Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-01-26 / 3. szám

Paksi Hírnök 1996. január 26. (5 ÉLELMEZÉS MIT TESZÜNK AZ ISKOLÁSTÁNYÉRBA? Ezt az ügyet igencsak kiemelten kezelték az elmúlt rendszerben. Természetesen a térítési díjak az évek folyamán változtak, de több­nyire a családok jövedelme is eh­hez viszonyítva nőtt. Ha meg nem - mivelhogy új fogalommal ismerked­hettünk mára meg, úgymint munka­­nélküli segély, jövedelempótló támo­gatás -, abban az esetben az önkor­mányzat támogatásban részesíti a rá­szoruló családot, a térítési díj 50-25 százalékát is átvállalva. Éhező gyermek nem lehet sem óvo­dában, sem iskolában. Hogy esetleg otthonról a szülők reggeli nélkül enge­dik el a gyereket, az már más kérdés, de szakemberek véleménye szerint ez in­kább szülői hanyagság, mert egy pohár tej és egy kifli azért minden családban akad. Ennek ellenére mindig vannak szü­lők, akik soknak érzik a térítési díjat és inkább otthon étkeztetik az óvodás vagy iskolás korú gyermeket. Mint például az az ifjú házaspár is, akit nemrég ismertem meg. A félj elég jól keres, a feleség kevésbé, mivel tudvalévő, hogy bedolgozásból a kere­setek nem a plafont verik. Az óvodás és az iskolás gyermek mikor hazajönnek, fogyasztják el az édesanyjuk ebédjét. S ez az, ami szöget ütött a fejembe, s ott motoszkál azóta is: Kérdem a kisebbik gyermeket, hogy mit szeretnek enni? Hallok ezt-azt, s vé­gül mondja, hogy milánói makarónit. Hát azt hol ettél? - kérdem. Csak az óvodában - mondja a gyermek. A Dunavend Kft. konyháján főznek a város összes óvodása számára. A ven­déglátós cég nyersanyagnorma kiveté­sein azon ételek szerepelnek, amelyet gyermekélelmezéssel foglalkozó szak­emberek állítottak össze, s ebben fi­gyelembe vették az óvodás vagy iskolás napi tápanyagszükségletét, amelynek időarányos részét a gyermekélelmezés­ben biztosítják.- Mi csak színhússal dolgozunk - mondja Jávori Jánosné, Marika, az üzletvezető. - Baromfinál is csak com­bot kapnak a gyerekek. Nagyon ügye­lünk a heti étlapra, amely a főzelék - hús - kelt, illetőleg főtt tésztaarányt biztosítja, a felhasznált nyersanyagok alapján.- A nyersanyagnorma egy óvodás esetében a háromszori étkezés igény­­bevételénél napi 90 Ft, amelynek húsz százalék áfával növelt összegét térítik a szülők. Iskolás gyermek esetében ez az összeg 106 Ft, amelyet hasonló módon térítenek a szülők. Ily módon biztosít­juk a gyermekek tízóraiját - hangsú­lyozom tízóraiját -, ebédjét és uzson­náját. Nem hiszem, hogy az a szülő, aki figyelemmel kíséri gyermeke étke­zését, panaszkodhatna ránk. Mostaná­ban még cukrász által készített süte­ményt is biztosítunk az ebédhez, mivel tudjuk, hogy mindig kelendő. S azt is elmondanám - folytatja -, hogy mi minden esetben egy darab gyümölcsöt adunk ki szállításra. Egy almát, egy na­rancsot vagy banánt. Tudni kell, hogy a gyermek az otthoni szokásokat ke­resi, ha otthon nem ismeri meg azokat az étkeket, itt is csak turkálni fog, a mi gondosan elkészített ebédeinkben. Erre eklatáns példa az aranygaluska, amelyet sok szülő odahaza még soha nem készített, de ez a gyermekélelme­zésben gyakorta előfordul. Természe­tesen ebben az esetben nem turkálják az ételt a nebulók, hanem örömmel el­fogyasztják. Szokás avagy a pénz határozza vajon meg, hogy mi kerül otthon a gyermek tányéijába? Régóta vizsgálat tárgya e téma, ma, a relatív bőség korszakában. Sokat árulhat el egy tízórai valamely iskolában. Ez már azonban a szociál­politika, amely egyre nagyobb teret követelne magának ebben a kettésza­kadó és leszakadó világban. Eördögh A GYERMEKEKÉRT Mint arról lapunkban már hírt adtunk az „Egészségesebb iskolákért” pá­lyázat egyik különdíját Siposné So­mogyi Andrea, a Móra Ferenc Általános Iskola tanítónője nyerte el. Tanulmányá­ban ötödik-nyolcadik osztályosok szá­mára készített tematikát a dohányzás, al­kohol, AIDS és a kábítószer témakörében. Kérdés, nem túl korai-e a tizenegy-két éves emberkékkel ilyen dolgokról beszél­ni, ám ha arra gondolunk, hogy előfor­dul ennyi idős korban a rendszeresen do­hányzó, alkoholfogyasztó vagy éppen szülő fiatal, akkor láthatjuk, nem lehet elég korán kezdeni a felvilágosítást:- Sajnos sokan alkalmazzák a strucc­politikát, ha nem látjuk ne is beszéljünk róla - mondja a tanárnő -, vagy ne hív­juk föl a gyerek figyelmét ezekre a dol­gokra? Mint gyakorló szülő és pedagó­gus magam is tudom, hogy mindez téma az iskolások között és sokan ki is pró­bálják. Mielőtt elkezdenénk iskolánkban a programot mindenképp beszélni sze­retnénk a szülőkkel arról, hogy mit is akarunk hogyan akarjuk, miben tudná­nak segíteni. Ugyanezt tanácsolnám a többi nevelő számára is. Szívesen fogad­nék minden ötletet, de az osztályfőnöki órák keretén belül zártkörűek lennének a foglalkozások. A négy évfolyamon keresztül 12-12 órát kell szánni egy-egy témára. Kezde­nénk ötödikben a dohányzással, amelynél az a cél, hogy teljesen utasítsák el. A program hatodikban az alkohollal folytatódna. A nevelés során itt nem tel­jes absztinenciára törekszünk, csak a gye­rek tudja, hogy hol a határ, mikor ihat és mennyit. Hetedikben következne a gyógy­szerfogyasztás és az AIDS, majd nyolca­dikban a kábítószer veszélyeire hívnánk fel a figyelmüket.- Célunk, hogy ismerjék a gyerekek, hogy mi megy végbe a szervezetükben például akkor, ha rágyújtanak egy ciga­rettára. Mindezt szemléltető eszközök­kel, beszélgetéssel kívánjuk elérni. Bár­mit megkérdezhetnek, teszteket tölthet­nek ki. Remélem, mindebben partnerek lesznek a szülők és kollégák egyaránt. Most a második félévben tervezzük az indítást a közreműködő általános iskolákban. A gimnázium és az ESZI is felhasználná a tanulmányt, csak át kell dolgozni középiskolások számára. Egy év múlva bizonyára többet tudok mondani arról, hogy miként vált be a kezdeményezés.

Next

/
Thumbnails
Contents