba ki­szerelik és a tolnai Pro-coop elosztó nagykereskedelmi rendszerén keresztül eljuttat­ják a vásárlók felé. Az áfész foglalkozik még fa­felvásárlással is, ezt Olaszor­szágba és Ausztriába exportál­ják. A felvásárlótelepeiken mézet, tojást, zöldséget és gyümölcsöt vásárolnak fel, de baromfiforgalmazással is fog­lalkoznak. Rendszeresen fi­gyelik a pályázati kiírásokat és ha mód és lehetőség van rá, pályáznak is. Az idén három pályázatot nyertek, az egyiket a Soros Alapítványtól, amely lehetővé tette, hogy a pálfai huszonkettes boltba szelete­lőgépet vásároljanak. A cukrászüzemükben szá­raz süteményekkel látják el a kereskedőket, jelenleg tizen­három vállalkozóval van szer­ződésük. A Paks és Vidéke Áfész négy település lakóit látja el alapve­tő élelmiszerekkel és vegyi­árukkal. A kiemelkedő tevé­kenység itt is a bolti kiskeres­kedelem, de foglalkoznak fel­vásárlással is. Húsz egységük­ben jelenleg kétszázan dol­goznak. A tagoknak minden évben többször akciót szer­veznek, lehetőséget kínálva ilyenkor, hogy olcsóbban vá­sárolhassanak. A szövetkezet évtizedeken keresztül a vidék egyedüli ellátója volt, ma is munkájukra az összefogás a jellemző, amely a mai gazda­sági helyzetben is megállja a helyét. A Dunaföldvár és Bölcske Egyesült Áfésznál már sajnos nem jó a helyzet. A veszteség és a gazdasági helyzet rákény­­szerített az áfészt, hogy üzle­teit bérleti szerződés alapján kiadja, ahol továbbra is folyik a bolti kiskereskedelem. Je­lenleg csak ingatlanvagyonuk van, ezt hasznosítják. Három jelentős ingatlant szeretnének értékesíteni, de van, amelyik fél éve már meg van hirdetve és még csak az érdeklődés szintjénél tartanak. A felvásárló részlegükből kft. alakult, melynek tulajdo­nosa részben az áfész, részben magánszemélyek zöldség és gyümölcs felvásárlásával, il­letve értékesítésével foglal­koznak. Jelenleg téli tárolású almát, burgonyát, káposztát adnak el kisebb tételekben. A rendszerváltás a szövet­kezet működésére is rásütötte bélyegét, bizonyítaniuk kel­lett, hogy a mai viszonyok kö­zött is működőképesek. Ma már sikeresen túl a piac­­gazdasághoz történő át­menet nehézségein em­lékezhetnek a szövetkezetek megalakulásuk ötvenedik év­fordulójára. -seregély-

Next

/
Thumbnails
Contents