Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-07-26 / 26. szám

1996. július 26. Paksi Hírnök SZOMSZÉDOLÁS ISKOLAHÁBORÚ PÁLFÁN A tanév egyik utolsó tanítási napjának délutánján a pol­gármester kezdeményezé­sére megbeszélést tartott a pálfai tantestület. A két tábor­ra oszlott tanári kar arról vitá­zott, hogy leváltsák vagy ne az iskola igazgatóját, aki egy évvel ezelőtt érkezett Baranyából Pálfára, az igazgatói állásra ki­írt pályázatot megnyerte. Amíg az értekezlet tartott, úgy negyven szülő némán de­monstrált a hivatal előtt. Táb­lákat emeltek a magasba: „Pál­fai pedagógusok, veletek va­gyunk!”, „Gyerekeink - Pálfa jövője”, „Mondjon le az igaz­gató!”-Érthetetlen, miért alakult ki ez a helyzet - kezdi Balogh László polgármester. - Van elegendő pénz az oktatásra, a szolgáltatás színvonala is meg­maradt. Az iskola jelentős ösz­­szegeket nyert különböző pá­lyázatokon, amelyekre az új igazgató adta be a pályamun­kákat. A megbeszélést a polgármes­ter a pedagógusok kéré­sére hívta össze, de úgy látszik, hiába. Balogh László úgy fogalmaz, hogy „aggó­dom, mert nem tudtuk felol­dani ezt a konfliktushelyze­tet... Megítélésem szerint a lehető legrosszabb dolog tör­tént. Az ügy olyan pályára került ugyanis, ahol nem le­het irányítani a folyamatokat. Attól tartok, hogy a farkas­törvények tesznek rendet.” -Úgy tapasztalom, hogy ez az igazgató leváltását szorgal­mazó ügy föl lett nagyítva - folytatja a polgármester. - Az igazgató autokrata vezetési stí­lusát sokan kifogásolják és az oktatási programját is meg­jegyzésekkel illették. Ezt nem értem, hiszen a tantestület egy évvel ezelőtt azt elfogadta. Sajnos nem született komp­romisszum ezen az érte­kezleten, sőt, olyan javas­lat sem hangzott el, ami alap­ján a továbbiakban nyugod­tan folyhatna a munka az is­kolában. A pedagógusok a megbe­szélésen egy-két kivételtől el­tekintve nem foglaltak állást. Van aki szerint azért, mert fél­tik az egzisztenciájukat, hiszen Pálfán tanítanak, ott építkez­tek, s a környéken nem kínál­­gatják a pedagógusállásokat. Vasvári Attila igazgató a pá­lyázat megnyerésével egy évvel ezelőtt elfoglalta az állást, s beköltözött a szolgála­ti lakásba. Az ő menesztésével kapcsolatban így szól a pol­gármester: „A határozott időre kinevezett embereket úgy be­bástyázzák a jogszabályok, hogy az illetőket onnan el­mozdítani - egymillió forint kártérítés megfizetése nélkül - szinte lehetetlen.”- Mit vétett, hogy ez a helyzet kialakulhatott? - kérdezem az igazgatótól.- Egyáltalán semmit - vála­szolja. - Hecckampány az egész, ami itt folyik. Később az igazgató elmondta azt is, hogy az elmúlt tanévben Pál­fára került fiatal tanár, Kele­men Attila szítja a hangulatot. Vasvári Attila szerint azért, mert rengeteg gond van Kele­mennel, bár fegyelmit nem adott neki. Az igazgató ki­hívta az országos szakértőt, aki számos szakmai hibát ta­lált Kelemen Attila munkájá­ban. Közölte azt is, hogy „Kelemen és két lány szeren­csére elmegy Pálfáról... a töb­biekkel semmi gond nin­csen.” Ezek után következzenek a „többiek”. Kiss Győző tanár is nehez­ményezi az igazgató autokrata vezetési stílusát, s hozzáteszi, hogy a testület egyetlen tagjá­tól nem fogad el