Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-10 / 18. szám
Paksi Hírnök 1996. május 10. M DOSSZIÉ HORÁNYI GYÖRGYRŐL, AKI AZT MONDJA: VELE VAN AZ „ERŐ”... Már nincs egészen két hét sem hátra és megnyitja kapuit a Szent István téri egykori mozi épületében a Hit Gyülekezete új gyülekezeti háza és kulturális központja. A hír önmagában még nem jelent világra szóló eseményt, már annál is inkább nem, mert - bár Isten dicsérete e közösségben rendhagyó módon hangosan folyik - a dolgok viszont csendben, de annál erőteljesebben haladnak: valószínű drága pénzen elkészült az épület és áll a ház, tárt karokkal várva és hívva mindenkit, aki úgy érzi, Istenre igazán itt találhat. Valóban, csak Isten a megmondhatója annak, hogy miért, ma Pakson ha a Hit Gyülekezete egyházát említik, sokan egy névre asszociálnak: Horányi Györgyre. Talán azért, mert a név a helyi közéletből sem ismeretlen, volt az elmúlt választási ciklusban önkormányzati képviselő, kulturális és ifjúsági intézmény vezetője, ma pedig jómódú vállalkozó. Ha úgy vesszük: viszonylag hirtelen gazdagodott meg, ma számos üzlete van, s úgy tűnik kialakulóban van egyfajta „Horányi-birodalom”, amely feltartóztathataüanul terjeszkedik. Horányi György megtért ember, a római katolikus vallást maga mögött hagyva tért a Hit Gyülekezetébe. A gazdagodásáról egy magyarázattal szolgál: vele van Isten. Mint mondja, ki Istennél gazdagon vet, az bőségesen arat. Kétkedők jó része ilyenkor kissé gúnyosan mosolyog. De akár hiszik, akár nem hiszik: Horányi György valamit jól csinál. Mert a pénz beszél. Beszél még Horányi György is, de gyarapodásának titkát Istenre hárítja, alá egyébként minden dolgok tudója. Ez utóbbival persze már nem vitatkozik senki. * * * Az egyik paksi Horányi-üzlet manzárdjában ülünk le beszélgetni. A kölcsönös udvariaskodás után belevágunk, hiszen van bőven miről kérdezni a negyvennyolc éves Horányi Györgyöt, a most már egyre inkább deresedő fejű, joviális üzletembert, családfőt.-Paksi vagy, vagy jött-mentkérdezem tőle, ami itt ebben a városban nem túl nagy illetlenség, mondhatni: szokás, jóllehet egy őslakos egy másik őslakostól sohasem kérdezne ilyet, ismerik egymást:- Családomat az 1780-as évekig vissza lehet vezetni, persze nem ezen a néven, én nevelőszülőknél nevelkedtem, Péger György néven láttam meg a napvilágot, ikertestvéremmel együtt. (Az ikertestvér is ismert ember Pakson, ma a Belvárosi kávéház tulajdonosa. A szerk.). A Horányi nevet nagynéném második férje után, egy Horányi nevű hajóstól kaptam és vettem fel, 1963-ban.- Milyen gyermekkorod volt?-A Keskeny utcai sikátor kellős közepén, egy jómódú parasztházban születtem, ebben az utcában nőttem fel.- Kikkel rúgtad együtt a bőrt?-Nem fociztunk, inkább csúzlit csináltunk. Ha azt kérdezed, hogy kikre emlékszem szívesen, nem tudok neked neveket mondani, de ha mégis muszáj, akkor mondhatnám: Czimmer, Pákái, Hanoi, Feil, sváb nevek, ilyenekből állt a község.- Találkozol ma is velük? Megmaradt a régi barátság?-Inkább kedves ismerősök vagyunk, nem beszélnék barátságról, ezt a kategóriát én máshova teszem. Az embernek igazán nagy barátai nincsenek, ez egy olyan szövetség... Nem firtatom tovább, megérzem: lapozni kell. Az iskolákról beszélgetünk. A Ids Péger fiú elkerül a városból, tanonc lesz Nagykőrösön, de hamar a saját lábára kíván állni, önálló akar lenni, ezért inkább a munkát, sem mint a tanulást választja. Útja hat évre a konzervgyárba viszi, a „munka egyetemére” — így fogalmaz. Később persze visszaül az iskolapadba, de már a napi nyolc óra kötelező elfoglaltsága mellett végzi a középiskolát, majd a főiskolát. De iskolának számítja a konzervgyárat is:- Kemény évek voltak a konzervgyárban, fizikai és lelki megpróbáltatás volt és arra tanított, hogy kitartó és szívós legyek. Sok embert ismertem meg, emberismeretre tettem szert és ez a javamra vált. Leérettségiztem, megnősültem.- Mielőtt tovább folytatnánk: hol találkoztál először Istennel, a családban vallásos nevelést kaptál?- Az első nagy találkozás az a konzervgyárban történt éppen: volt egy csúnya baleset. Hathét hektoliter forrásban lévő víz zúdult a nyakamba, a százfokos víz megölhetett volna, nekem egy hajam szála nem görbült meg. A végén - amikor kiderült, hogy megúsztam - még nekem akartak fgyelmit adni, én ebből nem kértem, felmondtam. Akkor jött egy álláshirdetés, a Földhivatalnál kötöttem ki. A következő munkahelyem az ifjúsági és úttörőház volt, népművelő voltam. Itt jöttek aztán a politikai gondok is...- Jobbra vagy balra?-Szoros kapcsolatot tartottam fenn az akkori ellenzékkel, elsősorban Csoóri Sándorral és körével, ez nem tetszett itt a helyi politikai erőknek, engem szó szerint kirúgtak az állásomból, ezért több százan aláírást gyűjtöttek, jó nagy botrány volt, rendőrségi kihallgatásokra jártam, az akkori elvtársak azt mondták nekem, hogy a rendszer alapjait nem lehet megrengetni.
