Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-05-10 / 18. szám

Paksi Hírnök 1996. május 10. M DOSSZIÉ HORÁNYI GYÖRGYRŐL, AKI AZT MONDJA: VELE VAN AZ „ERŐ”... Már nincs egészen két hét sem hátra és megnyitja kapuit a Szent István téri egykori mozi épü­letében a Hit Gyülekezete új gyülekezeti háza és kulturális központja. A hír önmagában még nem jelent világra szóló eseményt, már annál is inkább nem, mert - bár Isten dicsérete e közösségben rendhagyó mó­don hangosan folyik - a dolgok viszont csendben, de annál erő­teljesebben haladnak: valószí­nű drága pénzen elkészült az épület és áll a ház, tárt karokkal várva és hívva mindenkit, aki úgy érzi, Istenre igazán itt ta­lálhat. Valóban, csak Isten a meg­mondhatója annak, hogy mi­ért, ma Pakson ha a Hit Gyüle­kezete egyházát említik, sokan egy névre asszociálnak: Horá­­nyi Györgyre. Talán azért, mert a név a helyi közéletből sem is­meretlen, volt az elmúlt vá­lasztási ciklusban önkormány­zati képviselő, kulturális és if­júsági intézmény vezetője, ma pedig jómódú vállalkozó. Ha úgy vesszük: viszonylag hirte­len gazdagodott meg, ma szá­mos üzlete van, s úgy tűnik ki­alakulóban van egyfajta „Horá­­nyi-birodalom”, amely feltar­­tóztathataüanul terjeszkedik. Horányi György megtért em­ber, a római katolikus vallást maga mögött hagyva tért a Hit Gyülekezetébe. A gazdagodá­sáról egy magyarázattal szolgál: vele van Isten. Mint mondja, ki Istennél gazdagon vet, az bősé­gesen arat. Kétkedők jó része ilyenkor kissé gúnyosan mosolyog. De akár hiszik, akár nem hiszik: Horányi György valamit jól csi­nál. Mert a pénz beszél. Beszél még Horányi György is, de gya­rapodásának titkát Istenre há­rítja, alá egyébként minden dol­gok tudója. Ez utóbbival per­sze már nem vitatkozik senki. * * * Az egyik paksi Horányi-üzlet manzárdjában ülünk le beszél­getni. A kölcsönös udvariasko­dás után belevágunk, hiszen van bőven miről kérdezni a negyvennyolc éves Horányi Györgyöt, a most már egyre in­kább deresedő fejű, joviális üz­letembert, családfőt.-Paksi vagy, vagy jött-ment­­kérdezem tőle, ami itt ebben a városban nem túl nagy illetlen­ség, mondhatni: szokás, jólle­het egy őslakos egy másik őslakostól sohasem kérdezne ilyet, ismerik egymást:- Családomat az 1780-as éve­kig vissza lehet vezetni, persze nem ezen a néven, én nevelő­szülőknél nevelkedtem, Péger György néven láttam meg a napvilágot, ikertestvéremmel együtt. (Az ikertestvér is ismert ember Pakson, ma a Belvárosi kávéház tulajdonosa. A szerk.). A Horányi nevet nagynéném második férje után, egy Horá­nyi nevű hajóstól kaptam és vettem fel, 1963-ban.- Milyen gyermekkorod volt?-A Keskeny utcai sikátor kellős közepén, egy jómódú parasztházban születtem, eb­ben az utcában nőttem fel.- Kikkel rúgtad együtt a bőrt?-Nem fociztunk, inkább csúzlit csináltunk. Ha azt kér­dezed, hogy kikre emlékszem szívesen, nem tudok neked ne­veket mondani, de ha mégis muszáj, akkor mondhatnám: Czimmer, Pákái, Hanoi, Feil, sváb nevek, ilyenekből állt a község.- Találkozol ma is velük? Megmaradt a régi barátság?-Inkább kedves ismerősök vagyunk, nem beszélnék barát­ságról, ezt a kategóriát én más­hova teszem. Az embernek igazán nagy barátai nincsenek, ez egy olyan szövetség... Nem firtatom tovább, megér­zem: lapozni kell. Az iskolákról beszélgetünk. A Ids Péger fiú elkerül a városból, tanonc lesz Nagykőrösön, de hamar a saját lábára kíván állni, önálló akar lenni, ezért inkább a munkát, sem mint a tanulást választja. Útja hat évre a konzervgyárba viszi, a „munka egyetemére” — így fogalmaz. Később persze visszaül az iskolapadba, de már a napi nyolc óra kötelező el­foglaltsága mellett végzi a kö­zépiskolát, majd a főiskolát. De iskolának számítja a konzerv­gyárat is:- Kemény évek voltak a kon­zervgyárban, fizikai és lelki megpróbáltatás volt és arra ta­nított, hogy kitartó és szívós le­gyek. Sok embert ismertem meg, emberismeretre tettem szert és ez a javamra vált. Le­érettségiztem, megnősültem.- Mielőtt tovább folytatnánk: hol találkoztál először Istennel, a családban vallásos nevelést kaptál?- Az első nagy találkozás az a konzervgyárban történt éppen: volt egy csúnya baleset. Hat­hét hektoliter forrásban lévő víz zúdult a nyakamba, a százfo­kos víz megölhetett volna, ne­kem egy hajam szála nem gör­bült meg. A végén - amikor ki­derült, hogy megúsztam - még nekem akartak fgyelmit adni, én ebből nem kértem, felmond­­tam. Akkor jött egy álláshir­detés, a Földhivatalnál kötöt­tem ki. A következő munkahe­lyem az ifjúsági és úttörőház volt, népművelő voltam. Itt jöt­tek aztán a politikai gondok is...- Jobbra vagy balra?-Szoros kapcsolatot tartot­tam fenn az akkori ellenzékkel, elsősorban Csoóri Sándorral és körével, ez nem tetszett itt a helyi politikai erőknek, engem szó szerint kirúgtak az állásom­ból, ezért több százan aláírást gyűjtöttek, jó nagy botrány volt, rendőrségi kihallgatások­ra jártam, az akkori elvtársak azt mondták nekem, hogy a rendszer alapjait nem lehet megrengetni.

Next

/
Thumbnails
Contents