Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-09-06 / 32. szám
1996. szeptember 6. Paksi Hírnök 1 VÁROSI MOZAIK KULTURÁLIS PROGRAMOK TEMPLOMSZENTELO M ft M A hosszúra nyúlt nyári felújítási és karbantartási szünet után a Városi Művelődési Központban is beindulnak a fogaskerekek. Ha konkrét programajánlatokkal még nem is szolgálhatunk, az elkövetkezendő kulturális, szórakozási lehetőségek körvonalai kibontakozófélben vannak. Először egy kevésbé jó hír a mozi rajongóinak: az ősztől 50 százalékos jegyáremelés lesz. Bár - sovány vigasz - az emelés utáni 120, illetve 150 Ft-os jegyárak még mindig rendkívül barátságosnak tűnnek a fővárosi mozik 4-500 forintos belépői mellett. A felemelt árat remélhetőleg két évig tudja tartani a művelődési ház. A színházbérietek árait is kénytelenek emelni, bár nem ilyen drasztikus mértékben. Az idei szezonban is meghirdetik a Latinovits-, illetve Móricz-bérletet, az első előadásokra valószínűleg október végén, november elején kerül sor. A pontos egyeztetés még nem történt meg, hiszen az ország színházaiban is csak most, a nyár végével állítják össze az évadban színpadra állítandó darabok listáját. Majdnem biztosra vehető azonban az, hogy a paksi színházlátogatók láthatják majd a Tartuffe-t, a West Side Story-t és a Tíz kicsi négert. Az ifjúsági hangversenybérlet is majdnem készen áll, csupán a negyedik előadás mibenléte bizonytalan. Az egyik verzió szerint népzenei összeállítást hallhatnak majd a bérletek tulajdonosai, míg a másik szerint Paksról indult, más városokban továbbtanult zenészek adnának műsort. A Városi Diákszínpad szeptember 26-án négy darabot is színpadra állít. Beneveztek egy pályázatra, amelynek keretében magyar műveket dolgoznak föl, ekkor kerül majd sor a Diákszínpad előadásainak zsűrizésére. A részletes programajánlatokról lapunk hasábjain is értesülhetnek olvasóink. Nemrégiben befejeződött a kömlődi Szent Imre katolikus templom mintegy két évvel ezelőtt kezdődött felújítása. Az egyház szokásainak megfelelően a templomot szeptember 21-én, szombaton, 10 órakor újraszenteli dr. Mayer Mihály pécsi megyéspüspök. A templom történetéről, felújítási munkálatairól lapunknak dr. Széchenyi Attila alpolgármester beszélt. Dunakömlődre az első német ajkú családok 1785-ben, a németkéri betelepítésekkel egy időben kerültek. Az iskola, plébánia és más középületek után 1825-ben kezdték el építeni a templomot, melyet a következő év Szent Imre napján fel is avattak. A templom Búcsúja november 5-én van. Az épület eredetileg egy meglehetősen magas, mintegy 48 méteres toronnyal készült, de a statikailag instabil szerkezetet az 1800-as évek végén lebontották. 1929-ben húzták föl az új tornyot, amely lényegesen alacsonyabb. A templom fennállásának több mint másfél évszázada alatt csupán néhány apróbb javítást végeztek, így az építmény állapota fokozatosan romlott. A renoválás tervezése már korábban elkezdődött, de 1994-ig kellett várni, amíg a madocsai templom helyreállítása után szabaddá váltak a toronyállvány szerkezetei. A felújítás érdekében az egyház gyűjtést kezdett, amelyhez hozzájárult a Műemlékvédelmi Hatóság, a püspökség, de komoly anyagi segítség érkezett a németországi testvérvárosból, Reichertshofenből is. A helyreállítás összköltsége közel nyolcmillió forintra rúg. A renoválás során rendbe tették a beázott, elmállott falakat, a repedéseket betömték, kívülről-belülről lefestették, lemeszelték az épületet. A tetőt teljes egészében újra lefedték, a fából készült tartószerkezeteket lekezelték. A torony új rézborítást kapott és a toronyórát is megjavították, ami most szépen jár, világít és kellemes hangon üti az órákat. Felszereltek egy új villámhárítót is és a templomkörnyéki terepet is rendbe tették. A templomba került a millecentenáriumi fesztiválon Anton Westner, a német testvérváros polgármestere által átadott Szent Gizella-szobor is, amely így méltó helyére, a fia emlékére szentelt templomba érkezett. SZÉKELY PÉTER SZERENCSÉS... Szerencséje volt annak a sofőrnek, aki hatalmas fékcsikorgást kővetően izzadton szállt ki autójából a lakótelep egyikforgalmas utcáján. Szerencséje volt, mert kis híján ugyan, de elkerülte azt, hogy a járókelők meglincseljék. Szerencséje volt azért is, mert féltett autójában nem esett kár. Azért is hálát adhat a sorsnak, hogy nem kell börtönbe vonulnia amiatt, ami majdnem megtörtént. No de mit mondjon magáról az a kisgyerek, aki nyugodtan kezdett bele az utca szabályos átkelésébe, s aki szeppenve torpant meg a tőle csak néhány centiméterre visító kerekekkel landoló autó előtt? Persze, mondhatjuk, szerencséje volt... ^ Vajon azonos-e a fogalom mindkét esetben? (szp) ^
