Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-04-26 / 16. szám
1996. április 26. Paksi Hírnök ÜÜ A DIAKPOLGARMESTER HÉTKÖZNAPJAI Közeleg a választások ideje. No nem az önkormányzati és nem is az országgyűlési képviselők mandátuma jár le jövő hónapban, hanem • városunk diákpolgármesteréé, Bajor Péteré, aki immár második éve viseli a tisztséget. Bár ez a kinevezése lejár, a Paksi Iskolapolgárokért Kerekasztal-Városi Diákönkormányzatok Egyesülete (PIPA-VDOK) titkáraként továbbra is részt vesz a helyi ifjúsági életben. Idén végez az ESZI villamosenergia-ipari technikusi szakán, ősztől pedig a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának hallgatójaként folytatja tanulmányait. Most - mint mondja - lazít, vagyis matematikát tanul, angol nyelvvizsgára készül, PIPA-ügyeket intéz, a Paksi Ifjúsági Klub érdekében szervezkedik és készül az Európai Ifjúsági Központ budapesti székházában tartandó beszédére. Nemrégiben részt vett a Salgótarjánban rendezett országos szakmai tanulmányi versenyen, ahol dobogós helyezést ért el. Még ki sem pihente a verseny fáradalmait máris utazott Marosvásárhelyre, ahol már várták a jutalomkirándulásukat töltő Határok nélkül című vetélkedő győztes csapatai, amelynek tagjaként részt vett - ha kicsit megkésve is - a háromnapos erdélyi látogatáson:-A szakmai versenyt megelőzte egy országos elődöntő, ahonnan a legjobban szereplő húsz diák jutott tovább. Harmadik helyezést értem el, negyedikként pedig - tőlem mindössze egy ponttal lemaradva - osztálytársam Pach Péter végzett. Következő állomásunk a főváros volt, innen vonattal indultunk Erdélybe (Pach Péter szintén a Határok nélkül egyik győztese), s másnap reggelre érkeztünk meg Marosvásárhelyre. Jártunk Korondon, Székelyudvarhelyen, Kányádi Sándor szülőhelyén, Nagygalambfalván. Itt megcsodáltuk Nagy Gábor tiszteletes feleségének szőtteseit (amelyeket jövő hónapban a VMK-ban a paksiak is megtekinthetnek). Sétáltunk Nagyvárad utcáin, ahol valaha Ady Endre is, láttuk törzskávéházát s rajta a táblát, mely „forradalmár” költőnkről emlékezett.-Jelenleg itthoni dolgaimat intézem, készülök az egyetemre, tartom a kapcsolatot más diákszervezetekkel. Jövő hónapban Budapestre utazom az ifjúsági központba, ahol „Az ifjúság részvétele a helyi közéletben” címmel rendeznek egy szakmai tanácskozást.- Bízom benne, hogy az ilyen és hasonló összejövetelek eredményeképp a fiatalokat valóban bevonják a közélet dolgainak irányításába, s nemcsak egy előadás témájaként beszélhetünk majd róla... -préházi-Nemrégen hazatért Paksra másfél éves hongkongi edzősködéséből Hajba Antal, vagy ahogyan mindenki ismeri, Tónió, a kajak-kenu sport világbajnoka és mesteredzője. Új terveiről, elképzeléseiről beszélt:-Mint minden sportegyesületnek, az ASE kajak-kenu szakosztályának is jól meghatározott feladatai vannak. A legfőbb cél az, hogy minél több embert az egészségesebb életforma felé csábítsunk. Ezen belül a paksi gyerekeknek és fiataloknak szeretnénk megadni a lehetőséget a vízi sporthoz. A harmadik és leginkább szem előtt lévő tevékenységünk a versenysport.- Az élsportolók, a versenyzők kinevelése mellett szeretnénk megteremteni egy úgynevezett amatőr vagy túra szakot megmenteni a lemorzsolódott fiatalokat. Szerintem a versenysportban túlzottak a követelmények. Ha egy fiatal bajnok nem is lehet, de egészséges még igen! Kevés a Carl Lewis, de futni mégis lemehetnek az emberek. Tárt karokkal várok minden túrakenust és vízisport-kedvelőt is.-A tagok használhatják a vízitelep hajóit és magát a csónakházat is, ugyanis lehetőség van rendezvények, „bulik” szervezésére. Lesz tagdíj, illetve hajótárolási díj. A tagok 8-10 órai önkéntes munkával segítenének megőrizni a csónakház rendjét, elvégeznének kisebb j avításokat.- Működési szabályzatunk még nincs, de a körvonalak már nagyon jól kirajzolódtak, a szakosztály támogatásával, annak égisze alatt tevékenykednénk. A vízi telepen személyesen vagy a 317-646-os telefonszámon várom az aktív, vizet, vízi sportot szerető emberek jelentkezését. Ezek után világjáró élményeiről kérdeztem Tóniót:- Már Ázsia-specialistának tartanak, 10 éve tartottam egy előadássorozatot Kína Wu-Han városában, a jelenlegi kínai edzők jó részét tanítványaimnak tekintem, én írtam alá az edzői oklevelüket. 1987-88-ban Dél-Koreában voltam edző.-Rendkívül felemelő, szívmelengető érzés volt, amikor az 1995-ös Ázsia-bajnokságon odajött hozzám egy tanítványom, akit évek óta nem láttam és aki ezen a versenyen kenuban 3 aranyérmet szerzett. Könnyes szemmel átölelt és csendesen ennyit mondott: „Thankyou, sir...”- Edzőként és versenyzőként 4 olimpián és 12 világbajnokságon jártam. Szeretném visszaadni a sportnak és másoknak mindazt a szépséget, amit ott kaptam. (szp) VILÁGJÁRÓ VÍZI EMBER