építő véle­ményt, szakmailag bizonyta­lan, vezetése alatt szétverődött Lakos Gyuláné - szintén szülő - kesereg, mert a gye­rekek rontottak tanulmányi eredményükön. A legtöbb gyerek nem sze­ret már iskolába járni. Az igaz­gató ellenzi az iskolaszéket, azért az nem is működik. Ha ezzel vagy az iskolával kap­csolatban kérdezünk bármit, az igazgatótól lekezelő választ kapunk. Szakmai dolgokról a szülők kérdezni sem merik. Pedig lett volna miről érdeklődni. Az állandó dolgozatozásról. A negyedik osztályban egy na­pon három dolgozatot írattak. Meglepődtem, amikor Sza­­bópál Mónika telefonon mondta el véleményét. Áprilisban távozott Pálfáról, az iskolából, családi okok mi­att. Elmondta, hogy az előtt néhány hónapja nagyon rossz volt a légkör a testületben. Szerinte azért, mert koráb­ban, húsz éven át egy igazga­tónő állt az iskola élén. Akko­riban „langyos tespedés” volt jellemző az iskolára. „Ez mindenkinek tetszett. Ám a szeptemberi váltás után min­denkit megdöbbentett a szo­­katlanság, például az, hogy dolgozni kellett, hogy számon kérés volt...”- Rettenetes bizonytalanság­ban telik a nyár diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak egyaránt - mondja Szőke József szülő. - Mit vétettünk? - kérdi. - Legalább az évzárón mondtak volna valamit... vala­mi vigasztalót, megnyugtatót... íz iskola igazgatója nem vett részt a pálfai tanévzárón és a nyolcadikosok bal­lagásán. Az utolsó pillanatig várt rá a tömeg. Helyettese lépett a mikrofonhoz, s ő ér­tékelt, ő búcsúztatott. Hogy az igazgató miért maradt távol az ünnepségről? Azt még ma sem tudni. V. HORVÁTH MÁRIA a „csapat”, a fiatalok „kiszáll­nak”... „Harminc évnyi tanítás után most azon gondolkodom, hogy elhagyjam-e a pályát?” Kiss Győző szerint Kelemen , Attila mindvégig bizonyí­tani akart, s van respektje a gyerekek előtt... A tantestü­letben izzik a levegő az em­berek bizonytalanságától, pél­dául azért, mert az iskolával, a diákokkal kapcsolatban nem tudnak adatokat a pedagógu­sok, mert az igazgató ezeket nem közli velük. Kelemen Attila elmegy a fa­luból. Ennek egyrészt anyagi oka van, mert a félév óta le­csökkentették az óraszámait. Ez akkor történt, amikor a tes­tület megválasztotta szakszer­vezeti titkárnak. Távozásának a másik oka az igazgatótól va­ló függés. Kelemen Attila nem érti, k hogy most szinte azt bi­zonyították be, hogy nem tud tanítani, viszont év elején a szakfelügyelő őt és a tanme­netét megdicsérte... Bérdi Imréné tanítónő úgy mondja, nem olyan nagy ez az ügy. Mindenki egyformán hi­bás. Az igazgató szakmai tu­dását elismeri, mert például „a pályázata igen alapos”. Bérdi­né úgy fogalmaz, hogy alsó ta­gozatban szeptembertől sem­mi nem változott. A szülők közül Lakosné Juszt Zsuzsanna felháborodásának ad hangot, ugyanis a cikk elején említett értekezleten - mint megtudta - több peda­gógus kért titkos szavazást „az igazgató ügyében”, de ez nem történt meg. Azt is javasolták, hogy az igazgató kérjen maga ellen bizalmatlansági szava­zást, de ezt sem tette meg. Az asszony úgy látja, hogy a tanári kar nem egységes, azt pedig tapasztalja, hogy a tanulók is érzik ezt az áldat­lan állapotot, ami nagyon nagybaj.

Next

/
Thumbnails
Contents