Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-09-27 / 35. szám

1996. szeptember 27. Paksi Hírnök 3) OTTHON (IS) VIGYÁZNAK A GYERMEKEKRE Készük a gyermekek évé- L ben, 1979-ben - olvasha­tó az Ifjúság úti módszer­tani bölcsőde falán. Akkori­ban valószínűleg jobb idők jár­tak a gyermekintézményekre is. Manapság az állam igencsak mostohán bánik a bölcsődék­kel, számukra támogatást egy­általán nem folyósít. A megyé­ben működő összesen© tíz böl­csőde az önkormányzatok jó­indulatától függ, pontosabban a települések anyagi helyzeté­től. Pakson három is működik, így biztosítani tudják a legki­sebbek elhelyezését is. Metzger Józsefné nyugállo­mányba vonulásával új veze­tője van a módszertani böl­csődének Laszlóczky Józsefné személyében, aki a Il-es szá­mú bölcsőde éléről került át az intézménybe:-A módszertani elnevezés nem valami különleges bánás­módot takar, csupán annyit, hogy mi tartjuk a kapcsolatot a vidéki bölcsődékkel, szak­mailag segítjük és felügyeljük őket - tájékoztat Laszlóczky Józsefné, aki elmondta, hogy többnyire kétéves kor az, ami­kor a szülők bölcsődébe adják csemetéiket, de az új gyes-, gyed-rendeletek nyomán az tapasztalható, hogy ennél jó­val előbb, 1-1,5 évesen beke­rülnek, sőt ennél fiatalabbak elhelyezésére is van igény.-A szülők féltik a munka­helyüket - folytatja az intéz­ményvezető -, a fiatal anyu­kák nem engedhetik meg ma­guknak, hogy otthon marad­janak. Például egy egyedülálló édesanya végre talált magá­nak alkalmi munkát, így egyik napról a másikra a mi felügyeletünkre kellett, hogy bízza gyermekét.- Sajnos egyre több a szo­ciálisan rászorulók száma is, akinek az esetében jobban tudjuk mi biztosítani a fejlő­déséhez szükséges feltételeket- gondolok itt a táplálkozásra mint otthon. A pályázatom­ban szerepelt a házi gondozó­női szolgálat megvalósítása. Ugyan a bölcsődében van gyermekfelügyelet, de szeret­nénk ezt a szolgáltatást ott­honra is kiterjeszteni, egész­séges és beteg gyerekekre egy­aránt, egészen 10 éves korig. Szakképzett gondozónőink vannak, akik kimennének ház­hoz és vigyáznának a kicsikre, ha a szülők éppen nem érné­nek rá. Enyhébb lefolyású be­tegség esetén is, amikor a gyerek nem mehet közösség­be, de az anyuka sem akar ki­maradni a munkahelyéről, el­vállalnánk a felügyeletet, így nem kellene táppénzre men­nie. Mindezt egyelőre reggel 7 órától este 19 óráig tervezzük, de ha kérnék, akkor esetleg 22 óráig is megoldanánk. A terv jelenleg kidolgozás alatt áll, de máris lennének jelent­kezők. Laszlóczky Józsefné utalt arra is, hogy nem megoldott a diétás étkeztetés. Aki böl­csődébe jár annak elkészítik a számára megfelelő ételt, de ha átkerül óvodába, iskolába, a szülőnek kell gondoskodnia minderről:- Mi fel tudnánk ezt vállalni- állítja az új vezető. - Je­lenleg a védőnők készítenek egy felmérést, hogy a város­ban hány ilyen jellegű beteg­ségben szenvedő - lisztérzé­keny, diabéteszes - gyerek van és közülük mennyien igé­nyelnék ezt a szolgáltatást. PRÉHÁZI ARCOK A VÁROSBÓL Hogy mi foglalkoztat? - kérdezi Budai István, akit a lakótelepiek délutánonként a Kis ABC pultja mögött találhatnak meg. - Az, ami a vevői­met. Erről a környékről sokan dolgoztak a kon­zervgyárban, ahonnan számtalan embert elbo­csátottak. Legtöbbjük az­óta is munkanélküli vagy potom pénzért dolgozik valahol. A konzervgyár már csak idénymunkára fogad embereket.- Egyébként nevetsé­ges, hogy Pakson nem le­het paksi konzervet kap­ni - folytatja a kereske­dő. - Múltkor Kiskunha­lasról vettem itt készült kon­zervet. Elát kérdezem én, hány kézen átmegy az mire ide kerül? Nem lenne egysze-JÓ NAPOT, MI ÚJSÁG? rűbb a környékbeli boltokat felkeresni és bemutatni az áruválasztékot?- Ha nincs munka, nincs pénz, ha nincs pénz, nincs vevő sem...-Érdemes lenne belenézni a kasszába, hogy mennyi ki­fizetésre váró blokk van. Per­sze ezt a majd „hozom a pénzt” a nagy boltokban nem lehet megcsinálni. Mi megte­hetjük, ismerjük az erre lakó­kat, napi vásárlóink, megbí­zunk bennük. De nagy a pénztelenség. Látszik mikor van hó eleje és hó vége.- Valaha a bolt közéleti fó­rumnak számított...-Nem azt mondják, hogy megyek a boltba, hanem el­­ugrok a Kati nénihez (ő édes­anyám, délelőtt van itt) vagy megyek a Pistihez. Most is megállnak beszélgetni, de nem úgy van, mint régen. Sietnek az emberek. Másodállás, har­madállás vagy éppen munka után rohangálnak. Munka persze nincs. Sokakat foglal­koztat, mi lesz akkor, ha nem megszűnt a gazdálkodás. Hogy ezt elkerüljük van még 10 évünk.- De, hogy ne menjünk messzire: sokan szaladgálnak -jobb híján - alkalmi munka után. Épül a gáz, az átmeneti tároló, a tanerőmű. Az ország minden tájáról vannak itt al­vállalkozók. Meg az alvállal­kozó alvállalkozója - és foly­tathatnám. A munkás meg kap, amit kap. Miért nem kö­tötték ki szerződésben, hogy csak paksiak csinálhatják?- Vagy egy másik téma: fontos lenne, hogy tudják a városlakók, hogy mennyi költségvetése van a városnak és abból mire, mennyit áldoz­nak? Esetleg a Hírnökből egy lapszámot erre lehetne szán­ni...- Kinek adod tovább a hólabdát?-Péter Albertnek. Én „csak” egy boltos vagyok, ő üzletem­ber. Hogyan vélekedik a gaz­dasági lehetőségekről? PRÉHÁZI ILDIKÓ lesz az atomerőmű? Paksot úgy ismerik országszerte: az atomváros - de meddig? Olyan lesz, mint Ózd és akkor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents