Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-06-07 / 22. szám
Paksi Hírnök 1996. június 7, Ü© HÉTKÖZNAPOK A L1 , z átutazók, látogatók úgy tartják, hogy szép, békés kisváros a mi városunk. Jólesik ezt hallgatni, különösen így, a millecentenárium áhítatában, a kitavaszodott Duna-parton rendezett pikniken, esedeg madárdalos késő délutánokon, amikor valamelyik parkban vagy presszó teraszán megpihen kicsit az ember, s elnézi a békésen ballagó folyamot, a járókelőket. „Bolond április, csodás, virágzó május” - mondjuk egymásnak mi paksiak, óvatoskodó, udvarias mosolyt vonva arcunkra. Megállapítjuk, hogy nem történik ebben a kisvárosi tavaszban semmi különös. Minden rendben van. Darazsak döngicsélnek virágzó fák, virágok illatot ejtenek, minden körülöttünk zajló történés természetes medrében folyik, ha téma adódik nem különösebben „téma”. Az sem nagy ügy például számunkra, hogy a Kishalász teraszán néhány békésen sütkérező paksi polgárt megszorongatnak kissé a Pécs-Kispest meccsről érkező, örömünnepben fürdőző fővárosi Honvéd szurkolók. Ők nem rettegett Fradi-szurkolók, kezét-lábát nem törik senkinek, csak pezsgőt bontanak a négykettes győzelemre. „Csak” a kiszolgáló és a vendég nyakát szorongatják meg egy kicsit, hajukba beletépnek, szemüket kinyomni készülődnek. Nincs nagy baj, már csak azért sem, mert ez utóbbiról lemondanak. „Hagyjuk a francba ezeket, mégis csak van egy Atom Antijuk” - rikoltozzák, s visszaverik magukat autóikba, máris száguldanak tovább, Kispestre, oda, hol a szó szoros értelmében övék a grund. „Kemény mag”, hangzik innenonnan a presszóban, teraszon egyaránt, mintha mi sem történt volna, marad a béke. Csendes, békés a mi kisvárosunk. Ha például a nagybani kommunális hulladék begyűjtésének ideje jár, akkor nem kell panaszkodnunk a precízen összegyűjtött és a szállítás előtt széttúrt hulladék szerény mennyiségére. Bőséggel szolgál belőle önmagának városunk. Az óváros szívében, a patinás kávéház előtt az úttesten elgázolt-pusztult fekete kandúr, ok a még nagyobb békességre, hiszen soha többé nem fog átszaladni senki előtt. Apró légypiszoknak tekinthető a magyarok 1100. esztendejének ünnepére szépítkező óváros arcán. Nem történik semmi különösebb nálunk. Az erőmű csendes szorgalommal energiát termel, a konzervgyár még csendesebb szorgalommal nem termel semmit, csak kazánt bont és épít, meg csomagol, ha ugyan még van mit. Könnyen VÁROSI SETA megeshet, hogy már minden csomagolni való be van csomagolva, de hát ezt még a helyi orgánumok sem tudhatják, nem adatik meg számukra az ez iránti tájékozódás lehetősége. Azért nincs gáz, mert legjobb számításaink szerint hamarosan itt a gáz. Gyors híreink nem kimondottan távirati jellegűek: történt egy feltételezett önbetörés, az utakon néhány koccanás. A diszkó mosdójában minden eshetőségre készen víz csurran a csapból, csupán a zenétől és némi alkoholtól, nem pedig mindenféle tablettáktól kábul a nagyreményű. - Legalábbis tudomásunk szerint. Úgy tűnik rendben áttáncolja magát a gyönyörű-gonosz nyárba. Megesett, hogy a közelmúltban egy bódult éjszakán Jóska-Pista nyakon vágta egymást, de fogdmeg nem fogta őket, így nem született néhány kékeszöld folton kívül semmi baj, s megígérték egymásnak, hogy ezen apróságot is lerendezik egymással a legközelebbi találkozásnál. Csak úgy gyalogosan baktatok vissza a lakótelepről az óvárosba. Mindig is nagyon szerettem, számomra mindig is nagyon szép volt, s most, a millecentenárium idején még jobban kicsinosítja magát, kifesti, akár egy bálba készülő hölgy. Megszépül a templomtér alatt húzódó üzletsor, fölötte tavaszba révedő, egykedvű fiúk-lányok lengetik lábukat, néha belecsókolnak a langymeleg májusi szélbe. A múzeum, a képtár kínálja magát a látogatónak, s a Hangulat is megújuló presszó. Tollhegyre kívánkoztak ezek az egyszerű szép szavak. Csendes a mi kis városunk, azért téma akad mindig a tollforgatónak. Ha kell lehajol érte, hiszen ott hever az utcán, akár egy langyos május délutáni séta során. SZARKAJÓZSEF
