Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-09-27 / 35. szám

1996. szeptember 27. Paksi Hírnök m Értesítjük a tisztelt lakosságot, hogy DUNAFÖLDVÁR, BÖLCSKE, MADOCSA és PAKS területén a földgázszolgáltatást 1996 október hónapjában megindítjuk. Az egyes lakóházak, intézmények, gazdálkodó egysé­gek tényleges bekapcsolási napjáról 1996. október 3- tól ügyfélszolgálati irodáinkban, illetve kirendeltsé­günkön tudunk felvilágosítással szolgálni. A földgázellátás folyamatosságának és zavartalanságá­nak biztosítása érdekében a csatlakozási szándékukat még nem jelzett lakosság részére a DÉGÁZ Rt. a következő ajánlatot teszi: “ 1996. szeptember 30-ig mindazon lakóknak, akik a földgázhálózatra való csatlakozási szándéku­kat jelzik, azok részére a telekhatáron belüli csatla­kozási pontot 85 000 Ft beruházási hozzájárulás ellenében vállaljuk kiépíteni. ® 1996. szeptember 30-ig mindazon ingatlanok esetében, amelyhez a leágazó részben került kiépí­tésre, attól 20 000 Ft előleg befizetése ellenében 1998. szeptember 30-ig a jelenlegi hozzájárulás mértékének előleggel csökkentett összegéért vállal­juk a csatlakozási pont kiépítését. © 1996. december 31-ig mindazon lakók részé­re, akik a teljes költséget nem tudják vállalni, de be­látható rövid időn belül csatlakozni szándékoznak a földgázhálózatra, azok részére 40 000 Ft előleg be­fizetése ellenében 1998. szeptember 30-ig a jelen­legi hozzájárulás mértékének előleggel csökkentett összegéért vállaljuk a csatlakozási pont kiépítését. A DÉGÁZ Rt. mindazon ügyfeleinek, akik a Dunaföld­­vár, Bölcske, Madocsa és Paks területén a földgázveze­ték beruházásához hozzájárult és 1996. december 31- ig társaságunknál tényleges gázfogyasztóként jelentke­zik, annak 1997-ben 20 000 Ft egy összegű visszatérítést biztosítunk. A földgázszolgáltatással kapcsolatos tájékoztatással készséggel állunk rendelkezésükre kirendeltségünkön: Szabadszállás, Dózsa Gy. u. 10. Tel: 76/353-763, 76/353-370, 76/353-570 ügyfélszolgálati irodáinkban: Paks, Dózsa Gy. u. 6. Tel.: 75/312-422 Dunaföldvár, Gábor P u. 1. Ügyfélszolgálat időpontja: munkanapokon 7.15-15.40 óráig. NYÍLT TÉR kell jegyeznem, hogy a Duna mi­féléről ladikkal jöttem át, hogy pó­toljam a kis konyhapénzemet.) Istenem! Mi is lett ebből a kis paksi városkából? Már megdöb­bentett a szép Nyugdíjasok háza, ami a templomtéren ékeskedik. Arról alig merek beszélni, hogy amikor beléptünk a múzeumba, A Paksi Hírnök POSTÁJÁBÓL „AZ UT0LS0 VÍZIMOLNÁR, VAGY A PAKSI ATOMERŐMŰ?” Kavarog bennem a kérdés, de kezdjük csak elölről. ' Már hosszú ideje a szekszár­di 2-es IDŐSEK KLUBJÁ­NAK tagja vagyok. Nemrég ért minket az öröm, hogy igazgatónk rendelkezésünkre bocsátotta a Szociális Otthon kis autóbuszát. Cél: a paksi atomerőmű látoga­tása. Izgalommal és boldogan vet­tünk részt ebben a kirándulásban, nem is sejtettem, hogy érzelmei­met mennyire felkavarja. A „Bemutatóterem” előtt már vártak ránk, hamarosan beállhat­­tunk a sorba, mert a látvány, a re­mek előadás, még minket, időse­ket is felrázott. Itt tudtuk meg, hogy milyen érték az atom. Hol is állunk mi, magyarok az európai országok sorában, mennyi ára­mot és miként termelve jut el hozzánk az áram minden áldása. Megnyugtatásunkra arról is be­szélt a hölgy, miközben körbe­mentünk a nagy teremben, hogy mennyi védőfelszerelés biztosítja életünket. Arról nem is szólt, hogy hány család életszínvonalát bizto­sítja az ott dolgozók fáradhatatlan munkája. Végül elcsodálkoztam, hogy az erőmű költségén levelezőlapokat vehettünk igénybe, írhattunk sze­retteinknek, amit ők továbbítot­tak. Az információ pedig kéré­semre azonnal kapcsolta az üzem­ben dolgozó ismerősömet, akivel évek óta nem volt alkalmam be­szélni. Miután visszaszálltunk a busz­ba, első utunk az új, igen szép fa­templomhoz vezetett. Ennek pu­ritán egyszerűségét, minden ékes­ségét már kísérőnk, Pinczés Ta­­másné ismertette. Következett a nagytemplom, ahol be kell valljam, hogy nem sokszor imádkoztam, mert annak idején lépcsőin tojást árultam 20 fillérért, mert itt volt a piac. (Meg elállt a lélegzetem. Akármire néz­tem, ismerősen köszönt vissza. A könnyem kicsordult, amikor az utolsó vízimolnárról kezdett beszélni a vezető. Igen! Ez a Fuchs Mihály volt anyósom nagyapja. Unokatestvérei a „RÓKA" lányok a Tavasz utcában laktak - őket még én is meglátogattam és ők is eljöttek hozzánk Géderlakra. Kíváncsiak voltunk a paksi mesterségek kiállítására is - de én már alig vártam, hogy megbeszé­lésünk szerint menjünk ki a Du­­na-partra. Igaz, hogy a túlfélen laktunk, a homokos Duna-part, a friss, hideg folyó illata összeszorí­totta szívem, már csak azért is, mert ott tanítottam meg három kisgyermekemet úszni. Sok ked­ves és izgalmas kalandban volt ré­szünk, amit összefoglaltam élet­regényemben. Ki gondolná, hogy 78 éves koromban megjelentet­hettem itt, Szekszárdon. Terveink szerint mindnyájan hoztunk valami harapnivalót a klubunk segítségével, hogy legyen időnk a nézelődésre, de nem vet­tük igénybe a sétány pacijait, mert kísérőnk kedves meghívására el­mentünk hozzá a Báthory utcába. Soha nem gondoltam, hogy egy modem beton lakótelepi házat ilyen lakályossá lehet átalakítani. A hosszú asztal mellé mind elfér­tünk és alig tudtuk megköszönni a kedves vendéglátást, kényelmet. Valóban én a pesti lány, úgy éreztem magam, mint egy falusi kis liba, amikor autóbuszunk fel­felé ívelő úton az újonnan épült „nagyvárost” mutatta be, mert még volt annyi időnk, hogy a szép kerthelyiségben fagylaltozzunk. Akiben a múlt és jelen össze­ötvöződik, az értheti meg, hogy számomra ez a kis kirándulás mit is jelentett. Szekszárd, 1996. DR. KUJÁNIGÁBORNÉ ZSUNÉNI

Next

/
Thumbnails
Contents