Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-06-14 / 23. szám
1996. június 14. Paksi Hírnök 1 ALULNÉZETBEN E sorok írója Hollandiában, pontosan Amszterdamban találkozott először a kábítószer rabjai iránt megnyilvánuló törvényerejű toleranciával. Mint tudjuk, ezen ország nem csupán réhabilitáüós intézetekkel és intézkedésekkel igyekszik segíteni a drog rabjain, rabszolgáin, de a bűnözés csökkentése érdekében olyan törvényt is alkotott, mely biztosítja azt, hogy kábítószeréhségben szenvedő személyeknek bármelyik orvos kis adag droggal segítsen, csökkentse ezzel szenvedéseiket, illetve az ezekből adódó, legtöbbször bűnözésbe torkolló cselekmények lehetőségét, ezenkívül liberalizálta a lágy drogok használatát is. Becslések szerint országunkban durván huszonöt-harmincezer ember rabja különböző kábítószereknek. Természetesen szó sem lehet hiteles jelmérésekről. Ki tudná felderíteni teljes egészében például a rejtekhelyeken termesztett indiai vadkendert vagy egy-egy mákültetvény valódi rendeltetését, a hazánkban előállított szintetikus és egyéb kábítószerek mennyiségét, nem is szólva a külföldről ff behozott drogmennyiségről. A lefoglalt kábítószertömeg egyértelműen bizonyítja, hogy a rendszerváltozás után elég volt kéthárom esztendő és a kábítószer tranzitországából fogyasztó országgá váljunk. Törvényeink szerint a kábítószer fogyasztása önmagában nem bűncselekmény, forgalmazása és terjesztése azonban igen. A parlamentben vissza-visszatérő vita tárgyát képezi a holland példa szerint az úgynevezett lágy drogok legális árusításának lehetősége, ez idáig azonban nem született érdemi döntés. A HETFEJU KÍGYÓ Mi paksiak úgy tartjuk, hogy városunkban nyoma sincs drognak, pedig naponta találkozhatunk olyan jelenségekkel, melyek arra utalnak, hogy valami furcsa kábulat kísért a fiatal barátnőink, barátaink áttáncolta paksi éjszakákban. Hajnali egy óra van, a diszkó csak nem akar fáradni, a hullámzó éjszakai élet kellős közepén Extasy, a hódító tabletta után érdeklődöm újdonsült fiatal ismerősömtől.-Mennyit ér felétek egy tabletta?-Adni vagy venni akarsz? - kérdez vissza gyanakodva.- Persze, hogy venni. -Szerintem te zsaru vagy, vagy egyszerűen hülye, aki meg akarja magát veretni.-Keseredett középkorú paksi ember vagyok, de azért szeretnék oldott hangulatban maradni - jegyzem meg rezignáltan, kerülve szúrós tekintetét.-A tabletta kétezer ruppó, ha LSD-s bélyeg kell, azt megkapod akár egy ezresért, de nálam nincs. Ha felét előre kifizeted nekem, akkor tudok szerezni egy illetőtől. Talán még egy-két szál marihuánás cigi is akad. Ha az Extasynál maradsz jobb, ha mindjárt kettőt veszel, mert hat óra múlva úgy kiszárad a szervezeted, hogy kiiszod a Dunát. Ha köpsz valakinek, csókold meg a keresztfádat öreg.- Olcsóbban nem megy?- Kell vagy nem kell?- Mégiscsak kevesebbe kerül a pia - válaszolom suttogva, felállók az asztaltól és elsomfordálok más társaságot keresve. Körülöttem kering a forgatag, mindenhol az önkívület semmi mással össze nem hasonlítható tomboló ereje. Hagyom a diszkót, indulok békésebb vizekre. Ismerős vendéglátó helyiségbe térek, hol ismerőst találok. —Ezek a gyerekek már a piát is megvetik - mondja fanyar mosollyal barátom. - Betablettáznak és kész. Ha mégis isznak a drogra valamit, az már csak a hecc kedvéért van. Szörnyű látni őket, amikor kimegy belőlük a bódulat, főleg, ha nem jutnak folyadékhoz vagy újabb adaghoz. Iszonyúan tudnak szenvedni. A napokban egy tizenéves kislány itt kint az út mellett úgy ette a füvet mint a kutyák. Persze egyeden haver sem segített rajta, én szántam meg három vagy négy pohár kólával. A jó ég tudja, hogy hol szerzik az anyagot, ezeket kínpadon sem tudnád szóra bírni.- Csupán az úgynevezett diszkótablettákról lehet szó? —Megesik, hogy erősebb nyugtátokra isznak és attól a bódulat, de nem nehéz megtapasztalni, hogy jelen van az LSD és a marihuána is. De hát melyik magyar városban nincsenek jelen a lágy drogok? Még szerencse, hogy nálunk - legalábbis észrevételem szerint csak az éjszakai mulatozásokra korlátozódnak. Végül is semmi különösebbet nem sikerült megtudnom a kábítószer paksi jelenlétéről éjszakai kirándulásom során, csupán arról sikerült megbizonyosodnom, hogy ilyen vagy olyan formában, de itt van a városban. Profitál és megvadít, boldoggá és tönkre tesz, ahogy ez lenni szokott. Egy kábítószer-függőségből kigyógyult ismerősöm egyszer így vélekedett a drogról: „A narkó olyan, mint egy hétfejű kígyó. Bemászik a test és a lélek legrejtettebb zugaiba és minden képzeletet felülmúló rombolást végez. Hozzá képest az alkohol pancser kis rablógyilkos. Ha valaki azt hiszi, hogy a kábítószer segítségével eljuthat a mennyországba élete legnagyobb ostobaságát köved el, nem veszi vagy nem akarja észrevenni, hogy a bibliai kígyó csábításának enged. ” Érdeklődésünkre a Paksi Városi Rendőrkapitányságon elmondták: jelenleg nincsen kábítószeres ügy vizsgálati szakaszban, ami persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy kábítószerjelen van a városban. Ez utóbbit némileg megerősíti az a tény, hogy néhány héttel ezelőtt az egyik paksi általános iskolában egy második osztályos kisfiúnak egy ismeretlen férfi LSD-bélyeget kínált. Az esetről a nyolcesztendős gyermek a szüleinek számolt be és mint mondotta, felismerte a bélyeget, mert az LSD-bélyegtérkép az iskola falán kifüggesztve áll. A paksi nyomozók három héten keresztül civilben figyelték meg az iskola környékét, azonban a megfigyelés eredménytelen maradt.
