Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-04-12 / 14. szám
1996. április 12. Paksi Hírnök 2> A Paksi Hírnök TISZTELTFŐSZERKESZTŐ ÚR! Megbeszélésünknek megfelelőien mellékelten megküldöm Pónya József úr - személyiségi jogaimat sértő - nyilatkozatára adott válaszom. Ismételten kérem Ont, hogy a választ teljes terjedelemben szíveskedjen lapjában megjelentetni. Kijelentem, hogy az évtizedes vitát ezzel lezártnak tekintem és a továbbiakban ezzel kapcsolatban véleményt nem kívánok nyilvánítani. Budapest, 1996. márríus25. Üdvözlettel: DK DALLOS TIBOR EGY ELKÉSETT LEVÉL - NYILVÁNOS KÉZBESÍTÉSSEL Paksi Hírnök 7030 PAKS Pf. 25. fordítottjára a megjelenést illetően példa nem volt) és türelemmel kivártam a „szólításig” szokásos, tiszteletet parancsoló negyedórát. Úgy látszik nem értetted meg, hogy én nem magánemberként protestálva ültem az előszobádban, hanem egy város Kedves Pónya József! Mindenekelőtt gratulálok a Díszpolgári cím elnyeréséhez, bár némi gonoszkodással megjegyzem, hogy a Paksi Hírnök 1996. március 8-i számában •*ez alkalommal - megjelent nyilatkozatod, több okból nem volt méltó az ünnepi esemény rangjához. Először: településünk urbanizálásának folyamata a hétköznapok gyakorlatában kemény csapatmunkaként jelent meg, amelynek Te is egyik résztvevője voltál. Elnézésed kérem, hogy az „alkotók” között megemlítem még Szabó Benjamin kormánybiztos, Vérié György ERBE-igazgató, Balogh Ernő létesítményi főmérnök nevét, akiket a városért kifejtett munkásságukért a testület Pro Urbe-díjjal tüntetett ki. Nem szólok most azokról a paksi polgárokról, akik oroszlánrészt vállaltak lakóhelyünk anyagi és erkölcsi fejlesztésében. Másodszor: nyilatkozatodban elmulasztottad felvázolni nézetkülönbségünk objektív okait, ehelyett azokat, az én „nagyon megsértődött” állapotomra vezetted vissza. Abban az időben köztudott volt, hogy - mint tanácselnök - nem értettem egyet azzal a véleménnyel, hogy a város jövőjét kizárólagosan az erőmű létére lehet alapozni. (Az üzemi létesítmények 25-30 évnél tovább nem működtethetők, az említett három évtized pedig egy város történetében jelentéktelen időtávlatnak tűnik.) Ezért volt az, hogy más fejlesztési politikát voltam kénytelen képviselni, mint amit Te kijelöltél, ezért építette fel a város a szakmunkásképző és szakközépiskolát (ma ESZI), ezért intézkedett a tanács az ipartelep előközművesítésére és ezért kötött előszerződéseket új üzemek Paksra telepítésére. (A párt „bizalmának megvonása” okán az iskola új gazdára lelt, a tervezett projektek kivitelezése abbamaradt.) Véleményeddel ellentétben ma is meggyőződéssel állítom, hogy korrekt fejlesztési és foglalkoztatási stratégia kidolgozása és megvalósítása nélkül a város az „atomkor” után életképtelenné válhat. Talán arra is emlékszel, hogy amikor ezen defetista nézeteimet egy „PAV-os” fórumon ki merészeltem fejteni, a megyéi pártbizottság „soron kívül” fegyelmi eljárást kezdeményezett ellenem. Harmadszor: ami az „előszobáztatást” illeti számomra úgy tűnik, hogy Te ezt - a nem éppen elegáns akciót - a hatalom mércéjének tekinted, hiszen véleményed szerint az MSZMP KB-tagság számodra azzal az előnnyel is járt, hogy soha, sehol nem kellett előszobáznod. Te is tudod, hogy az általad felemlített eset nem egyedi volt, hanem - irányomban - általános gyakorlat. A forgatókönyv szerint, az előre megbeszélt időben, pontosan megjelentem nálad (ennek képviseletében. „Lázadásomat” (bebocsáttatásom előtü eltávozásomat) követően az esetet megbeszéltük és akkor úgy hittem megértetted aggályaimat. Negyedszer: nyilatkozatod legdurvább és legsértőbb mondata így hangzik: „Felállította (mármint én) azt az elméletet, hogy ő is van akkora ember, mint én.” Az emberi nagyság mércéjéről felesleges volna egy évtized távlatából vitatkozni, annál is inkább, mivel az akkori értékrend szerint minősülő „nagyemberi” ambícióim nem voltak és veled szemben nem is lehettek. Remélem nem feltételezted rólam azt az ostobaságot, hogy nem voltam képes megtanulni az 1984 után kialakult hatalmi viszonyok természetrajzát. Ötödször: azzal az akadémikus megállapítással, hogy miattam „olyan dolgok nem épülhettek meg, amelyek megépülhettek volna” vitatkozni nem tudok, mert a mennyiségi értékek (és az erkölcsiek is) - pozitív és negatív irányban egyaránt - végtelenek. Budapest, 1996. március 30. Üdvözlettel: DR. DALLOS TIBOR TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A Paksi Hírnök 12. számában KRISNÁSOK címmel megjelent cikkükre szeretnék reagálni, illetve véleményt nyilvánítani. A lapban olvasható, hogy 1989 óta bejegyzett kisegyház hazánkban, majd méltatják nemes cselekedeteiket, nagyon sok szépet és jót írva tevékenységükről és céljaikról. Csupán arról nem ír a szerző, hogy az Országgyűlés 1993-ban destruktív szektának minősítette a krisnásokat, ezért nem kaphatnak állami támogatást sem. Egyházat - ma Magyarországon - alapító okirattal, már száz személy alapíthat. A szektáknak az egyénre és a társadalomra gyakorolt romboló, veszélyes hatása közismert. Minden szülő, pedagógus, szociális munkás kötelessége óvni a fiatalokat a szektáktól. Különösen veszélyeztetettek a „kallódó”, érzelemsivár környezetben élő emberek. Az ő érzéseikkel, személyiségükkel a legkönnyebb manipulálni. A szekták a legintenzívebben a 14-18 év közötti korosztályt próbálják megnyerni, befolyásolni gondolkodásukat, világnézetüket, elszakítani őket korábbi kapcsolataiktól, szüleiktől. A társadalomban elfogadott normáktól eltérő, sokszor veszélyes, sajátságos értékrendjüket építik be a fiatalok személyiségébe. Úgy érzem ez a kiegészítés hozzá tartozik a cikkhez. Paks, 1996. április 2. GOGOLÁK RÓBERTNÉ
