Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-17 / 19. szám
Paksi Hírnök 1996. május 17. (5 MILLECENTENÁRIUM Május 12., délután fél három, Paks, a Szent István térhez közeli Templom tér. Idős és fiatal paksiak, nők, férfiak, karonülő gyerekek, kisdiákok álldogálnak az előttük magasodó három méternyi magasságújurta bejáratánál. A három órára meghirdetett nyitásra, vagyis a bebocsátásra várnak türelemmel, miközben egy lelkes apa enyhén izzadva próbálja ismereteit öszszeszedni, hogy választ adjon a ma ismert mongol és az ősmagyarok által épített, használt ázsiai jurták közötti azonosságra és különbözőségre. Szerencsére végre nyílik a jurta bejárata, a papa megmenekül a további kérdezősködéstől, a várakozók betódulnak a kör alakú építmény ajtaján. Lábbelijükkel most nem szőnyegen, állatbőrökön vagy az ázsiai sztyeppe füvén, hanem a tér betonján tápodnak, de ez senkit sem zavart. Hiszen szétnézve a látvány így is lenyűgöző: a híres Feszty-körkép fotómásolatai, amelyek hallatlan szuggesztivitással, elhitető erővel jelenítik meg a honfoglaló magyarok életét, életformáját, viseletét, fegyverzetét, használati tárgyait. A jurta kerekre nyitott tetején ki lehet tekinteni az égre, ahol komor felhők gyülekeznek. Talán ezért ért véget alig egy óra alatt a látogatási idő, mondván, hogy a várható eső miatt kénytelenségből a jurtát le kell bontani. Éppen ezért a látványosságban csak azoknak lehetett része, akik vasárnap kora délután ellátogattak a Templom térre, de a szerencsés paksiaknak a száma így sem volt túlságosan kevés. S akiknek most nem sikerült, még mindig ellátogathatnak Ópusztaszerre, a honfoglaló magyarok ottani jurtájába... PRÉHÁZI ILDIKÓ A fesztivál látogatói nemcsak a korhűen elkészített használati tárgyakon, fegyvereken, ruházaton keresztül pillanthattak bele honfoglaló őseink mindennapi életébe, meg is kóstolhatták eleink ételeit. ÉTELBEMUTATÓ áld kíváncsi volt a honfoglalás kori ízekre, a következő fogásokból szerezhetett tapasztalatot: cserépüstben készült vargányás szarvashús, lóhús babos káposztában, agyagban sült hal, bodag - vagyis hamuban sült pogácsa - és lestyános-zöldséges köleskása. Elődeink húsételeinek alapanyagát a tartott állatokon kívül a halászat és a vadászat biztosította. Az ételeket nyárson sütve, agyagba burkolva, parázson, illetve sütőharang alatt készítették el. Főzéshez cserépüstöket és cserépedényeket, valamint hatalmas talpas üstöket használtak. A cserépedényeket a tűz fölé, szolgafára akasztották. Konyhai eszközeik fából, bőrből és háncsból készültek. Az ősi magyarok vándorlásaik során földműveléssel is foglalkoztak. Legrégebbi nyomai a köles, árpa és búza termesztésének vannak. A kövek között megőrölt magvakból sütötték a kenyeret és a lepényeket, míg a híg kásaételeket főzéssel készítették. Számos ma termesztett növény előttük is ismert volt, így a hagyma, káposzta, fokhagyma, borsó, tök, répa, sóska, uborka, cékla, torma. Fűszerek közül a gyömbért, tárkonyt, borsikafüvet, lestyánt és kakukkfüvet használták. Elfogyasztották az erdők, mezők kínálta terméseket is: gyümölcsöket, gombákat, bogyókat, ezeket tartósították is aszalással, szárítással porítással. Kedvenc italaikat bőrtömlőben erjesztett lótejet, a kumiszt, a bort és a mézsört fából készült csészékből vették magukhoz. A „Régi idők konyháinak felelevenítése” című gasztronómiai rendezvénnyel kapcsolatos gyűjtőmunkát és szakmai kivitelezést a paksi Gourmand Hidegkonyha és Salátabár végezte. A FAZEKASNÁL. A millecentenáriumhoz kapcsolódott vásári forgatagban sokan nézték érdeklődéssel miként alakul a forma az agyagból. A JURTÁNÁL
