Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-07-26 / 26. szám
1996. július 26. Paksi Hírnök SZOMSZÉDOLÁS ISKOLAHÁBORÚ PÁLFÁN A tanév egyik utolsó tanítási napjának délutánján a polgármester kezdeményezésére megbeszélést tartott a pálfai tantestület. A két táborra oszlott tanári kar arról vitázott, hogy leváltsák vagy ne az iskola igazgatóját, aki egy évvel ezelőtt érkezett Baranyából Pálfára, az igazgatói állásra kiírt pályázatot megnyerte. Amíg az értekezlet tartott, úgy negyven szülő némán demonstrált a hivatal előtt. Táblákat emeltek a magasba: „Pálfai pedagógusok, veletek vagyunk!”, „Gyerekeink - Pálfa jövője”, „Mondjon le az igazgató!”-Érthetetlen, miért alakult ki ez a helyzet - kezdi Balogh László polgármester. - Van elegendő pénz az oktatásra, a szolgáltatás színvonala is megmaradt. Az iskola jelentős öszszegeket nyert különböző pályázatokon, amelyekre az új igazgató adta be a pályamunkákat. A megbeszélést a polgármester a pedagógusok kérésére hívta össze, de úgy látszik, hiába. Balogh László úgy fogalmaz, hogy „aggódom, mert nem tudtuk feloldani ezt a konfliktushelyzetet... Megítélésem szerint a lehető legrosszabb dolog történt. Az ügy olyan pályára került ugyanis, ahol nem lehet irányítani a folyamatokat. Attól tartok, hogy a farkastörvények tesznek rendet.” -Úgy tapasztalom, hogy ez az igazgató leváltását szorgalmazó ügy föl lett nagyítva - folytatja a polgármester. - Az igazgató autokrata vezetési stílusát sokan kifogásolják és az oktatási programját is megjegyzésekkel illették. Ezt nem értem, hiszen a tantestület egy évvel ezelőtt azt elfogadta. Sajnos nem született kompromisszum ezen az értekezleten, sőt, olyan javaslat sem hangzott el, ami alapján a továbbiakban nyugodtan folyhatna a munka az iskolában. A pedagógusok a megbeszélésen egy-két kivételtől eltekintve nem foglaltak állást. Van aki szerint azért, mert féltik az egzisztenciájukat, hiszen Pálfán tanítanak, ott építkeztek, s a környéken nem kínálgatják a pedagógusállásokat. Vasvári Attila igazgató a pályázat megnyerésével egy évvel ezelőtt elfoglalta az állást, s beköltözött a szolgálati lakásba. Az ő menesztésével kapcsolatban így szól a polgármester: „A határozott időre kinevezett embereket úgy bebástyázzák a jogszabályok, hogy az illetőket onnan elmozdítani - egymillió forint kártérítés megfizetése nélkül - szinte lehetetlen.”- Mit vétett, hogy ez a helyzet kialakulhatott? - kérdezem az igazgatótól.- Egyáltalán semmit - válaszolja. - Hecckampány az egész, ami itt folyik. Később az igazgató elmondta azt is, hogy az elmúlt tanévben Pálfára került fiatal tanár, Kelemen Attila szítja a hangulatot. Vasvári Attila szerint azért, mert rengeteg gond van Kelemennel, bár fegyelmit nem adott neki. Az igazgató kihívta az országos szakértőt, aki számos szakmai hibát talált Kelemen Attila munkájában. Közölte azt is, hogy „Kelemen és két lány szerencsére elmegy Pálfáról... a többiekkel semmi gond nincsen.” Ezek után következzenek a „többiek”. Kiss Győző tanár is nehezményezi az igazgató autokrata vezetési stílusát, s hozzáteszi, hogy a testület egyetlen tagjától nem fogad el építő véleményt, szakmailag bizonytalan, vezetése alatt szétverődött Lakos Gyuláné - szintén szülő - kesereg, mert a gyerekek rontottak tanulmányi eredményükön. A legtöbb gyerek nem szeret már iskolába járni. Az igazgató ellenzi az iskolaszéket, azért az nem is működik. Ha ezzel vagy az iskolával kapcsolatban kérdezünk bármit, az igazgatótól lekezelő választ kapunk. Szakmai dolgokról a szülők kérdezni sem merik. Pedig lett volna miről érdeklődni. Az állandó dolgozatozásról. A negyedik osztályban egy napon három dolgozatot írattak. Meglepődtem, amikor Szabópál Mónika telefonon mondta el véleményét. Áprilisban távozott Pálfáról, az iskolából, családi okok miatt. Elmondta, hogy az előtt néhány hónapja nagyon rossz volt a légkör a testületben. Szerinte azért, mert korábban, húsz éven át egy igazgatónő állt az iskola élén. Akkoriban „langyos tespedés” volt jellemző az iskolára. „Ez mindenkinek tetszett. Ám a szeptemberi váltás után mindenkit megdöbbentett a szokatlanság, például az, hogy dolgozni kellett, hogy számon kérés volt...”- Rettenetes bizonytalanságban telik a nyár diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak egyaránt - mondja Szőke József szülő. - Mit vétettünk? - kérdi. - Legalább az évzárón mondtak volna valamit... valami vigasztalót, megnyugtatót... íz iskola igazgatója nem vett részt a pálfai tanévzárón és a nyolcadikosok ballagásán. Az utolsó pillanatig várt rá a tömeg. Helyettese lépett a mikrofonhoz, s ő értékelt, ő búcsúztatott. Hogy az igazgató miért maradt távol az ünnepségről? Azt még ma sem tudni. V. HORVÁTH MÁRIA a „csapat”, a fiatalok „kiszállnak”... „Harminc évnyi tanítás után most azon gondolkodom, hogy elhagyjam-e a pályát?” Kiss Győző szerint Kelemen , Attila mindvégig bizonyítani akart, s van respektje a gyerekek előtt... A tantestületben izzik a levegő az emberek bizonytalanságától, például azért, mert az iskolával, a diákokkal kapcsolatban nem tudnak adatokat a pedagógusok, mert az igazgató ezeket nem közli velük. Kelemen Attila elmegy a faluból. Ennek egyrészt anyagi oka van, mert a félév óta lecsökkentették az óraszámait. Ez akkor történt, amikor a testület megválasztotta szakszervezeti titkárnak. Távozásának a másik oka az igazgatótól való függés. Kelemen Attila nem érti, k hogy most szinte azt bizonyították be, hogy nem tud tanítani, viszont év elején a szakfelügyelő őt és a tanmenetét megdicsérte... Bérdi Imréné tanítónő úgy mondja, nem olyan nagy ez az ügy. Mindenki egyformán hibás. Az igazgató szakmai tudását elismeri, mert például „a pályázata igen alapos”. Bérdiné úgy fogalmaz, hogy alsó tagozatban szeptembertől semmi nem változott. A szülők közül Lakosné Juszt Zsuzsanna felháborodásának ad hangot, ugyanis a cikk elején említett értekezleten - mint megtudta - több pedagógus kért titkos szavazást „az igazgató ügyében”, de ez nem történt meg. Azt is javasolták, hogy az igazgató kérjen maga ellen bizalmatlansági szavazást, de ezt sem tette meg. Az asszony úgy látja, hogy a tanári kar nem egységes, azt pedig tapasztalja, hogy a tanulók is érzik ezt az áldatlan állapotot, ami nagyon nagybaj.
