Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-05-24 / 20. szám

Paksi Hírnök 1996. május 24. RENDŐRÖKKEL AZ ÉJSZAKÁBAN SZOLGÁLUNK ÉS VÉDÜNK Nemrégiben városunk polgármesteré­től, Herczeg Józseftől vehették át az „Év rendőre” kitetüntést Halász La­jos rendőr zászlós és Juhász István rend­őr százados. Hogy megtudjam, hogyan dolgozik Paks város két kiváló rendőre, elkísértem őket. Soha életemben annyi viccet még nem hallottam, mint azon az éjszakán, ami­kor Halász Lajos megszokott szolgálatát teljesítette.- Honnan veszed a vicceket? - kérdez­tem az illetékest.-Tudod itt állandóan gondolkodni kell, a legtöbbet munka közben találjuk ki - válaszolja. Az ügyeletet teljesítők is bekapcsolódnak a párbeszédbe és iga­zolják valóban nagy viccmesélő. Még zaj­lik a beszélgetés, amikor szólnak, hogy valahol egy riasztó süvölt, nézzük meg. Ezzel megkezdődött a munka és elindu­lunk az éjszakába. Körbenézünk a meg­adott helyen, de még be sem fejeztük igazán, amikor ismét értesítik a két szol­gálattevőt, hogy lopás történt. A helyszí­nen elmondják: pár ezer forint és egy rá­diótelefon tűnt el az igazgatói irodából. A két rendőr megosztja a munkát, kihallgat­ják a tanúkat, felveszik az adatokat és kapnak az elkövetőkről személyleírást is.-Ha szerencsénk lesz még ma vissza­hozzuk a telefonját - mondják. A személy­leírásból majdnem biztosan tudják kik a tettesek, csak meg kell találni őket. A nyo­mozókollégák megérkezése után elindu­lunk körbenézni a városban, hátha meg­találjuk őket. Nem sokáig kell keresni a két elkövetőt, csupán néhány szórakozó­helyet néztük meg, amikor az Új templom utcán szembejönnek velünk. Megállunk, majd a rendőrök személyi igazolványt kér­nek és még folyik a beszélgetés a rendőrök és az igazoltatónak között, addig az egyik tanú, aki a személyleírást adta, útban ha­zafelé megáll mellettünk és azonosítja őket. Még egy óra sem telt el és máris eredményes munkát végeztek az ügyelete­sek. Mielőtt még a kapitányságra értünk volna, még egyszer megkérdezik a két urat biztosan nincs-e náluk valami. A többszö­rösen visszaeső tolvaj szinte már rutinosan nemmel válaszol. A két összeszokott kollé­ga tudja a dolgát, amikor megérkezünk, szinte félszavakból értik egymást. Mire el­készülnek a jegyzőkönyvek, a károsított is megérkezik és nagy örömmel köszöni meg a munkájukat.- Szolgálunk és védünk - hangzik sze­rényen, de egyszerre a válasz. Ismét útnak indulunk, a helyszín a Dó­zsa György út, ahol gépjármű-ellenőrzést végeznek. Két autó ellenőrzése között próbálom faggatni a kitüntetettet, ho­gyan is lett rendőr:-Amikor a katonaságtól leszereltem, akkori rendőrségen személyi igazolványt szerettem volna csináltatni, megláttam, hogy akinek hivatásos jogosítványa van, az jelentkezhet. Nemsokára fel is vettek és már húsz éve szolgálok. Éjfél körül jár az idő, amikor rádión behívják a két szolgálattevőt, mert el kell vinni az egyik elkövetőt orvoshoz, ő ugyanis benn marad. Felkerül a bilincs és máris mehetünk. Az orvosi vizsgálat után járna egy óra pihenő, de ez sem igazán jön össze. Egy részeg fiatalember veri veszetten az ajtót, segítséget kérve, mert megkergették. Nyugodtan, határo­zottan lép oda Halász Lajos és kéri: men­jen haza. Zajos barátunk azonban még két­szer visszatalál mire hazafelé veszi az útját. A pihenő után nyakunkba vesszük a város utcáit, lassan végigjárva minden utat, vigyázva a kinn elhelyezett autókra. Még nézelődünk, szinte minden autó­nak mondják a gazdáját, most érzékelem csak mennyi ismeretanyaggal rendelkez­nek, természetesen, ha gyanúsat látnak megállnak és intézkednek. Egy helyszín­re többször is visszatérünk, mert a Pre­mier diszkó oldalát a fiatalok illemhely­nek használják. Mesélik: a két vendéglátó egység kö­zött született egy megállapodás, hogy át­- És azt ismered, hogy a rendőr fizetést kap... mehetnek azok a vendégek a mosdót használni, akik nem a diszkóban akar­nak szórakozni, de a belépőt ki kell fizet­ni, amit persze a legtöbben nem tudnak, így marad az óvoda melletti falszakasz a sürgős dolog elvégzésére. Akit ott talál­nak igazoltatják és elküldik. Hajnal felé ismét megyünk a hatos útra gépjárműveket ellenőrizni, majd még egyszer végigjárjuk a várost, hogy min­den rendben van-e és elindulunk a ka­pitányságra megírni a jelentést és átadni a szolgálatot.- Ez egy nyugodt éjszaka volt - mond­ja a zászlós. Ugyancsak nyugodt hétvégéje volt Ju­hász István rendőr századosnak is. A bűn­ügyi osztály ügyeletét ő is egy társával látja el.- Volt már ennél zajosabb hétvégénk is - vallja, amikor értem jött, hogy munka van, bejelentés egy lopásról. Két óra alatt minden kiderül, kihallgatják a gyanúsí­tottat és a bűnjeleket lefoglalják. Mivel az eltűnt holmik jó része előkerül, így az okozott kár egy része megtérült. Munká­jukat megkönnyítette az is, hogy a tettes beismerte tettét, így nem volt nehéz eset. A következő bejelentés a Duna partról érkezik: Egy férfi torzult holttestére buk­kantak a víziőrs járőrei. Fényképezőgép és néhány szükséges anyag kerül az autóba és máris ott vagyunk. Megérkezik az orvos is és hozzálátnak a munkához, felvételek készülnek, majd jegyzik, amit az orvos elmond. Miután elkészültek a helyszíni munkával a kapitányságon van tennivaló. Munka közben próbálom fag­gatni a másik kitüntetettet - Juhász Ist­vánt - ő hogyan kezdte. Az első munkahelye a pécsi határőr­kerület egyik alegységének parancsnok­helyettesi tisztje. 1990-ben kérte áthe­lyezését Tolna megyébe és egyben azt is kérte, ha lehet bűnügyi vonalon szeretne tovább dolgozni. így került Paksra a ren­dőrkapitányságra, ahol megtalálta szá­mítását. Estefelé jár az idő mire végeznek az aznapi teendőkkel. Az ügyelet alatt még számos esetben behívhatok mondják, amikor elköszönünk, de ezen ügyelet teljesítése alatt nem volt más eset. Az ügyelet a végére ért, de a munka megy tovább, mindig van újabb és újabb eset, amiért a rend őreinek szolgálni és védeni kell. -seregély-

Next

/
Thumbnails
Contents