Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-10-11 / 37. szám

Paksi Hírnök 1996. október 11. (5 MEZŐGAZDASÁG PAPRIKÁT TESSÉK! SEREGÉLY ERZSÉBET Az atomerőmű szomszéd­ságában Csámpán sokan fog­lalkoznak zöldségtermesztés­sel. Érdekes része ez a paksi tájnak. Egyik kertben homo­kos talajon termesztik a sárga­répát és a zöldséget, a másik­ban már igazi jó fekete termő­földre bukkanhatunk. A közeli erdő jó minőségű komposzttal szolgál. Aki ide születik az megtanulja keverni a földet. Kaján Gyula bácsi a hetvenötödik élet­­t évében jár, ma már csak hobbiból kertészkedik. Két évvel ezelőtt a lá­nya hozott a külföldi útjáról egy szép holland paprikát. Ennek a magját ültette el a kert végébe. A szebb termés magját megszárította és az idén már fólia alatt próbálkozott. Az eredmény ötvenkét de­kagrammos óriási paprika. Egy kis minta...- Van még mit tanulni - mondja a még most is fiatalosan mozgó kertész túl sűrűn ültettem, jövőre még nagyobb tá­volságot hagyok a tövek között. Sokat kell locsolni is. Én még ilyet nem tapasz­taltam, de én mindig elárasztottam, így nem kellett mindig ott lenni. A ház körül folyik az őszi munka, a háziasszony felszedte a virághagymákat, leszüretelték a szőlőt, ottjártamkor épp fát aprítottak. Gyula bácsi valamikor apó­sától tanult kertészkedni, huszonöt éven át járt piacra eladni a megtermelt zöldsé­get. Legtöbbet paprikát termelt, volt úgy, hogy tizenkét fajtát is tudott kínálni. Emellett paradicsomot, uborkát, salátát ültetett a nyolc fólia alá. Az építőiparban dolgozott, a fárasztó j\ munka után még fárasztóbb munka következett, mert ki kellett egészíteni a fizetést. VÁGJÁK, MINT A RÉPÁT... Sártengerben dagonyázó szedő-, fejelő­szedő gépek, teherautók hírét hozzák az emberek. A több hetes eső Paks környékén is megtette a magáét: a cukorrépát felszedni, platóra rakni, szál­lítani már-már lehetetlenséggel határos. Nyögvenyelősen, csikorogva indult a cukorrépaszezon. A paksi vasúti főpálya­­udvar melletti hatalmas Agrokémia-tele­pen Regényi Ferenc répaátvevő vezény­letével hetek óta készenlétben állnak a répa fogadására. A mérlegházban a mér­legelő, a gépjármű-irányítással, rakodás­sal, mintavétellel foglalkozók várva vár­ják a cukorrépával megrakott járműve­ket. Valamennyien emlékeznek még a kö­zelmúlt évekből a bejárat előtt bebocsá­tásra váró, hosszan sorakozó - nemegy­szer pótkocsival is ellátott - teherszállító járművekre, melyek között régen még répával rakott lovaskocsi is előfordult.-Mindez már a múlté - mondja az idén tizenhetedik szezonját kezdő Regé­nyi Ferenc. - Tapasztaljuk, hogy ma már magángazdák nemigen termelnek cu­korrépát, amit a magas betakarítási, szál­lítási költségek miatt inkább nagyüzemi­­leg érdemes termelni.- Kik a legjelentősebb szállítók?-A szövetkezeti gazdaságok. A két faddi szövetkezet 70-70, a madocsai szövetkezet 160, a dunakömlődi pedig 100 hektáron termel, takarított, illetve takarít be és szállít ide cukorrépát. Még ennél is nagyobb, körülbelül 360 hektár a Gyapán és Biritón a korábbi állami gaz­daságokból alakult káeftékben a cukor­répa-területe. A szállítást is a termelők szervezik-bonyolítják, elsősorban saját, ritkábban bérelt eszközökön. Tavaly szeptember közepén, idén az esőzések miatt csak egy héttel később in­dult az ezúttal 36 000 tonnára előbecsült szezon. Tavaly kettő híján ezer vagon ré­pát küldtek az Ercsi Cukorgyárba, az idei összesítés elkészítése, annak időpontja elsősorban az időjárástól függ. Hatalmas répaprizma az átvevő tele­pen, Faddról és Gyapáról érkezett. A bi­­ritóiak másnapra jelezték az első szállít­mány küldését. Sorakoznak előttünk a répával teli vagonok, amelyekhez újab­bakat kapcsolnak.-Tizenöt-tizenhat teli vagon összeállí­tása után jöhet a vontató mozdony, s a te­li vagonok helyére jönnek az üresek - magyarázza a rakodómunkás, aki két tár­sával már nagyon várta szezonkezdetet.-Tudja, valamennyien munkanélkü­liek vagyunk, képzelbeti, mennyire örü­lünk a munkalehetőségnek. Évek óta részt veszünk a szezonban, jól ismernek bennünket és ami a fő, igénylik a mun­kánkat. Abban is reménykednek, hogy felgyorsulhat a cukorrépa-betakarítás, ennek megfelelően az átvétel üteme és csak lidérces álomemlék marad a pár év­vel ezelőtti szezoncsúszás, amikor még januárban is a cukorrépa-betakarítással, átvétellel-szállítással kellett foglalkozniuk. Mindent megtesznek azért, hogy ez ne , így legyen. A többi már az „időjárás­­felelősön” múlik... BUBOR GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents