Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-10-25 / 39. szám
1996. október 25. Paksi Hírnök s KÉZJEGY - HARMADSZOR Egyszer és mindenkorra véget kell vetni azoknak a torzsalkodásoknak, amelyek akár itt Pakson, akár a megyében megtörténtek. Ezt mondotta bevezetőjében László Kovács Gyula október 11-én, a Belvárosi kávéházban, ahol másodízben gyűltek össze a Tolna megyei alkotók, a Kézjegy Egyesület tagjai. Az est apropója az az összefogás volt, amely azt eredményezte, hogy a hamarosan megjelenő harmadik Kézjegykötetben helyet kapnak a paksi alkotók is, L. Németh Erzsébet, Acsádi Rozália, Szarka József, Oláh Zoltán, Kuti Horváth György, Miszlai Gyula és László Kovács Gyula. A Kézjegy 1994 áprilisában vált megyei egyesületté, 25 alapító taggal. Egy évvel később napvilágot látott az első kiadvány, majd ez év tavaszán a második. Az egyesület tagjainak száma mára már 40 fölé emelkedett és a közeljövőben elkészül a harmadik antológia.-Bonyhád, Dombóvár, Szekszárd és Tolna mellett Paks is képviselteti magát a kötetben - mondotta László Kovács Gyula, az antológia szerkesztője. - Ez számomra azért is nagyon fontos, mert megítélésem szerint Pakson olyan alkotógárda működik, amely színvonalát tekintve messzemenően megállja a helyét. Terveink szerint nem 100, hanem 150 oldalon jelenik meg a soron következő kiadvány. Szorgalmazom, hogy Chochol Erzsébet (akit a második Kézjegyben verseiről ismerhetett meg a közönség) szociofotói szerepeljenek illusztrációként, s így valóban egy jó kötetet vehet majd kézbe az olvasó. PRÉHÁZI SZAVALÓVERSENY Tolna megyei közép- és általános iskolásoknak nyolcadik alkalommal rendezik meg Felsőrácegresen az iskolamúzeumban az Illyés Gyula szavalóversenyt. Iskolánként egy fő nevezhet egy Illyés Gyula verssel és egy lehetőleg Tolna megyéhez kötődő költő versével. A november negyedikén megrendezésre kerülő rangos megmérettetésre október húszadikáig fogadtak el a nevezéseket. A zsűri elnöke Takács Mária, a Simontomyai Vármúzeum igazgatója. Az első három helyezett tizenöt-tizenöt ezer forintos könyvutalványt vihet majd haza a zsűri döntésének alapján. Értesüléseink szerint paksi diákokért is izgulhatnak az érdeklődők. -ese-ÚJ VEZETŐ - ÚJ ÁLMOK... ADunakömlődi Faluháznak október 1. óta új vezetője van, Bodó Katalin személyében. A három éve megnyitott intézményben készségesen vezet körbe az igazgatónő - mutatja a kétszáz személyes előadótermet, ahol még csupaszak a fehér falak, ám tervei között szerepel a paksi és kömlődi művészek alkotásaiból rendezendő kiállítás szervezése — színesebbé téve a ház programját és a falakat. A konyhában kétszáz vendég számára főhet a lakodalmi ebéd - mert kézfogókat is tartottak a faluházban, s ez a szolgáltatás továbbra is megmarad.-Az a célom, hogy érdemes legyen ide bejönni, akkor is, ha nincs konkrét program - szeretnék kialakítani klubhelyiségeket, információs sarkot, ahol az önkormányzat, a VMK hírei, sportprogramok is szerepelhetnének. Bodó Katalin az irodájának „kinevezett” több ezer kötetes könyvtárba vezet, miközben nézzük az igényesen kialakított tetőtér fagerendáit - rájuk férne a takarítás, itt-ott repedeznek a falak is...- Eddig a Városi Művelődési Központban dolgoztam, ahol nem volt fő profilom, társadalmi szervezetekkel foglalkoztam, tanfolyamokat, kiállításokat szerveztem. Mivel a faluház a VMK intézménye, miután „elődöm”, Homok László feladta itteni állását a művelődési központból kellett egy népművelőnek helyébe lépni - én vállaltam. Úgy gondoltam, Komlód nagyon érdekes városrész, s lakóival eredményes lehet az együttműködés, sok színvonalas programot összeállíthatunk közösen. Most még ismerkedek a helybeliekkel, úgy érzem, szívesen segítenek. Az újdonsült igazgatónő beszél arról is: sok a német nemzetiségű ember itt, hagyományaikkal érdemes lenne foglalkozni - tánccsoportjuk újraindul a közeljövőben, citerazenekamak, tánciskolának is otthont ad majd a faluház. Tervei között szerepel a római kori település ásatásainak folytatása a Városi Múzeum kollégáival.-Nem egy „kis VMK”-t szeretnék itt létrehozni - a faluház legyen a falu háza - baráti társaságok összejövetelének is helyet adhatna, éppúgy, mint a nyugdíjasklubnak - ez a szenzációs kis csoport külön klubhelyiséggel rendelkezik, az idős emberek itt találkozgatnak, beszélgetnek - egész Kömlődöt meg lehet ismemi rajtuk keresztül. Tervek, elképzelések... Hoszszú listát lehetne összeállítani belőlük. Mondhatnánk, mindehhez pénz is kellene, ám a kömlődi vállalkozók segítenek a problémák nagy részén, eddig is szponzorálták a faluház működését, programjait — ezután sem lesz másképp, erről már bizosították Bodó Katalint, felajánlották segítségüket. A helyi termelőszövetkezet sem hagyta cserben a művelődési intézményt: plakátokat nyomtattak, ha kellett, fénymásoltak, kirándulásokat támogattak. Fénymásolás, fax, Internet - a legtávolabbi célkitűzések, de előbb-utóbb talán ezek is megvalósulnak. Minden csak pénzkérdés - a tető felújítása is, a cserepek ugyanis meglazultak - szemléljük a réseket Bodó Katalinnal a muskátlis ablakú faluházból kilépve.- Itt ez a szép füves terület - mutat körbe. - A fiatalok gyakran gyűlnek esténként össze, de nincs mire leüljenek - padokkal, virágokkal hangulatosabbá lehetne tenni a parkot. Távolodunk a falu házától. Az út Paksra vezet. Az igazgatónőnek szokatlan még az utazás, e pár kilométert többször megteszi naponta, hisz, mint mondja, a VMK-ban maradtak még elintézetlen feladatai. A „hol jobb?” fel nem tett kérdésére megkapom a választ Bodó Katalintól: szeretné, ha egy év múlva is a Dunakömlődi Faluházban beszélgethetnénk... -sólya-
