Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-08-09 / 28. szám
Paksi Hírnök 1996. augusztus 9. FIATALOK: ISKOLA ÉS TÁRSADALOM A cím mögé ez esetben nem szükséges sikamlós történeteket tenni, még akkor sem, ha olvasásakor sokat sejtető fintort vágunk. A címnek most nincs semmilyen pajzán mellékzöngéje, csupán a valóság kikerülhetetlen tényeire utal. Nem új, mértékében mégis figyelmet érdemel a jelenség, amellyel az „éjszakai életben” járva többé-kevésbé mindanynyian szembesülünk. LÁNYOK AZ ÉJSZAKÁBAN Miről is van szó? Elég egy órát ücsörögni valamelyik meleg nyári estén egy étterem, söröző teraszán, s figyelhetjük a mozgást... NYÁRI MUNKA? NINCS! Munkáskedvű gyerekek kopogtatnak a nyári szünidőben több üzem, bolt, üzlet ajtaján, hogy az egész évben hőn áhított táborozás, vagy éppen az „olyan kerékpár, mint az osztálytársamé...” költségeihez hozzájárulhassanak, mégpedig a munkájukért kapott pénzzel. A munkaügyi központ paksi kirendeltségének munkatársait kérdeztem, tudnak-e idénymunkát ajánlani a diákoknak?-A munkaügyi kirendeltséghez nem érkezett egyetlen munkáltató részéről sem felkérés nyári munkára, nem így a gyerekek részéről - hangzott a válasz a kirendeltség előadójától. Főként júliustól érdeklődtek sűrűn munka után a szülők, iskolai szünetüket töltő diákok. Nem tudtunk segíteni nekik, mivel egyetlen paksi munkáltató sem vállalta a foglalkoztatást. A központ felvette a diákokat foglalkoztató Fürge-diák és a Melo-diák országos szervezetekkel a kapcsolatot, de ők sem tudtak munkát ajánlani. Hogy mi ennek az oka, nem nehéz megmagyarázni. A munkáltatók — még a konzervgyár is, ahol ilyenkor szezonmunkások is dolgoznak - elsősorban szakmunkásokat, felnőtt embereket foglalkoztatnak általában három hónapra. A gyerekek biztatására tehát marad a „gyújtsd kisfiam a zsebpénzed” vagy a „majd talán jövőre” szülői intés és ígéret. Táborozás, bicikli és munka helyett. -pozbai-Bizony, be kell látnunk, hogy éjszakai pillangóink között akadnak igencsak csitri korúak. A tudomány állításai szerint egyre gyorsabban érnek be gyermekeink mind fizikai, szellemi, mind érzelmi síkon, mégis nehéz beletörődni abba, hogy fiataljaink korán kezdik az életet. A nevelés felelőssége vitathatatlanul a szülők vállát nyomja. A pedagógusok is segíthetnek, de a gyermekekkel kapcsolatos gondokat az apáknak, anyáknak kell magukra venni. Azt, hogy mi a teendő, mindannyian pontosan és jól tudjuk - de sajnos mindig csak a mások esetére vonatkoztatva. Hogy kerülnek ezek a „süvölvények” az éjszakába? Van, aki az év közbeni tanulást jutalmazza a gyeplő kilazításával, van, akinél természetes, hogy 15-16 éves lánya késő éjszaka, netalán hajnalban jön haza, de előfordul a legroszszabb is, a közöny. A néha csak bakfisoknak nevezhető lányok gyakran a szülők tudta nélkül merülnek bele az éjszakai életbe: az elvált szülők úgy tudják, a másik vigyáz rá, a műszakos szülők éjszakások, de van, aki egyszerűen ellóg otthonról. Mihez kezdenek magukkal fiataljaink kikerülve a szülői ellenőrzés alól? A legszerencsésebb esetben csak beszélgetnek, megtárgyalják az élet számunkra már érthetetlen és értelmetlen, de őket annál érzékenyebben érintő dolgait, miközben barátságok, szerelmek szövődnek. A valóság sajnos árnyaltabb és szomorúbb is: a barátságból csak bandázás lesz és a szerelmet is csak a meggondolatlan, elhamarkodott testi „ismerkedés” jelenti valamilyen elhagyatott részen: parkban, buszmegállóban. Merre járnak kamaszodó emberkéink? Szeretik a Dunapart és a KRESZ-park nyugodt légkörét, a Szent István tér mozgalmasságát, de a legvonzóbb és a legveszélyesebb is egyben a szórakozóhelyek csábítása, a diszkók, technopartik révülete. Azért kell a veszélyt kiemelni, mert természetszerűleg itt kerülnek, kerülhetnek kapcsolatba az alkohollal, s a talán már nemcsak üres fenyegetést jelentő kábítószerek világával. A vendéglátóipari egységek némelyikében kifüggesztett tábla jelzi, hogy ott bizonyos életkorral meddig tartózkodhatnak a fiatalok, de egységes kereskedelmi szabályozás nincsen erre vonatkozóan. Az egyetlen szabályozást a 18 éven aluliak szeszes itallal való kiszolgálásának tilalma jelenti, a kiszolgálók készségesen csapolnak és töltenek a gyanúsan gyerekképűeknek is... A bűnesetekkel, bűncselekményekkel kapcsolatban hál’ istennek még szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Nincs olyan ágazat, amire a fiatalkorúak „szakosodtak” volna, a rendőrség tudomására jutó néhány eset átlagban hasonló a felnőttek által elkövetett bűncselekményekhez. Ma még gyönyörködünk a fiatal lányokban és büszkék vagyunk rájuk. Szépek, fiatalok és elkeseredésre, aggodalomra egyelőre nincs túl sok ok. Biztos, hogy mindig így lesz? (szp)
