Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-05-17 / 19. szám

Paksi Hírnök 1996. május 17. 4 MILLECENTENÁRIUM (Folytatás a 3. oldalról) téglagyár, a századunk elején létrehozott villanytelep és a konzervgyár elődje fejlett gaz­dasági életet mutatott. Ma az atomerőmű fémjelzi nemcsak a városi, hanem az ország technikai fejlettségét. Anton Westner A város kulturális élete is szót érdemel: Itt épült az ország 3. úri ka­szinója Budapest és Pozsony után, melyet Deák Ferenc, a haza bölcse is látogatott. Egyesületek, egyletek sokasá­ga működött a XIX. század közepétől. Fiú majd lány polgári is­kolát tartott fönt a város és a századforduló idején két év­tized alatt 9 újság élt itt. A paksiak 100 éve ugyan­ezen a helyen, ebben az idő­ben ünnepelték az ezredéves honfoglalást. Tanulhatunk 100 éve élt eleinktől hazafias lelkesedést. A millennium évének újságait lapozgatót ma is magával ra­gadja az írásokból áradó he­vük érzelem, ünnepélyesség, sok-sok hazafias felajánlás, mellyel ezredéves megmara­dásunkat ünnepelték. Legyünk büszkék a millen­nium évében megteremtett paksi létesítményekre: 100 éve épült a mai Buda­pest Bank épülete, 100 éve adták át a polgári fiúiskolát (ma Bezerédj Általános Isko­la), s akkor futott be az első vonat is a Pusztaszabolcs- Paks szárnyvonal paksi végál­lomására. Mi, 1996-ban élő paksiak is szeretnénk jelt hagyni ma­gunk után. A gáz- és szenny­­vízprogram, gimnáziumbőví­tés, elkerülő út építése, új bankfiók megnyitása, 1100 fa ültetése, ünnepi kiadványok megjelentetése, kulturális rendezvények, eseménysoro­zatok remélem 100 év múlva is említést nyerhetnek. Engem itt ma magasztos ér­zések kerítenek hatalmukba látva, hogy városunk lakói magukénak érzik az ünnepet, id. Gárdái György mely külsőségeiben is szép, méltó az évfordulóhoz. Minden pompánál, díszlet­nél többet ér azonban, hogy együtt vagyunk, s hogy az ünnep lelki-szellemi feltöltő­­déstad. Árpád új hont alapító né­pének missziója volt a múlt­ban, s lesz a jövőben is. Sok munka vár ránk is, hogy még ezer - sőt több évig magyar szó, magyar dal hangozzék a Duna-Tisza táján. „A béke jobbját nyújtsa e szent napon minden magyar egymásnak, s egyesült erővel, szilárd elhatározással igyekez­zék azon, hogy a magyar nem­zet élete a hamarosan eljövő 3. évezredben is szabad, füg­getlen és boldog legyen.” (Tol­navármegye 1896. május) Ehhez kívánok mindany­­nyiunknak szilárd nemzeti öntudatot, türelmet, alkotó­kedvet, békét, békességet és egészséget. * * * A polgármester megemlé­kezése után Anton Westner, a testvérváros Reichertshofen polgármestere köszöntötte az PónyaJózsef egybegyűlteket, majd Herczeg Józsefnek egy Gizella-szobrot nyújtott át, megemlékezve a bajor hercegnő történelmi szerepéről: Tisztelt Polgármester Úr, Al­polgármester Úr, Képviselő Úr, kedves paksi barátaim! Reichertshofen városa, vá­rosunk összes lakója nevében köszöntőm Önöket honfog­lalásuk 1100. évfordulója al­kalmából. Szép és mindenekelőtt tisz­telendő, ha egy nép az erede­tére, származására, a gyöke­reire emlékezik. Népünk eredetéről jó né­hány monda és legenda ma­radt fenn. Különösen elbűvölt engem a Csodaszarvasról szóló rege. A Csodaszarvas, mely Hunort és Magyart - e két kiválasztot­tat - akkori lakóhelyükről he­gyen-völgyön át egy távoli, ismeretlen, csodálatos vidék­re, az Önök mai hazájába ve­zette, ahol aztán a szomszéd fejedelem lányával keltek egy­be. Mély benyomást tett rám a 6 pontból álló legrégebbi ma-A millecentenáriumi városi ünnepségen Herczeg József polgármestertől a Díszpolgári címet Pónya József, a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság nyugalmazott vezérigaz­gatója vehette át. Neve nemcsak az atomerőműben ismert, hanem Pakson valamennyien tudják: sokat tett azért, hogy óvodák, iskolák, sportlétesítmények épüljenek. A Pro Űrbe díjat id. Gárdái György tudhatta magáénak ezen a napon. Ma már nem szülővárosában élő ember a vá­ros kulturális életében is jelentős szerepet játszott.

Next

/
Thumbnails
Contents